Hetikiadás, 1932. január-december
1932-11-15 / 46 [1518]
H eti k ii d á s m &5.sz.l : 3i .nov ember 15. S.olc.al. /:Lov:sok folytatás.:/ , /nem Azofc sem lehetett csodálkozni, hogy nem tudták kivezetni, a kocsiból az egyik aranyszőrű gaiént, amely beleütötte fejét . szemöldökfát helyettesi tő vasba ós visszarántott magával négy lovast. Hasztalan húzták, rángatták, tolták, ütötték ás rugdosok, t men cs. k horkolt, harapott, dobogott alatta B padló, cafatokban szakadozott 1c róla. a verejték, deZmcrt kilépni a szobádba'. Valóságos csata fejlődött ki k-.rülötte* A lova sokat tisztjeik korbav 'c#'..'ül verték közelebb, ae a mén csak forgott-a .kocsiban Is vészesen nyerített, áz-^egyik tiszt már pisztolyt rántott, hogy* lelője, amikor megmozdult a sorban J a mezítlábas huszár, akinek a lábujjai között fel csicsergett a . havas latyak. J-y-kót ugrással ott "termett a. fékevesztett mén mellett, megveregette a nyakát, megmarkolta a homlokán arany színben csillogó sörényét, mire egészen megjuhászodott és az idegen lovascK bámuló sorfala között szép nyugodtan kivezette a többi közé. azután visszatocsogótt előbbi helyére. iiz elkésett májusi havasesőt pedig könyörtelenül csapkodta a szól, amely mindig uj erőre kapva nyargalt le a határszéli hegyek tetejéről és végig rohant a vasúti kocsik előtt felsorakoztatott rongyos, mezítelen hadilogoly huszárok büszke sorain. Nagyatádi. Halkan,, észrevétlenül lépett be r. durr.porti száztornyu palotába, és csak-akkor : isclt/rá az ország, aaikof első beszédéből kiérezte a magyar fold szivének aooogá^»at. Az egyszerű magyar föld szülte és küldte be'az országházba, ahol csodálatos, évezredes ösztöne nindig no&sugtr. neki, nit és hogyan kell cselekednie. Sz.: bó István c földrávGsck'és földetturó kisgazdák no; bízásával lett a politikai élet egyik vezetője, de sohasem homályosult cl előtte az egész ország, - az egesz nemzet célja, és törekvése. Alcintc bizalmatlanul, sőt nen egy helyen lekicsinylően fogadták a '•csiznaskövete ty aki egyszerű fekete zekéi ében, halk: szavával, okos iFÍlt tekintetével u y jött-nent a fényes-palota stSffedS szőnyegén, nint'n br lőttnek vélt magyar iolu faltáocdi lelkiisncnvfce. Tcraés?etéa eszével, bc-ter szóKinoncdsóval és egyszerű józanságával azonban lefegyverezte ellenfeleit s nirc nogisnerték, nér olyan-szeretet és tisztelet övezte, amilyenben csak a legkiváló obaknek lehat részük, /f&í Szabó Istvánból egyszerűen Nagyatádi lett és cz a fog-álon testesíti neg imár két évtizede a közéletben ncgjelent országfentartó társamaimet, a l öld lel küzködő ragyar gazdát. Akik azelőtt féltették a politikát r félrcisncrt-paraszttól", akik nincLn -csizmás megmozdul ísbr.n" a Dózsa György-féle lrzcaás felcsapódó tüzeit, üszkösödő gerendáit és legyilkolt földesurait veitek felelevenedni, akik remegtek a"pcraszt-osztályuralon" lidérvcs emlékétől, nen győztek csodálkozni, amikor hallották beszéd ii. olvasták ci>kcit' es látják cselekedéit, mert Nagyatádi ür volt lélekben és testben egyaránt, s egy-egy fejránditdsában maradéktalanul benne volt c pusztázó ázsiai magyarság nemessége. * ' • Nen uj sebet ütni nant a kópviselőházbc, honon behea-cszteni c régit, nogy emberi eletet élhessen minden nagyúr társadalmi és foglalkozási osztályra való tekintet nélkül. Nagyatádi Szabó r st#n egész férfi és becsületes magyar volt, akinek emléke ncg politikai ellene cici előtt is tisztán ragyog es akinek ércboöntött alakja ott a földmivelésügyi minisztérium előtt, szem- • közt a száztornyu országházával, örök bizonyitéka annak, hogy a magyar fold' legegyszerűbb fia is születési és osztályérdek fölött, legelsősor bon magyar, akital nen kell félnie^ a hangos "honmentöknok", mrt ösztönös ésszel es öröklött uri érzéssel nindonben ezeréves hazánk és frjvnk érdekeit szolgálja.
