Hetikiadás, 1933. január-december

1933-01-03 / 1 [1519]

|| '*'"Vigyázni kell a "beszédről". Fclytetás:/ Molnár odanézett és csettintett a nyelvével, - Ejnye, de csincs! - konstatálta le kellő szakértelemmel. - Ugy látszik, egyedüj. van, mert senki sem foglalkozik vele. - Meg kéne vigasztalni előadás után! - javasolta Molnár. - Megreszkirozod a. kosarat? - ugrattam a lo"b"banékony fiatalembert. - Mit, kosár! - fölényeskedett - Ki van zárva! Akinek ilyen gyönyörű, sokat igérő szeme van, az nom osztogat kosarat a magamfajta legénynek!... "Nézd, hogy' rajtunk felejtetto a szemét! Tényleg, folyton rajtunk járt a szeme.' Mintha ssak megértette volna a, megjegyzéseket. Figyelmeztette is Molnárt: - ITe plyan hangosan! Hátha megérti, amit mondasz és a végén még megsértődik! - Ugyan, ne "beszélj "bolondokat! Hiszen nincs az egész színházban még egy ember, aki magyarul tudna. - líana! En már láttam ilyen csodát! - Abszurdum! Ez az arc tisztára bolgár! Nézd azt a fekete hajat, azokat a fekete szemeket! Ilyeneket csak itt a Balkánon találhatsz! Molnár talán még folytatta volna a hangos megi e zyzéseket, de ekkor megszólalt a zene, a nézőtér elsötétült, Egyfelvenáscs hazafias színdarab következett, melyből megint nem értettünk meg semmit.Poiig szép lehetett,mert a publikum szünet nélkül tapsolt. Vége lett az előadásnak.A szép ismeretlen előttünk indult a zsúfolt padv sorokból,de mi addig f ur akoő.tunk,mig megelőztük. Még egy pillantást akartunk rá vetni,mielőtt eltűnik előlünk az ismeretlenség homályában.Jobhról-balrÓl . felálltunk az ajtó mellett.A kifelé özönlő tömeggel .együtt ő is felénk sodródott. Hosszan szemünkbe mélyesztette tekintetét, de egyébként arcának egyetlen izma sem rebbent.Elhaladva előttünk, mi is megindultunk, szorosan a nyomában. Nem tehettünk tán két lépést sem a a barna szépség,féjét visszafordítva felénk, megszólalt: - Köszönöm a bókokat! A magyar szó hallatára majdnem a földbe gyökerezett a lábunk.Mire* magunkhoz B tértünk,már messze előttünk törtetett.Keményen oldalba böktem Molnárt. - Most aztán megadta nekünk!,..Mondtam,hogy vigyázz a nyelvedre!^•Alaposan blamáltál mindkettőnket! Mehetsz kimagyarázkodni! Molnár Ali néhány pillanatig zavartan rágta szája szélét,ie aztán erőt vett magán.Utánasietett a leánynak.Alig tudtam vele lépést tartani.Elérve a leányt, udvariasan megállította. - Bocsássa meg a neveletlen megjegyzéseket,amiket a teremben tettünk,de nem hittem volna,hogy megérti,amit mondok! - Ls ez jegeim arra, hogy valakit a nyelve hegyére vegyen? - Nem jogéin,de jól esett keményen szembenézni egy ilyen szép leánnyal! A leány elpirulva mosolyodott el£ Szent lett a béke.Megengedte.hogy bemutatkozzunk és hazakísérjük.Megtudtuk róla,hogy Bellának hivják s szüleivel néhány hónapja Széfiában laknak. Molnár Ali másnap hiányzott a megszokott Jtártyapártiról. Harmadnap is. Egy ' hétig nem láttuk. Csak aztán tudtuk meg,hogy minden szabad estéjét Belláéknál töltötte. A dolog vége szerelem és házasság lett.Amikcr a .fiatal pár tudtomra adta elhatározását, nem állhattam meg, hogy egyet ne csípjek.Alin: , - Kellett ez neked?!...Vigyáztál volna a nyelvedre, most szabad volnál, mint a madár!... Bella duzzogva vágott vissza: - Nem hallgat! Maga sem jobb a Deákné vásznánál! ...egyszer majd maga is . megégeti a nyelvét ilyenformán!.... Hogy* eltalálta akkor az igazat! ' - FIGYELŐ -