Hetikiadás, 1933. január-december

1933-04-25 / 18 [1519]

Irta. Sz.Toma I-lária. - Ágnes néni egyszerű, irni-olvasni nem tudó cselédasszony, de azért mégis magasan felüláll társnői felett. Ő ugyanis negyven éve szolgál már a családnál, Már inkább családtagnak számit. Én mint nászajándékot kaptam, az uram hozta magával, akinek még a dadája volt. A fiamat ugy tekinti, mintha az unokája volna. Rengeteg a jó tulajdonsága, de viszont van két nagy hibája is. Az egyik az, hogy vénkisasszony s telitve van rigolyákkal, a másik az, hogy engem a családba "betolakodott idegennek tekint. Sárkányként őrzi a házat s jaj annak, aki nem nyeri meg tetszését. Legjobb, ha az ilyen be se teszi hozzánk a lábát. A minap - ani nagy ritkaság nála - panaszra jött hozzám a fiam. - Anyuka, Ágnes néni nem türi meg a pajtásaimat, mindig hazazavarja őket! - lúenj panaszra apukádhoz! - tanácsoltam neki, mert már végkép meguntam a céltalan vitatkozásokat. A gyerek aztán csakugyan elpanaszkodott az apjának. Figyeltem őket. A párom, mielőtt felelt volna, elgondolkodott, nrjd megvakarta a feje búbját. - Tyüh, az baj, fiacskám! Ebben nem tudok neked segiteni!...Nálunk is mindig emiatt volt na#pr k«8«rgé»*.. * Mert bizony, mi tagadás, az \irara, akiben rengeteg hálaérzet lakik, keztyüs kézzel bánik az öreggel. Ágnes néni már a hetven felé ballag, kezd gyerekes lenni. Az emlékezete kihegy. A beszédje három nyelvből kevert szódsszevisszaság. Az anyanyelve eredetileg tót volt, de ezt már féiig elfelejtette, viszont magyarul és németül nem tanult meg "Jökéletesen. Húsvét előtt javában festettük a pirostojásokat. - Szép ez a karmazsin szín! - jegyeztem meg, hogy épen valamit mondjak, mire ő tágranyitva, a szemét, csodálkozva kérdezte: - Mi? Ilinek kell ehhez kanna zsír? Bhhez egy kis darabka szalonna is elég! Nem értettem. Mit akart ezzel mondani? « - Micsoda zsír? - tudakoltam - Szó sem volt most zsirról! - Hát hiszen, épen most mondta, hogy kanna zsir.,. - vitatkozott.^ rm Krormazsint mondtam! Ennek a színnek a neve Karmazsin! - magyaráztam, de Ágnes néni nem hagyta magát. - Hát azért sem kanna zsir, hanem pirosl..ha tudni akarja!... - vágta oda sértődötten 3 még hozzá is tette: - Mindig csak nevetnek az öregeken, mintha maga sohase öregedne meg! - Hát nem, mert arról majd maga gondoskodik! - feleltem neki vissza, most már én is indignálódva. Ágnes néni hátat forditótt és bement a szobába. Odabent a gyerek valamit babrált. Rajzpapir, ceruza, olló, vonalzó tarka összevisszaságban előtte. Az ollóval épen ki akart valamit vágni. Ágnes néni megállt előtte és hosszasan figyelte. Egyszerre csak megszólalt.: - Persze, megint játszol, a tanulás meg majd éjszakára merad!... • - Hát nem látja, hogy tanulok?! A leckét készitom! - Játszol, azt látom,., - Rosszul látja, Ágnes néni, mert ez van feladva... - Aztán, mi lesz ebből? - Szögmérő! Ágner, ixéni gyantái szemmel nézi. Azt hitte, hogy a gyerek megint tréfálkozni akar ,r

ole. - Te, ne hazudj! - szólt rá - Megraondlak az apádnak,,.Azzal a vacakkal, amit farigcsálsz, nég egy deka. szöget se fogsz tudni lemérni!... A kes fiam meg akarta vele értetni, hogy nem szegről, hanem mértani szögről van szó. - Nem súlyt fogok én evvel mérni, hanem derékszöget. -• Hát milyen az a derékszög? Fiam két vijját merőlegesen egymásra rakva nutatta: - Ilyen a derékszög. - Ez nekeő derékszög? Ez egy rossz, vacak szög, amit el lehet dobni! A gyerek egy darabig elgondolkodott. Miképen tudná megmagyarázni, hogy voltaképen miről is van szó. A helyzetet nagyon koraolyan fogta fel. Mint ne-