Hetikiadás, 1933. január-december

1933-10-03 / 41 [1519]

Ha -leiií horpadtak volna be ezerharmihchát év alatt a Kárpátok völ­gyében a vitézi sirok, nem találnánk egy talpalattnyi helyet se, ahol nem jarnark^ toasá--pn.ílincs a vilagnek még egy nemzete, amelyik annyit ontotta volna vérét a 1. iáért, mint mi magyarok. Es a kegyeden sors .mégis tolunk vet­te el azt a ki eset, amelynek minóten porszemét mégy 1 tótunk és magyarrá avat­tuk. A ur, y magyar fájdalom és gyász ünnepévé vált az a nap, amikor 1849-ben nemzetünk legjobbjait, a vitézi élet megtestesült csodáit egyszerre gyilkolta meg az idegen zsarnokság vak gyűlölete* Talán : véletlen szülte október hatoci ::át, de szomorú jelentőségét ós ki nem pusztítható aulákét ezer evig gyűjtögette a törtenelem. A sok vér, jaj, özvegyi sérjtás ós apát hívo­gató ^gyermeki ggyöges szív etfacsaró ós eret bénító ünnepe, mag fajt nár térd­re kényszeri tc tt volna, minket az ázsiai szabad pusztáit időrendéi te tett fiait pedig éppen as ellenkező végletbe taszított. Jármüven visszásán hangzik isi, meg kell mo :' anunk, hogy e yász­ünnep híján talán móg Gsou&amagyarorszagról sem tudna már a világ. Aert ha jól ment volna a sorunk, maroknyi népünket régen felszívta volna az id gen aradat. Áz el kényelmesedett és elpuhult magyart nem kötelezné az apla es ü kapja elete arra, hogy továbra is azon az^uton járjon, amelynek mérföldkovei az egyszerű vitézi fejfák, li olyan örökséggel megterhel te n pillantjuk meg az első napsu­garat, hogy a fény és ragyogás Teke te séget éget a szemünk bogarára, ezért lát­juk mi írásnak az eletet, ezért csendül ki a,mi vígadé énekünkből is e fel-fel­csukló zokogás, mért affiéöifláriss ujjongás szivárványos ragyog-sában ránk meredezi a halál feketesége* Osodála tos végzet a magvar élet, Sirok között járunk, temetőben ön­tözhetjük a vérünkkel és könnyünkéi azt a virágot, amit válogatás nélkül te­szünk lakodalmas asztalra, vagy pedig ravatalra. Nem hiába a-Csodákkal terhes kelet ringatta iajunk ooicsojet, az eredet lelke rányo..odott egész raivoltunkr­Csodák között fogamzott a 1 tünk, gímszarvas volt egy útmutatónk, kifürkészhe­tetlen erő suhintott a kardunkkal, - minden körülöttünk és bennünk történő látható és láthatatlan megmozdulás örök titok marad Európa, népeinek, aki a dur­va erőszak és :ruéketten anyag törvényei ben bízva páváskodnak, de a lelkük melyen rettegve sejtik, hogy szélmalommal hadakoznak, mert akármit kezdenek velünk, nem tudnak elpusztítani, Az elesett magyar vitéz kardja fia kezében villog tovább, az anya fekete fátyol a jó szemfedő a harcos unokán és az első hitvesi csókban már ott vonaglik a hősi halott uj magyar életért megdicsőült csendes elmúl ás a « Á csodák népe pedig születik, üt, tűr ós gyászol, uga talán nem is tudj a, milyen kieset rejteget,a leikében. Vérévé valt a sorsa, amit nem rúg­hat el, mert ezzel halálai, okozná. Temetőben ól, ravatalon ünnepel, Jáiol más elpusztul, ott neki uj bombája fakad.. + , . Csodé.l&tos végzet a magyar élet. Október ő.-án üli meg ezer éves múltját es ezen a komor toron készülődik fel arra a harcra, amely megőrzi az idők végezetéig. " B katoliku s nagygyűlés. Október második heteben lesz a mar hagyományos országos katolikus nagygyűlés Budapesten.Nemcsak vallási,hanem nemzeti és társadalmi szempont­ból is igen fontos kihatása van a magyar életre a katolikusság o hatalflás meg mozdulásana.k,mcrt a legkiválóbb előadok sorra foglalkoznak olyan kérdésekkel, amelyekben még nem alakult ki az egyöntetű felfcgás.A világháború, utáni idők uj irányt kereső ós legtöbbször a rideg anyagiasságban megfenekle úgynevezett uttörőinok eltévelyedéseit a. katolikusság vezérei szokták legjobban megvilágí­tani ós ezzel egyúttal megjelölik azt qp utat is, amelyen a magyar katolikusok nr-k,mint Osonkoorszagunk többségének ,hali "dni-tk .kelUJSzoken a katolikus nagy-' gy diós okon lát] ía tjük "1 cginkább, hogy az emfeérisög életében milyen döntő szer ,| jut p vallásnak és aanak az erkölcsnek,amelynek"laghü;b Őrzője és leghivatot­tabb képvisel - jo Spen a római katolikus anyaszentegyház. iVí

Next

/
Oldalképek
Tartalom