Hetikiadás, 1933. január-december

1933-05-08 / 20 [1519]

0£i<. -'. */ C->C> ) JULI CB -J •. — " VJWV"-t-**j.» /:"A rablóiovag" Folytatás:/ - Az a halálom lennel Nem élném tul, ha elhagyna!... - Esztelen! - kiáltott fel Erzsike haragosan és látva helyzetének reménytelenségét könnyekben tört ki, - Ne sirjón, kedvesem! Csak rontja a szemét, engem meg szomorúvá tesz vele. Menjünk sétálni a parkba, próbálja elfelejteni^régi otthonát...Higyje el, olyar. szép itt most minden! Tele van a rét meg a mező virágillattal, az erdő madárdaltól hangos.. „A fenyvesekben susog a szél. ».lOindez nem fogja meg a lelkét?... Hogy vágyódhatik vissza a poros, füstös városba?... - Tudom, hogy ez mind gyönyörű, de maga...tűrhetetlen! • - Miért? Hiszen osak imádságos i lázattal merek maga felé közeledni. Bántottam csalt egy u„j\l is? - Éppen eleget vétett ellenem! Elrabolt!...Tönkretette a becsületemet!... - Est bármikor hajlandó vagyok jóvátenni. Csak magán múlik, hogy még nem a feleségem. - lem is leszek az soha! Inkább éljek becsület nélkül tovább! - Megclr-ieőn, aki Lövet merne magára dobni! - He dobálódzék nagy szavakkal! Maga gáncsnélküli lovag! - tört ki a guny a leányból. - Lehet, hogy jellemtelennek tart, mert ide hoztam, de ne feledje, hogy magpróbáltam egyenes uton is oélt érni...A maga elutasítása kényszeritett err a lépésre... Mig igy vitatkoztak, csendesen kinyilt az ajtó. Nagyanyó lépett be észi: vétlenül; halk, tipegő léptekkel. Amint Erzsike meglátta, az örömtől magánké . eléje roskadt. - Csakhogy r

*ára találtál, édes, jó nagyanyó!... Az örag asszony összeaszott keze ráfonódott Erzsike reszkető vállára. - Soha többé senki emberfia el nem vehet tőlem! - jelentette ki kereken. Jöjj, kint vár az autó... Azonnal hazamegyünk!...» Elindultak. S^nki sem állta útjukat. A park máskír gondosan lezárt kapuja nyitva tárult fejtik. S ra iattt nagyanyó lassan felszállt a koosira, Erzsike visszafordította fejét a ház felé. - Vár j .nagyanyó. . . - suttogta tétova bizonytalanságban. Visszafutott. A rablólovagot ott találta a szoba közepén, ahol hagyta . Keze ökölbe szorult. Felindulásában szája szélét harapdálta. Nem szólt, osak nézett keményen, konokul maga elé. - Köszönöm, hogy jó volt hozzám! - szólt Erzsike csendesen, békejobbot nyújtva. - Köszönöm, hogy szeretett... Nagy, nagy csend következett* A rablólovag ajkát egy hang sem hagyta el. - Isten vele!... - búcsúzott a leány sajnálkozó melegséggel. A fiatal ember meg sem moccant, mintha az élet elhagyta volna. Csak a szeme homályosult el kissé... - Nos! - biztatta Erzsike. Aztán lábujjhegyre állva megpróbálta elérni a rablólovag arcát. Simogató keze lesiklott barna hajáról s fejét ráhajtotta a fiu vállára. Nagysokára. mintha magától értetődnék, osak ennyit mondott: -Hadnagyon akarja,..itt maradhatok... - Örökre? - kérdezte a fiatal ember diadalmasan. - Örökre! - suttogta Erzsike meghatódott, boldog bizonyossággal. ...Es együtt mentek ki az autóhoz nagyanyóért. «-+ 4-f "Mozogrzdosági kí^llitás'r. nemzői közi vásáron. A nemzetközi vásárral egyidejűleg r. vásár területén-1s a mezögrzdasági múzeumban kiállítást szervezett a Tülkcrcskedőlni Hivatal .az exportörök, te rnclők;rószbon podi a fogyasztók megfelelő tájékoz ti t-se céljábél.ó kiállításon, amelynek állandó jellege lesz,bemutat jáíc a nszőg-zdrsági cikkek minősegének ellenőrzésére fennálló intézkedéseket és eljárásokat. A kiállítás " azonban nemcsak a követendő példákat mutatja be,hanen azokat a rossz eljárásokat , tóvá bbá nem kivitclképcs árukat és modelleket tanulságosan csoportosítja, amelyek a magyar kivitelt akadályozzak, sőt néha teljesen megbénít jak.