Hetikiadás, 1932. január-december

1932-03-01 / 9 [1518]

Francia hang hataraink módosításáért. Az utóbbi évek világpolitikai kérdései közöot az első helyet foglalja el az a törekvés,amely a mai nehéz helyzet orvosl-sáú a páritekörnyaki békeszerződések módosítása révén kiva-nja elérni. Természetes,hogy ennek a törekvésnek k induló pontja a legérzékenyebben érintett Németországban és «*agyarországbin volt,de a gondolatnak elvetett magvai termékeny talajt találtak másutt is, a növekedésnek indult fák egyre terebélyesednek ós ma mar mindenütt el ismerik, hogy a mozgalomnak tagadhatatlanul vilógj ellege van.egyedül csak az ugynevezect kisantant államokban talált ez az eszme teljes elutasításra, ami érthető is, mindenütt másutt vannak mar hivei. még a szerződések legfőbb őrének tekintett Franciaországban is erősen szaporodik a revizionisták tábora. Nehéz a,várakozás ideje, azonban a kilátások mindinkább javulnak arra, hogy hivataj térre is átcsap ez a tp.rekvós és eljön az idő, amikor a hivatalos kormányférfiak ülnek le a tárgyaló asztalhoz. Ennek a várakozásnak ideje alatt is örömmel kell fogadnunk minden megnyilatkozást a mi ügyünk mellett. A legnagyobb súllyal biró vilagpo1 itikusok»iüssolini, Grandi, mc Donald, ~ Rothermere lord és Borah szenátor sorakoztak fel már mellettünk, de rajtunk kivül még a politikusak, irók,közgazdászok egész serege. A világsajtóban nap-nap után jelennek meg cikkek különböző oldalról vitatva meg a kérdést ós a~mi fontos>állanJ.óan napirenden tartják ezt az ügyet* Igen érdekesek különösen azok a könyvek és cikkek, amelyek Franciaországban látnak napvilágét,, hiszen^: tö ekvőseinknek ezelőtt legne* vesebb ellenzőjénél»a francia közvélyeményél mutatnak irányváltozást. Persz ez az irányváltozás egyelőre a francia népnek még csak kisebb részében tapasztalható, de azért itt is örvendetes gyarapodást lathatunk a múlttal szemben. Ardekes uj gondolatot vetett fel ebbel a tárgykörből éppen a napokban egy ismert francia iró: Georges Roux. Roux bizalmatlanságát fejezi ki a ; , kisantant irán ás azt fejtegeti,, hogy veszedelem esetén á kisantant nem jelent szövetségest Franciaország részére. A három kisantant ország közül csak Jugoszláviát tartja megbízhatónak, Csehszlovákiát és Romániát azonban nem. Különösen bizalmatlan a csehekkel szemben, mert könnyen hozzáférhetőknek tartja őket az antiimLlitarista propaganda számara és nemzetközileg sem tartjaelóg éretteknek arra, hogy szövetségesek legyenek. Az eddigi kisantant helyett uj állami csoportosulást ajánl, amely az Ő elgondolása szerint Lengyelországból, Magyarországból ás ,Jugoszláviából állana. '-Hogy pedig ez az államszövetség minél nagyobb erőt,képvise.ljen>azt javasolja, hogy Lengyelországnak és *«g$arországnk közös határa legyen. Ennek elérésére adjak vissza mag arorsz -gnák a Felvidéket, a Rut-énföldet ós Ardélyt. Igy azután ez a javasolt államcsoport összefüggően terjedne a

Keleti tengertől az Adriáig. Roux könyve a közvetlenül érdekelt Csehszlovákiában és Romániában magától értetődően már is élénk tiltakozást váltott ki. Az egészen természetes, ,hiszen egy,ilyen fajta francia orientálódás esetén mindkét ország elveszítené hatalmas és úgyszólván- e.r yetlen támaszát. Ennek az eszmének megvalósulása esetén könyöttelenül bekövetkezne az erőszakkal létesített határok visszavonása arra a vonalra, melyet a cseh, illetve ro.;án népfaj nyelvterülete jelöl meg. li magyarok nem foglalhatunk állást ennek a tervnek dolgában. Kekünk nem szabad csakis egy nagyhatalom mellész szegődnünk, éra ekünk az," hogy jo viszo yban legyünk minden nagy állammal. Ha mindenütt az eddigi aranyokéban szaporodnak barátaink, elérhetjük cél jainkat a -nélkül, hogy egyedül a francia politikusoktól várnánk sorsunk jobbra fordulását. Hiszen ha több nagyhatalom rokonszenvét ós támogatását nyerjük el, összehasonliftatatlanul többet jelent, mint csak egy bizonyos érdekszövetséghez való csatlakozás. Bármilyen rokonszenves legyen is előttünk a magyar-lengyel szövetség, az ajánlott hármas for mabaít es felsőbb vezetés által megszabott irányban jövőnk szempontjából nem lehet előnyös. A neves francia iró könyvéből inkább az int biztatóan felénk hog bátor tollal karolja fel azt a véleményt, hogy a paris környéki békekdiktatumok nem sérthetetlenek,, Agészen természetesnek találja, hogy auát a tárgyalóasztalnál csináltak, azt ugyanott meg lehet változtatni. Főleg pedir azért lehet es kell megváltoztatni, mert a 12 év előtt tárgyalások egyoldalúak es igassagtalanok voltak, Ebből a szempontból örömmel üdvözlünk minden ilyen megnyilatkozást mert azt mutatja, hogy a mi vélemányünket máshol is osztják, .mshol^is látják azt, hogy a gazdasági bajok sem orvosolhatók gyökeresen a politikai betegségek meggyógyítása nélkül. _ _ _ . ^