Hetikiadás, 1933. január-december

1933-12-19 / 52 [1519]

Pattantyús Jóska mindig első as iskolában,amikor bo kell jönni és utolsó az elmenendők között. Kis elemista szive ugy ragaszkodott az iskolához és a ta­nitó nénihez, mintha a szülei volnának. Azok közé a ritka apróságok közé tar­tozott ,akik megbecsülik a helyet, ahol a tudományt és tisztességet csepegtetik fogékony lelkükbe. Mint mondói, mindig 5 érkezett elsőnek. Ezt a jó szokását akkor is megtar­totta, amikor leesett a nagy hó és alig-alig tudott átvergődni a fehér, fagyos akadályokon, pedig jó mes.err, i bet be. A későbben érkező gyerekek a tanter­met Pattantyús Jóska néIbi 1 > t el sem tudták képzelni. Egyszer, hegy, hogy nem megtölt már az osztály, a tanitó néni is már a helyén ült, amikor Jóska gyerek utolsónak nyitotta fel az ajtót. Odakint fog­csikorgató hideg dermesztetté a természetet. Jóska piros arccal lépett be. A tanítónő felnézett r.z ajtónyitásra és csak most tünt fel előtte a fiu furcsa öltözete. Nadrágjának egyik szára térden alul ért, a másik pedig olyan volt, mintha tőből le lenne vágva. Egy kis felsőkabátkán kivül alig volt rajta Valami. A tanítónő r>vs.,zalóan nézett végig rajta és kissé szigorúan szólt rá: - Megkérhetnéd anyádat, bog,; varrja meg a nadrágodat! Még sem lehet ilyen rongyosan az iskolába jönni? Jóska pirosra csípett arca mag egy fokkal pirosabb lett, de aztán lassan­ként, fokozatosan egészen halvánnyá vélt. Lehajtotta fejét, hogy senki meg ne lássa az arcán végigszaladó, rakoncátlan könnycseppet. Nagysokára tudott csak felelni. Lélekbe markoló szoraorurággal lehelte: - Nekem nincs anyám,..sem apím!...Nekem...nincs senkim!... A tanítónő szivét mélységes szánalc-m fogta el. Lelkét mardosta a mérhetet­len fajdalommal kilehelt válasz. Nagyon sajnálta, hogy olyan szigorúan szólt • a^gyerekre. Hiszen ez nem tehet róla, hogy már ilyen apró, zsenge ko­rában igy megrugdosta a könyörtelen Elet. Valami nagyon fojtogatta a torkát, F alig fert ki rajta a kérdés: - Hol lakol, ha senkid sincs? - Mindenhol, ahol rám esteledik. - Szerencsétlen gyerek! Van-e valahol meleg szobád, ebben a dermesztő hidegben? Jóskának felcsillant a szeme. - Uh, igen! Az iskola mindig olyan jó meleg! - Az iskolában? - döbbent fel a feleletre a tanítónő - Szent Isten!...Hi­szen most jön a karácsonyi vakáció!...Mit fogsz csinálni a hosszú szünet alatt? Jóska elgondolkodva merengett maga elé. - Azám! Most lesz kar .a. -.--!,.. Nem baj, tanitó néni, majd csak elmúlik az a pár nap...Akkor aztán megint jó lesz itt, az iskolában, a meleg szobában... A tani tó nő nem bírt tor 'bb magával. Nem mutathatott gyengeséget a gyerekek előtt. Kiszaladt a teremtől és a folyosó sarkában zokogott. Sardócz Pali nagyobb .ocsk* gyerek. Neki sem vetett az élet selyemágyat soha. Apja már régebben miuikanélkü]J. és a rokonok jószivén tengődik a gyerekkel együtt. Jgyes fiu a Pal£és nagyszerűen tanul, A jólelkű rokonok tették lehetővé,hogy beiratkozhassak 'a középiskolába. Egyik bácsija fizeti a tandijat, a másik veszi a könyveit, a harmadik ad neki néhanapján egy-egy jobb, meleg falatot. A kis öreg hálás a jótéteményekért es szorgalommal, jó bizo.ny itvénr^al . iparkodik beváltani a' hozzá fűzött reményeket. A bácsik, nénik ellátták a legsZétkségesebbekkel, de a ruhák körül nagy hiányok mutatkoztak. Igaz ugyan, hogj mult télen - még az elemi iskolában -"jó lelkek ellátták ruhával, cipővel, de azok a holmik sem voltak már ujak. Mostanig még valahogy eltartottak, de most már itt is, ott is foszladozni kezdtek.Anyja hiába foltozgatta a ruhákat, a széjjel máló anyag már nem tartotta a varrást. Pali szörnyen restelte a dolgot. Lelke még nem egészen edződött hozzá a nagy nyomorusághoz, hiszen nem is olyan régen jobb napokat is látott. Közelgett a karácsony. A tanárok megható szavakkal ecsetelték a szeretet •ünnepének igazi jelentőségét, a lelki megváltás születését. A gyerekek lelkébe

Next

/
Oldalképek
Tartalom