Hetikiadás, 1933. január-december
1933-06-06 / 24 [1519]
H L TIKIÁD 4 s. Mirza. Arra a r nem emlékszem,hogy hány éves lehettem,-mikor hozzánk került, csr.k azt tudom,hogy első tipegő lépéseimre vigyázott,mint édesrnyám.Hr kitotyogtam G hó zűri elé a kis kertbe, mellettem állt,én pedig fogtom az örvet c nyckan.Mort c.z én Mirzám szép nrgy májfoltos"Vadászkutya volt es sokszor hallottam a vendégektől, hogy olyan okos a szeme,amilyent sok emberben sem lehet megtelelni.. Hr édesapám vállán meglátta e -pukát,szűkölt,ugrált erőmében.Hol hozzám futotij hol mer: " grzdájóhoz es szinte bocsánatkérően dörzstlto hozzam okos fejét, mintha ezt mondta volnr.:Ne haragudjál,itt kell hr.gr.Xlak,mert nekem első kötelességem mégis a. ve.dászct. ' . 'Mit tagadja.n?-nc-n egyszer végigsirton azt rz időt,-onig kant jártat a határban.De mikor hazcjöttek,pótolta, oz clnulrsztobtrkct.Felültem a hátárr..-. Befogtam a. kis kocsiba.! hetes legény meg'km tárt ir csin lt neki régi szíj-' ból es én ugy hajtottam körben..o rr. jorban, mintha vüósógos'kis ló lo^tgvolnn. Igy peregtek c napok'és évck.Én egyre erósebb és nehezebb, a Mirza pedig vénebb es gyengébb lett.Már iskolába ""-jártén'.és az clsc béres Jani fiával ballagtam naponta a. tanyai sárga épület felé.amelynek nyikorgó-biécgő padjába-., már be tudtam vésni a bicskámon1 a nevemet,amikor 1 hűsége kut~ a-po jtobs nég mindig elkísért ós nyugodton ott feküdt a. tó. ni tó ur tornácának árnyékában . " Ha fujt :. szel és cl -kart dönteni oz ereje, non Janiba . honén Mirzába' kapaszkodtam. Ho. pedig'hirtelen zápor kerekedett ós non volt nálunk esernyő, irtom egy kis cédulát,beletettem o. szájába. - Fuss hozz kiskutyám és kérj édesanyámtól esernyőt - mondtam no£i és szegény feje belefúrta-magát : viharba. Pillznrtok lőtt eltűnt oz alföldi pusztaság egy na ngus ágában. Ki addig vártunk türalnorcn oz osztályban.Legfeljebb ha gomboztunk, amig megérkezett a kocsi. Mijraa ugrott le először és a szájában "ott volt az esernyő .Szegény jó édesanyám sokszor mondta, ho(y nem akarta odaadni neki, megkereste maga es a. földre lrulva osont ki vele a kocsiszínbe, a kocsis nem is vette észre,amikor bebuji az ülés alá." Sok csodálatos és mégha tó élményem fllzőcik a Mirzához. Fa most sorra elmondanám el sem hinnék. Azt gondolnák,hogy 1- italaitam, vagy godig Üres óráimban agyaltam ki izzadva.Második elemibe jártunk. A major és az ir kolo között volt a Pipástó. Lehetett vagy másfél hold terjedelmű. A széle dC. élyos. dc a közepe olyai mély,hogy a magyar ökör . félő Íny i szarvának csak a x gye látszott ki belőle,ha ugy nyaranta abércsek úsztattak,hogy megszabadítsák szegény iószápt a legyek millióitól. Mi ott jártunk ol a Pipás mellett. Újév után rettenetes hid.'gfc fordult az időjárás. Befagyott a Pipás is. Melyik 3; erek tudná mogállni,nogy no menjen rá csúszkálni? korcsolyánk-termeszetesen - nem volt. De txM is kellett. -L csizmánk patkóján sorokra állua nagyszerű: 1 löketett szór-.közni 0 jégen. Janival együtt valóságos művészek lettünk és 1: y ;, koritcttühk !i , hogy cso oánkra járt oz egész tanya világ gyerekserege. Felesleges mondanom Is,hogy Mirza örökké ott loholt 0" nyomomban.. " Otthon nem tudták,hogy mi miért'késünk? Örökös rettegésben éltem, d( hát 0 kis cimborákban volt annyi becsület, hogy nem árultok cl. De hát nincsen öröm üröm nélkül. Március - vége felé lőhetett és a nap bágyadt sugarai már áttörték a szürke felhőket.Tsvasziasra fordult az idő. csak a vén Pipás vastag háta nem akart róla tudomást venni, - a mi legnagyobb örömAiulre, mert igy laTgalább szabadon csúszkálhattunk.Hanem azért mégis '"'kitört, t gycláZat", .hogyan Jani mondta. A nap már kezdett lecsúszni az égről és dél felől langyos szellő dudorászott 0 fülünkbe, tts mi mégsem mentünk haza,hanem csak kettesben Jenivel csúszkáltunk tovább. Egyszerre azonban hátborzongató reccsenés hallatszott és a következő pillanatban eltűnten o jég alatt. Jrri halálra vált ar óvz kódot t felém, de alatta, is töredezett a jég és tehetetlenségében sirva fáradt.Csak a jó öreg Mirza nem vesztette el a fejét. Habozás nélkül utánam ugrott, elkapta hadonászó kezemet és húzott ho.ngte.lanul kifolé.Felvergődött a jégre és tartott, hogy mászhassak fol én is. II íu reménykedés volt. A jég meg vékonyodóit páncélja behorpadt a lettem.
