Hetikiadás, 1933. január-december
1933-08-07 / 33 [1519]
<JOI. Ö4 • x 3<J*J. au^uo a OUÖ r. — i»uiuöi . I fegvar álmok hordozói. A gödöllői királyi palota eló'kelően halk vidékét szokatlan zsibongás veri fel.Az öreg fak bizonyára csodálkozva bólogatnak erre a zajra,mely megbol gatta évszázados nyugalmukat és olyan pezsgó' életet varázsolt oda ; amilyenre nem em : lékeznek.ü világ minden tájáról _ odaseregl ott ifjúság ütötte fel sátorfáját, amely hajnaltól késő estig visszhangzik az elet örömeifiől és bent a csodálatosan szép barokk palotában elmerengve hallgatja a beszűrődő hangokat a magyar álmok ós celsk legéberebb ore: Horthy Miklós kormányzó,a maradék ország vezére. A verejtékes magyar elet.a végeláthatatlan magyar kálvária szomorú napjaiban milyen ellentét ez a nyüzsgő tábor,amelybon csak ú. ez, gondtalan kacagás ás merész jövőbonbizás harsog az ég Iolé.Huszöntzor ifjú éli ott gondtalanul napja. - mig a ^közvetlen közelben egy egósz / nemzet minden gondja,szenvedése ós titkos rem ményfedése nehezedik egyetlen egy férfi vállára.A magyar éjszakában hajnalt váró vezér lelkéből elhessegeti a szomorú gondolatokat annak a nuszonötozer cserkésznek vidám zenebonája.Ha végigtekint a soktornyú fellobogózott csorkószvároson,molegsó^ lopózik a szivébe,mert körülötte az élet, a jövő reménységei járnak-kclnck.^Arcuko a kemény elhatározás,szemükben a nyugalom és magabizás. A maroknyi magyarság nincs egyedül. A müveit Európa számkivetett nemzete,a meggyalázott ázsiai törzs megfogt_. a világ minden tájáról összegyűlt ifjak kezét ós ugy megmarkolta,hogy többé nem esz ti cl. A gödöllői cserkésztáborban a magyar vezetők szigorúan ügyelnek arra,hogy ne sértsék meg a paris környékén kötött úgynevezett békék szellemét ,vagy: a leglolkiismeretcsebben^óvakodnak az irredentizmusnak meg a látszatától is,nehogy megkeserítsék egyesek szájában a falatot. Ez a hivatalos álláspont,amely a magyé vendégszeretet es udvariasság csodálatos finomságú megnyilvánulása,mert legfájóbb sebünket kell takargatnunk és jó képet kell vágnunk ekkor is > ami kor ökölbe rádnul & kezünk.De lehot-c parancsolni móg a legfegyelmezettebb cserkésznek is,amikor a busájáról ós fajáról van szó? Aki ellesi a magyar fiuk ós az idegen vendégek bizalmas beszélgetését,aki^odalopózik a sátrak lengő fala mellé és figyel,mogfátyo 1 osodik a szeme.Mert bizonyazok az apró magyar legénykék, akik Nagymagyar országról - fajdalát már csak szüleik "boldog elbeszéléseiből tudnak és csak hirbol ismerik a régi jó magyar világot, ha nem is annyira szóval -ki érthetné annyiféle ország fiainak nyeli ét? - de kézzel lábbal ós különféle jellel szorgalmasan magyarázzák a magyar fajdalmát ós festegetik a magyar álmot. A fogékony ifjú lélekbe belemarják a mi igazságunkat ós igy vetik t azt a magot, amelynek termését várjuk valamennyien, a kár hova vetett bennünket a sors ós akármilyen körülmények Között dolgozunk a szebb magyar jövőért. A gödöllői királyi palota előkelően csendes hangulatának megháboritásáért ezért nem szabad neheztelnünk,hőt örülnünk kell,hogy megadatott nekünk ez a világtáborozás,mort ennek a sátrai között érik a magyar ioVondcuA külföldi cserkészek ma még játokos fiatalod,akik egész életükre gyüjtöáegik a tapasztalatot,hogy majdan / vérükké válva ós saját nemzetünk sorsát irányítva felhasználják azt is,amit Gödöllőn tanultak c magyar igazságról. Magyar vendégszeretet. -A mi országunk javarészt a külföldiekből .az idegenjárásból ól,tehát évszázadok óta a vérünkbe ment át a vendéggel való bánás minden osinyjaóbinja - mondotta az egyik svájci cserkész -.Azért bocsátom ezt el őre,hogy jobban kidombo ritsam szavaim fontosságát.A gödöllői cserkésztáborból ugyanis elvittek minket Svájciakat Debrocenbe ós a Hortobágyra.Még frissek a benyomásaink,még nem is igen '.értünk magunkhoz és igy alig találom meg a szavakat,hogy kellőképen kifej eshess OT érzéseinket,annyira meglepett bennünket az a fogadtatás,amiben részünk volt.Valóságos álom volt az a kirándulás.Igen,ennél szebbet,közvetlenebbet ós szivből jöv eb bet el sem tudtunk volna képzelni. A város apraja -nagyja a polgármestertől és az egyetem tudós rektorától a legutolsó hortobágyi pásztorgyerckig mind-mind kitárta előttünk a lelkét.Vendégek voltunk a szó legnemesebb értelmében,akárkinek a küszöbét léptük át.Különösen megható volt az a mesterkéletlen egyszerűség és/ - ,ami; nem lehet eltanulni,vagy pedig agyafúrtak kieszelni,hanem csak a sziv legfénekéről fakadhat.Csak annyit mondhatok, hogy mi svájciak háromszázan, a kik elmehettünk Debrecenbe, olyan gazdag, lel ki ajándékkal megyünk haza,hogy abból fogunk élni holtunk napjáig és olyan barátokat szerzett bennünk Magyarország,akikre bármikor ós bármibon biztosan száraithatnak. /szeretett
