Hetikiadás, 1932. január-december
1932-12-05 / 49 [1518]
H e t i kiadás. 4v . SZ.193R.deo.6. 2. oldal. A BÖLCS BOLOND. Jk .eredeti tárcaJa ( A nap ép most bukott a távoli pálmaligete": mögött a látóhatár alá. Harun al Rasid, a "bölcs kalifa elindult vezlrével szokott esti sétájára. Ahogy Bag' dad egyik elhagyatott mellékutcájában ténferegtek céltalanul, nagy sietés zajára lettek figyelmesek. A kalifa önkéntelenül odafigyelt a sietők beszédére. - Siessünk, - mondogatták egymásnak az emberek, - megérkezett Nureddir Omár. . .I-Iadd .lássuk, mit hozott nekünk messzi országoktól?... A ka\jfa veziréhoz fordult: - Tartsurk -. r elük. . .Ha az az Omár olyan távoli országoktól érkezett viszsza, akkor talán érdekes dolgokat tudhatunk meg! ... Harun al Rasid társával együtt a sietők.nyomába szegődött és rövid idő múlva egy egyszerű házikó ajtaja előtt állottak,mely mögött az előbb érkezettek eltűrtek, ók ketten nem mentek "he, hanem az ajtó mögül hallgatták, hogy mi történik odabent, A látogatók nagy örömmel, zajosan üdvözölték az utazásá-\ bél hazaérkezett barát^tűcat és sorban kérdezték: •J - Mit hoztál nekünk? A házigazda mentegetőzve felelte: ~ Nektek , barátaim? ... Semmit! Mit is hozhattam volna? - De hát mikóoen lehetséges az, hogy semmit sem hoztál nekünk, hiszen megkértünk rá, sőt fel is irtuk papírlapokra kívánságainkat...' - Még sem hozhattam nektek semmit, - folytatta mentegetőzését Omár, csak Alinak hoztam meg mindent, óbaja szerint... A vendégek bosszúsan támadtak házigazdajukra: - Hogyan?... Hát bennünket kevesebbre tartasz, mint Alit, hogy a mi kérésünket nem telj esitetted?... - Allah látja lelkemet, hogy titeket legalább annyira szeretlek, mint Alit! Elő is vette- papírjaitokat, hogy osztályozzam "ket, de ekkor.nagy szél támadt...Azt a pénzt, melyet Alitól kaptam az ő bevásárlásaira, hamar rátettem nehezítéknek ar 3 ^édulá^ára. Ezalatt a szél elvitte a ti papírjaitokat, mert hem tartotta őket semmilyen suly... Az ajti mögött leselkedő kalifa és vezire meglepetten néztek össze. Nem .) várták volna, hogy Pagőad külvárosának egyik piszkos házában ennyi bölcsesség lakozzék az ismeretlenség homályában. De meglátta a kalifa a felelet mélyén 3 rejlő humort is, ezért másnap maga elé rendelte Omárt és kikérdezvén őt körülmenyei felől, megtette udvari bolondjává. Omár tehát bevonult a kalifa udvarába. Nevéhez sok okos és bolond dolog emléke fűződik. Harun, al Rasid, a dicső, kalifa nem egyszer bevonta a közügyek intézésébe is és tréfából komoly dolgok rendezésével bízta meg. Egyszer két perlekedő kereskedőt hoztak a kalifa elé, aki jó kedvében Omárt rendelte ki birőnak. Omár meghallgatta a -perlekedők ügyét, de mielőtt Ítéletet mondott volna, hazaküldte őket, mondván: - Jöjjetek el holnap ismét, atyámfiai, majd gondolkodom felette, melyikteknek van igaza.... A két kereskedő elment, de kis idő múlva visszajött az egyik és titokban felkereste Omárt. - A próféta szakállára, az igazság az én oldalamon yan.. ..De hegy könnyebben meggyőzzelek, ime egy szép kocsit hoztam néked ajándékba... Omár jóakaratúan bólintott a fejével és útnak bocsátotta az ajándékot hozót. Nem sokkal később felkereste a másik kereskedő is. - A kalifára mondom, részemen az igazság!...De hogy jóbban.higyj nekem, ime, egy pár szép lovat hoztam...Már be is állitottam az istállóba... Omár megint jóakaratúan bólintott s ezt a látogatóját is haza küldte. A kalifa másnap összehívta udvarának előkelőit, hogy tanúi legyenek az Ítéletmcnd'snak. Omár azt a kereskedőt jelentette ki pornyertesnek, amelyik a lovakat hozta. A vesztes panaszkodva fordult a kalifához: - Bocsit ajándékoztam a birőnak, mégis én vagyok a vesztes!... - Igaz,-felelte Omár, - de a másiktói egy pár lovat kaptam...A kocsi pedig csak arra mehet, amerre a lovak húzzák!... " A kalifa ját nevetett a trágár, és sajátjából kárpótolta a vesztest. Egy nikalommal tvó-f-Ikez&S közben Omár többet engedett meg magának a
