Hetikiadás, 1932. január-december
1932-12-27 / 52 [1518]
5ÉJ • sz • 19oiá, dec • <3 / • Bodri. Irta: Igmándy Géza._ Egyszerű zsemlyeszörü aagyar kuvasz volt abból a fajtából,amely ezer és néhány esztendeje együtt indult el őseinkkel az ázsiai pusztáról-messze napnyugatra s azóta jóban rosszban hűséges kisérő je ? es éledje a ma gy őrnek .a puli és a kcBÖndir mellett a házőrző kuvasz tulajdonságait irigyelték meg a müveit nemzetek,mert nekik nem adatoct jaagjhcgy találjanak pl .'an.allatot,amelyik életmódjukat és jellemüket ugy kifejezze,mint a fflagyasP eb a menket. t A mi Bodrink oéldául olyan komoly és meltosa.gts volt - bocsánatot kérek naló porátél is - mint az öregapóm, aki hét vármegyében híres .gaz oa Liszt, keménynyakú kuruc és igen csak- szófukar ember hírében Hot t. Bodri okos kutyaeszében is bizonyára többször megfordult az a gondé lat; hogy vajjoigmieru viháncol, ugra-bugrái és csahol örökké az ezredes ur Licn ja .amikor semmi szükség _ sincs rá? Ma is előttem Van az a mélységes undort kiiejezo tekintete,emeltei mindannyiszor végigmérte,ha odaszalad* melléje s kíváncsiskodva szagolgatta, .. bökőöste hegyes orrával. Mert Bodri télen nyáron ott feküdt a fedezékem küszöbe előtt mozdulat Ionul. Két első lábóra fektette szép fejét és csak a szeme ' mozgott,no meg néha a füle,ha egy-egy gránát közelebb merészkedett a .tanyánkhoz. Gsa& akkor oattant fel acéldrótra emlékeztető biztonsággal,ha valaki a xocezek ajtaja felé nyult.Ka nem isr.erte.rávicscritotta a fogatneg akkor sem morgott, várta.hogy a jövevény szólaljon meg s nekünk kellett kikláltenunk: L-reszü te ördri! A vendég után mindig bejött és ugy ült le,ho£ a szemebe las-ón es csak akkor nyitotta ki az ajtót és telepedett vissza e helyere, b:-lattá, hogy barátságosai ' beszélgetünk.De legalább fél óra múlva ismét beoldalgott es "kinézte 5 , ide -'ont ' ' ' ' ' Ha ettünk, sohasem állt e lénk. ne m kért, nem nyel te a nyálát. Légvár ta, •amig rákerült a sor.De öt lenesnél távolabb sohasem meni el tőlem. , • Valóságos legendák keringtek róla m ezredben. Az együgyűek szeneiül hitték,hogy "a doktor"ur kutyája beszélőmig a nagy többség nagyon .jól tudta hogy csak szeret és ragaszkodik hozzám azzal a mérhetetlen hűséggel es tisztelettel, ami csak a magyar kutyában található meg széles e világon. , Bármennyire restellem,nem tudom,melyik esikvarmegyei kis.kozsegoen akadtunk össze.Csak arra emlékszem,hogy a nagy előnyomulás-alatt mar igen közel jártunk a határhoz és igen siettettük kifelé az elleniedet JL honvedek eszelősként rohantak az égő-házak között s mire körülnéztem, már iont a hegyekből yissí hangzott a kiáltásuk. Gáborral együtt bajlódtunk a s ebesültekkel-és meg voltunk akadva.hogy mit csináliuhk velük,mert a falut kiürítettük hónapokkal ezelőtt. Az ekhós kocsik is elballagtak ellenkező irány bari, ami: :or összeszedtük a '"betyárbutort ,! s megindultunk az ezred után. . Nagy-nagy kiabáló csend feküdt" rá a néma falura. Itt-ott mer; izzóa zsarátnok és füstölt az üszök. "Ebbe. az őrjito bongta lenságba elesén nősített bele az a nyöszörgő szűkölés,amely az e yik rombolóit pajta alol nangzott felénk.;•zéorugdostuk a fekete pikkelyes fadaraboka t.suronny al feszegetek adeszkát s egyszer csak kiemeltek el óluk -Bodri t. Talon ket hónapos lehetett .bsupa piszok volt. Nem tudott lábra állni .A határ ól lepörkclGöiétt a szore.Wigtanogattam. Sebet nem találtam ra jta, csont ja se törött, líóhon megette a kétszer álltét. Gábor még meg is itatta s azután beletette a kenyeres zsákjaba,Akkor . láttam meg a szemében azt a hálás tekintetet, amit azóta se tudok elfelejteni ' Karácsonyra már ugy fel cseperedett .hogy nem felt a szeles Iiontoi r sem,pedig az ezredes úrra való tekintettel mina.enki becézte a t szép farkas kutya amelykoronézatlan királya volt állatállományunknak. Csak a mi Bodrink nem cisz' telte'a tekintélyét. Ismerte a zászl óalj minden emberét. Ha megszagolt valakit, tudta,hova való. g ,. . " _ , . ,, Március 8-án volt az első komoly ütközetünk. Bodri tapodtat.sem távozott mellőlünk. Valósággal felkutatta a hegyoldalt és ha zászlóalj bel 1 sebesültet talált,odafutott hozzám,orrával megbökdöste, a lábamat s szinte-intett a felével,hogy kövessem. I hó alól is kikaparta-a • - setesyltet.megható volt,mennyire örült, ha - megmenthettünk valakit .Ha pedig halottra bilckant, szinte lábuibegyen ment odább. A legnagyobb gránát tűzben is bátran cserkelt. egyszer betemette a gráhát.Jó fél óra. múlva kezdtük keresni. Kasonosuezva másztunk abb az irányba, '• : amerre utoljára láttuk. Ifengtalanul'kaparta,rágta a kodara> bos havat s épen akkor állt lábra.amikor megpillantóttuk.Iiegrazkődott,jobb lábával néhányszór megtörölte a falét;amelyből csepegett a ver s azuten ismet nekiállt a fagyott hónak. /: Folyt.köv, /
