Hetikiadás, 1932. január-december

1932-03-29 / 13 [1518]

t fh Hctikiadas. ORSZÁGOS LEVÉUTÁH \ .'tsz. 1932. marc . 29 . — —

k K.szekció . i oldal. •••Fo

gsáfrból - hazátlansá^ba ^ A eredeti tárcája. Irta: Szilárd Róbert Dühöngve tombolt a tájfun a megvadult hullámok felett,A fékevesztett elemek mint valami hitvány játékszert dobálták az ezerötszáz tonnás Sxcelsi#rt.Rövid, erélyes parancsszavakat nyomott el az orkán bömbölő fütyülése.Felét sem hallotta meg a legénység,mely minden lehetőt megtett .hogy megmentse n haj ót.. De mit jelent a végtelen mindenség tajtékzó csapkodásában egy gyenge dióhéj? iL Még a tájfun őrületes süvitését is túlharsogó reccsenés, roppanás dördült az ég felé és a szinte kettévált Excelsior pillanatok alatt süllyedt az örvénylő mélységbe »i. matrózok kétségbeesetten kapkodtak a felszínre vetődő deszkákba .Emberfeletti harc folyt az életért.Megmenekül-e egy is? Ki tudná megmondani? Mire a felkelő nap széthintette első sugarait,az óceán hullámai elsimultak. A borzalmas tragédiának semmi nycma sem maradt. A pár&iijtestü Kai a ringó léptekkel sétálgatott a tenger elhagyatott partján. A tegnapi tájfun rengeteg kagylót vetett ki,azokat szedegette köténykejébe.Már . épen vissza akart fordúlni,hogy hazamenjen,amikor valami sötét tárgy ütötte meg szemét.Odafutott. -• Ember!,. .Fehér ember!... - kiáltott fel ijedten. Kala nem volt félős.A dzsungel gyermeke hamar megtanulJa,miképen védekezzék a vadállatok ellen,de a fehér ember váratlan megjelenése szorongó érzést váltott ki-lelkéből.A szorongás inkább ösztönös félelem volt az ismeretlen veszélytől, melytől még a falu szélén felállított vigyorgó arcú szellemüző bálványok sem ment"" hetik meg, A parton heverő test egy öntudatlan mozdulata zökkentette helyre a lelkét. Elrohant a közeli falucskába,segítséget hozni.Az eszméletlen fehér embert bevittek Kala kunyhója ba.Az egész falu természetesnek találta,hogy Kala a saját tu• ajdenának tekinti. A kis maláji leány szivében különös érzések viaskodtak.Az istenek földöntúli ajáVndékkal lepték meg és ezt az ajándékot meg kell becsülnie.Cseppet sem esett nehezére,hogy a lázban égo beteget minden jóval ellássa,gyógyító füvekből főtt teákkal itassa.A gondos ápolásnak hamar meg lett a foganatja,mert az elnémult ajkakról schajszerü szavak szálltak fel: - ...Tájfun...Szibéria...Excelsior...Hongkong...Haza,..Fogság... Kala ebből ugyan semmit sem értett meg,de még odaa&óbban ápolta betegét.HáSr-Om hétig alig mozdult el mellőle egy-két órára .Minden percét neki szentelte. mf m * A fehér embert gyógyulása után felvették a törzsbe és a Rcrri nevet adták nek*.Rorri és Kala elválhatatlan pajtásokká váltak,együtt rótták a dzsungel úttalan utait.Rcrri hamar megtanulta Kala népének egyszerű nyelvét,Kala pedig nagy igyekezettel iparkodott elsajátítani egy-egy szót abból a furcsa és mégis olyan zengzetes beszédből.melyről a fehér ember azt á-llitotta,hogy ez as o hazájának nyelve.A hajótörött ugy érezte magát,mintha a paradicsomba csöppent volna. Ez az állapot eltarthatott volna az idők végtelenéig,ha arra az elhagyatott szigetre el nem vetődik egy nagy gőzhajó,melynek elfogyott az ivóvize. Rorri egyszerre megváltozott.Az a három nap,melyet a hajó a szigeten töltött.visszazökkentette a civilizációba.Egyszerre feléledtek a szunnyadó emlékek,visszavágyódott a régi életbe,Orákhosszatt ült a parton,figyelve a matrózok sürgését, forgását. Kala érezte, hogy valami nincs rendben.Félelemtől remegő hangon kérdezte: - Mi baja van az én uramnak? - SemmiI - rezzent fel Rorri szótlan elmélázásától. - Valami bá-ntja az én uramat,látom...Nem tizol Halában? - Nem ba-nt semmi,csak eszembe jutott,hogy valamikor én is ilyen emberek között éltem... - Közéjük kívánkozol? - kérdezte Kala szomorúan - Nincs meg itt mindened, amit csak tested, lelked kiváixt - Meg van, de azért...mégis..• A leány lelkét elfogta a csüggedés.Ha az o hatalmas urát elfogja a vagy,hogy visszamenjen a fehér emnerek közé,akkor az összes fétisek és bálványok sem tudjak • visszatartani.A hajótöröttből egszerre kitört a régen visszafejtett keserűség: - Mit tudod te,mi az a kalászos róna?...Ilit tudod te,milyen élet van a mi kőházaink között?.Messze,nagyon messze,ahol *a nap leszáll,van egy gyönyörű |T-