Hetikiadás, 1933. január-december

1933-10-03 / 41 [1519]

Ha -leiií horpadtak volna be ezerharmihchát év alatt a Kárpátok völgyében a vitézi sirok, nem találnánk egy talpalattnyi helyet se, ahol nem jarnark^ toasá--pn.ílincs a vilagnek még egy nemzete, amelyik annyit ontotta volna vérét a 1. iáért, mint mi magyarok. Es a kegyeden sors .mégis tolunk vette el azt a ki eset, amelynek minóten porszemét mégy 1 tótunk és magyarrá avattuk. A ur, y magyar fájdalom és gyász ünnepévé vált az a nap, amikor 1849-ben nemzetünk legjobbjait, a vitézi élet megtestesült csodáit egyszerre gyilkolta meg az idegen zsarnokság vak gyűlölete* Talán : véletlen szülte október hatoci ::át, de szomorú jelentőségét ós ki nem pusztítható aulákét ezer evig gyűjtögette a törtenelem. A sok vér, jaj, özvegyi sérjtás ós apát hívogató ^gyermeki ggyöges szív etfacsaró ós eret bénító ünnepe, mag fajt nár térdre kényszeri tc tt volna, minket az ázsiai szabad pusztáit időrendéi te tett fiait pedig éppen as ellenkező végletbe taszított. Jármüven visszásán hangzik isi, meg kell mo :' anunk, hogy e yászünnep híján talán móg Gsou&amagyarorszagról sem tudna már a világ. Aert ha jól ment volna a sorunk, maroknyi népünket régen felszívta volna az id gen aradat. Áz el kényelmesedett és elpuhult magyart nem kötelezné az apla es ü kapja elete arra, hogy továbra is azon az^uton járjon, amelynek mérföldkovei az egyszerű vitézi fejfák, li olyan örökséggel megterhel te n pillantjuk meg az első napsugarat, hogy a fény és ragyogás Teke te séget éget a szemünk bogarára, ezért látjuk mi írásnak az eletet, ezért csendül ki a,mi vígadé énekünkből is e fel-felcsukló zokogás, mért affiéöifláriss ujjongás szivárványos ragyog-sában ránk meredezi a halál feketesége* Osodála tos végzet a magvar élet, Sirok között járunk, temetőben öntözhetjük a vérünkkel és könnyünkéi azt a virágot, amit válogatás nélkül teszünk lakodalmas asztalra, vagy pedig ravatalra. Nem hiába a-Csodákkal terhes kelet ringatta iajunk ooicsojet, az eredet lelke rányo..odott egész raivoltunkrCsodák között fogamzott a 1 tünk, gímszarvas volt egy útmutatónk, kifürkészhetetlen erő suhintott a kardunkkal, - minden körülöttünk és bennünk történő látható és láthatatlan megmozdulás örök titok marad Európa, népeinek, aki a durva erőszak és :ruéketten anyag törvényei ben bízva páváskodnak, de a lelkük melyen rettegve sejtik, hogy szélmalommal hadakoznak, mert akármit kezdenek velünk, nem tudnak elpusztítani, Az elesett magyar vitéz kardja fia kezében villog tovább, az anya fekete fátyol a jó szemfedő a harcos unokán és az első hitvesi csókban már ott vonaglik a hősi halott uj magyar életért megdicsőült csendes elmúl ás a « Á csodák népe pedig születik, üt, tűr ós gyászol, uga talán nem is tudj a, milyen kieset rejteget,a leikében. Vérévé valt a sorsa, amit nem rúghat el, mert ezzel halálai, okozná. Temetőben ól, ravatalon ünnepel, Jáiol más elpusztul, ott neki uj bombája fakad.. + , . Csodé.l&tos végzet a magyar élet. Október ő.-án üli meg ezer éves múltját es ezen a komor toron készülődik fel arra a harcra, amely megőrzi az idők végezetéig. " B katoliku

s nagygyűlés. Október második heteben lesz a mar hagyományos országos katolikus nagygyűlés Budapesten.Nemcsak vallási,hanem nemzeti és társadalmi szempontból is igen fontos kihatása van a magyar életre a katolikusság o hatalflás meg mozdulásana.k,mcrt a legkiválóbb előadok sorra foglalkoznak olyan kérdésekkel, amelyekben még nem alakult ki az egyöntetű felfcgás.A világháború, utáni idők uj irányt kereső ós legtöbbször a rideg anyagiasságban megfenekle úgynevezett uttörőinok eltévelyedéseit a. katolikusság vezérei szokták legjobban megvilágítani ós ezzel egyúttal megjelölik azt qp utat is, amelyen a magyar katolikusok nr-k,mint Osonkoorszagunk többségének ,hali "dni-tk .kelUJSzoken a katolikus nagy-' gy diós okon lát] ía tjük "1 cginkább, hogy az emfeérisög életében milyen döntő szer ,| jut p vallásnak és aanak az erkölcsnek,amelynek"laghü;b Őrzője és leghivatottabb képvisel - jo Spen a római katolikus anyaszentegyház. iVí