Hetikiadás, 1933. január-december
1933-05-30 / 23 [1519]
A közös rendezés ismét egy giangvers enyt nozott az el mult vasárnapon a bennünket körülvevő.jóindulatnak épen nem mondható, szomszédok fővárosaiban, hangversenyt^amelynek hivatása az volt,hogy zsivajával elnyomja az igazságért ós ]ágért kiáltók szavát. Nem elsőizben vagyunk tanúi ilyen egybeszabott tüntetésnek es nemi először állapithatjuk meg ezzel kapcsolatban azt is,hogy valami bajnak kell lenni az eredményesség körül,ha olv sürü ismétlésre van szük seg. Akik nem győzik eleget ós elég hangosan világgá kürtölni,hogy zsákmányukból pedig semmit sémádnak vissza,lármájukkal akarjak elnyomni azt a balsejtelmüket, hogy a közvélemény még sem nekik megfelelően alakul ós egy napon azután ők is csak annak birtokában maradnak,ami jogosan az övék és vissza kell adniok azt,amihez nem is a saját fegyverük erejével,hanem hatalmas pártfogóiknak jóvoltából jutottak. inaikor először rendeztek Prágában,Bukarestben, Belgrádban a mostanihoz hasonló közös revizióellenes tüntetést a kisantant államai,még volt valamelyes sikerük. Akik messzebb vannak ettől az érdekszöv etségtől,talán még azt is hitték,hogy jogos tulajdont védelmeznek a nagyhangú gyűlések. Természetesen nagy mértéiben igyekeztek ilyen véleményt kelteni azok a milliós összegek is,amelyeket mindegyik kisantant álla^, bő-kezüen fordított a külföldi sajtóprop© ganda céljaira.De ahogy az idő múlott,ugy változott a helyzet is. Önzetlen bará taink nemes munkája mypmán a legyőzöttekkel szemben elkövetett igazságtalanságo felismerése került lassan-lassan előtérbe és az efelé haladó gmánden lépéssel egyidejűleg veszített jelentőségéből a mai állapotok fentartását követelők erőfeszítése. Az elfogulatlanok körében ma már unni kezdik a zsákmányolók hango; kodását,mert tudják,hogy tiltakozásuknak nincs jogi és erkölcsi alapja és épen azt akarják pótolni lármájukkal. De ezenkivül nemcsak mi, hanem mások is tudják, hogy jönnek létre ilyen revizióellenes gyűlések. Két-három nappal előbb indítják már az ország minden részéből a vonatokat, amel vek ingyen szallitják azokat az embereket, akiknek a zajos jelenetek az éltető elemük. Persze ezek sem kaphatók csak ugy ingyen,önzetlenségből, hanem megfelelő napidijat is kell nekik fizetni. Ha peéi£ vérmérsékletüknek megfelelően kisebb-nagyobb magyarellenes magánakciót is hajtanak végre, azt is elnézik nekik, majdnem azt mondhatni, hogy még rendőri segédletet is kapnak hozzá. De ez még nem minden. A hatásos rendezéshez hozzátartozik, hogy kisebbségieket is szerezzenek ezekre a gyűlésekre, lehetőleg magyarokat, akiknek az a feladatuk, hogygragelógedettségűket hangoztassák és EO konszenvüket fejezzék ki annak az országnak vezetői iránt, amelyben laknak. Nos, ezen a térén azután igazán fáradhatatlan buzgalom nyilvánul meg a toborzás körül. Működésbe lépnek az összes elképzelhető és elképzelhetetlen hatósági beavatkozások, minden függő viszonyban lévő ember burkolt és nyílt fenyegetéseket kap, ha dacolni mer es ha még igy sem sikerül elég nagy csoportot összehozni, egy-egy embertömeget kineveznek magyarnak ós szájukba mondatják a saját j el szavukat. •Szerencsére azonban nem élünk rrár olyan világban, hogy csak a gyűlések színpadán elhangzottak kerülnek nyilvánosságra ., hanem oda jutnak a kulisszák mögött tőrtént dolgok^is. Es mivel sok helyen látják, hogy mily kevéssé fakad őszinte lelkesedésből a gyűlésekre összeterelt tömegeknek előirt megnyilatkozása, visszhiangot a külföldön már alig-alig tud kelteni. De látják még azt is, hogy hol egyik, hol másik szomszédállamokSól nyújtogatnak időnkónt állítólagos baráti jobbot Magyarország felé, a bal pedig állandóan fegyvert szorongat ésooből megértik, hogy ki~e hibás abban, ha a Duna völgyében nincs meg a gazdasági kérdések rendezéséhez'szükséges békés összhang. Szemfényvesztés folyik körülöttünk, porhintés a világ szemébe, de colját nem éri el. Hiszen ahány nemzetközi tárgyalás folyik a politikai kérdésekről, igy a mostani négyhatalmi szerződési létrehozására irányuló is, egyik sem ragaszkodik a békeszerződések merev fentartásához, hanem arról vitatkozik, hogyan lehetne helyrehozni a hibás területi rendelkezéseket. A kisantant pedig görcsös erofeszitóssel sem lesz képes alátámasztani Trianon roskadozó epületet, mert azt a belátóbbak már pusztulásra Ítélték. „ %gkazdődik a só kutatás, « költségvetésbe 320 ezer pengőt állítottak be a sókutatás céljai ra.Az eddigi, kutatások ugyanis azt muta ttak,hogy az Alföld peremén földgáz,ólai es esetleg sctelepre lehet szarai tani, ezért a kutatások folytatása mindenképen indokolt.! kormány tervbe vette,hogy Ricse környékén,a Tisza felső vidékén mélvi urast végeztet, amely elsősorban a soka tatás céljait szolgálja.
