Hetikiadás, 1933. január-december
1933-06-12 / 25 [1519]
GYEREKEK Irta: Sz. Torna Mária. - Néni! - kiáltott át hozzám a szomszédék négyesztendős fiacskája. - A Ficskónak kajikás a szeme! ^Fickónak a kutyámat hivják.Mellesleg mondva.nagyon szeret elbitangolni.Amint szerét ejtheti,meglóg hazulról. - Aztán miért volna karikás a szeme? - kérdeztem kíváncsian. - Az éjszakai csavargástól! - jelentette ki mindenttudó határozottsággal. Megdöbbenten néztem rá,de ahogy megláttam huncutul mosolygó fekete szemét, meg a lekváros pofikáját,nem álltam meg sokáig nevetés nélkül.Dundika roppantul eredeti kölyök.Különös,de igy van,hogy gyereknek még nem állt olyan jól a szurtos ruha,meg a mocskos arc,mint neki.Ha édesanyja kimosdatJa,ünneplőbe öltözteti,mintha nem is ő volna.0 maga sem/Jől magát ilyenkor.Félszeg,darabos,mintha szegye Iné a tisztaságot. vérzjj - Figyelj ide,Dundikám! - széítam hozzá. - Mindjárt kijön a bácsi. Ha neki is megmondod,hogy karikás a szeme.mindent megadok,amit csak kérsz! Az uramnak egyáltalán nem szokása az esti kimaradás,de most az egyszer valamilyen társas összejövetelen volt s : későn talált hazajönni. Emiatt bizony kissé rossz hangulatban ébredt reggel. Dundika lázas izgalommal várta a kerités mellett,hogy elmondhassa kisded mondókaját.Csábította nagyon az igéret.mely elvezette volna a kilátásba helyezett eldoráftóba. Az uram gyanútlanul lépett az udvarra.A gyerek máris ott csipogott mellette: - Bácsi!... - Mit akarsz,Dundika? A kis kölyök hirtelen zavarba jött.Elkezdett dadogni.Meglátszőtt rajta,hogy elfelejtette a mondanivalóját,de amikor meglátott engem a háttérben,hősies bátorsággal vágta ki: - Mondj a,hol csavargott a maga szeme az éjjel? R Az uramnak egy perc alatt elmúlt a rossz kedve.Nekidőlt a keritesnek,ugy kaecagott egy negyedóráig.Akkor nevetett azonban még igazán,amikor elmondtam neki, mit is kellett volna Dundikának mondania. «JUtül4Í «Egy alkalommal az éd"esanyja\ Dundika t ^meg a valamivel nagyobb testvérkéjét, Jancsikát.A két apróság,belemelegedve a Játékba,ott pötyörgött,totyorgott körülöttem szüntelenül. - Gyertek csak ide! - hivtam mindkettőjüket - Hadd csókoljalak meg benneteket! Jancsika Kelletlenül elfordult.Védőleg maga elé terjesztette a kezét s ugy felelt, durcásan: - Nem akarom, hogy megcsókoljon! Dundika valamivel udvariasabban utasított vissza: - Most nem éjek já! Nem erőltettem őket tovább.hagytam őket nyugodtan játszani.Egy óra múlva megállt előttem Dundi és várt.Nem szóltam hozzá,vártam,hogy^kirukkoljon a kívánságával. Hosszabb szünet után mégis csak nekem kellett megkérdeznem: - Mi kéne,ha volna, Dundika? - Most jáéjek!... - felelte megadóan és odatartotta csókra a pofikáját... Robi fiamat szörnyen érdekli a repülés.Amikor a "Gerle" a Földközi-tengert körülrepülte,még enni is alig tudott,annyira izgult miatta.Van neki egy kis saját épitésü aluminiumgépe,ezt elnevezte Gerlének.Ezzel "repült" a barátja kíséretében, napokon keresztül.Ezt a "repülést" ugy kell elképzelni.hogy fiam magasan tartja kezében a gépet,háta mögött a kis pajtása,mint "navigátor" és szájukkal végzett irtózatos berregés közben megszámlálhatatlanul s^icsfcor körüljárták az udvart.A szomszéd gyerekek^szájtátva nézték a kis "pilóták" halált megvető bravúros hőstetteit. Dundika nem állhatta meg szé nélkül. - Ugye, most Mátyásföld felett Repültök? - kérdezte. Robi,aki egészen beleélte magát a pilóta szerepébe, mérgesen támadt a kicsire - Ostoba! - fakadt ki - Nem látod, hogy most Jeruzsálem felett vagyunk!? A válasz szivén találta Dundit.Méltatlankodva fordult a fiuk felé: - Mijől láttam volna?...Hiszen az udvajban vagytok a csijkék közötti... A két "pilóta" elszégyenülten vontatta be gépét a "hangárba 1 ', a verandára.
