Hetikiadás, 1933. január-december

1933-06-27 / 27 [1519]

Rendes nevén Muhoray Ábrisnak hívták.Kurtaneracsi családból származott és az egész életet semmibe vette.Mindenből és mindenkiből bolondot csinált s amellett olyan fájdalmas arccal járkált a világban,hogy sokszor ismeretlenek is megszólították az utoán. A mult nyár elején megállította egy öreg,kendős néni: Mi a baja, szegény ember? Segíthetnék tán valamivel? - Ha talán...lehetne... - válaszolta szomorú arccal. - Kérem, nagyon szivesen...Mire volna szüksége? - Oh, csekélység az egész...Három-négyezer pengő kellene,mert nem tudom, miből fedezzem a nyaralási költségeimet... Az irgalmas szamaritánus felháborodva bámult rá néhány pillanatig és csak ennyit tudott kinyögni: - Nahát!...Nézze meg az ember!... Xbris ezzel nem sokat törődött,mert addigra már látó és hallótávolságon kivülvolt. Ábris papája életének nagy részét arra fordította,hogy embert faragjon a fiából és tréfás ke-ivét elvegye.Néhány, alkalmas időben elhelyezett pofon rövid időre,egy-két órára komollyá tette,de aztán minden folytatódott a régiben... Amikor jól-rosszul elvégezte az egyetemet,a családi összeköttetések,meg a sok protekció révén benyomták valamelyik magasabb hivatalba díjtalan segédfogal-^azójelöltnek.Vidám napok virradtak arra a szobára,melyben az állam székét koptatta. Kifogyhatatlan volt humoros ötletek termeléséből.Főnöke, egy öreg,töpörödött bácsika, szabadjára engedte alárendeltJeit,keveset törődött velük.Egész figyelme arra tömörült,hogy a kiszabott munkát mindenki rendesen elvégezze.Ábris hamarosan kitanulta az öreg gyengéit a ettől kezdve kilenc óra helyett tizenegykor járt be. Egy alkalommal hivatalvizsgálat volt s kiderült,hogy Ábris állandóan későn jár be.Kartársai kárörvendjen várták a felelősségrevonás pillanatát s ez nem is váratott magára sokáig.A tanácsos ur összehivta az iroda egész személyzetét s a nagy nyilvánosság előtt támadt a kötelességraulasztó fiatalemberre: - Kéhera, Muhohay uh, \igy éhtesültem,hogy ön állandóan két óhával később jáh be,.. Abris lesújtó pillantással büntette kajánul vigyorgó barátait,akik azt hitték,hogy most végre elégtételt kapnak ők is a sok boszantásért és vaskos tréfáért. Örömük azonban korai volt,mert a vádlott azonnal kivágta magát,eképen szólva: - Igenis, tanácsos ur,de ezzel szemben két órával Korábban megyek haza!.., A tanácsos ur egy pillanatig meghökkenve nézett Ábrisra. - Jaaa? - nyújtotta el hosszan - Az raáh más!...Akkoh hendben van!... Nagynehezen kiböjtölte a kinevezéseket s lassanként valóságos segédfiogalmazó lett.Az öreg Muhoray komoly beszédre fogta a fiát. - Nézd,jó állásod, rendes jövedelmed van, most már igazán gondolhatnál a családalapításra! - Nekem nem sürgős! - ellenkezett Abris, - De nem addig van az!...Neked nem sürgős, de nekem igen!...Én még a térdemen akarom lovagoltatni az unokáimat!...Már ki is néztem a neked való pártit! - üugy? - cifrázta Ábris - Szabad nekem is tudnom, ki volna a boldog jövendőbelim? - A Pákozdy Böske! - Kicsoda? - hüledezett az ifjabb Muhoray. - Pákozdy Böske! - Ja, vagy ugy!...A Pákozdy Böske!...Nem ismerem! - Hogyne ismernéd! Birtokos szomszédunk az apja...Csak ismered a Pákozdy Miskát? - Ismerem! Az öreg Pákozdy fia! - Na látod! Annak a lánya épen hozzád illenék. - Ha ugy gondolod... - felelte bizonytalanul Ábris. - Ma reggel kaptam Miska szomszédtól levelet.Jövő vasárnap felhozza a leányát Pestre.Délután nálunk lesznek. Tedd magadd szabaddá...Illenék, hogy egy kissé összemelegedjetek!... - Rendben van! - adta áldását Ábris a tervre. Megjött . a vészterhes vasárnap és megjöttek a vendégek is. Pákozdy Miska