Hetikiadás, 1931. január-december
1931-10-20 / 42 [1517]
D- ' TT -P ' ORSZÁGOS LEVÉLTÁR Bözsi es Úrfi. K «*ketó Irta: Igmándy Géza. A eredeti tárcája. Az ifit hó alól már kidugta fejét a gyöngyvirág ós a fenyőfák hegyes levelei között langyos tavaszi szellő dudorászott. Hosszuhovas.tekergő gerince alatt meglapult lövészárkok ós elrejtőztetett fedezékek férfinépe kigombolta a bárányborbéléses köpönyeget, nagyot nyújtózkodott és mohón szívta az életet adó tiszta , erdei,levegőt. Fent az egen ragyogott a nap és n mellvédek sarjadó füvében cinkék ugrándoztak. A tekergödzo ösvényen fel-felé ballagott Ari bá f kis s-.rga lovam hűséges őre. Az ösztövér -pró emberke messziről gyermeknek látszott és bizony elcsodálkozott az idegen, ha megállott előtte, mert e kicsi testen tekintélyes fej és rajta félelmetes bajusz ékeskedett. Az orra alatt vastag kolbászok feketedtek, a szája szögleténél hirtelen lekókadtak és,szomorúan himbálództak fakult köpönyege felső gombijáig,ahol váratlanul kifelé csuklottak és két villás ökörszarvhoz hasonlatosan a füle fölött sapkaj: peremét piszkálgatták. Aég ma is restellem, hogy elmosolyodtam, valahányszor 1ittam. Mert <jri báazok közül a székelyek közül származott, akik ötven esztendővel a,vállukon önként álltak be katonának .. az emlékezetes 1916 augusztusi erdélyi betörés szomorú napjaiban.Fegyveres szolgálatra nem igen.voltak alkalmasak, igy hat tisztiszolgák, lovászok és sebesültvivők lettek, i)e ebben n minőségben is példát mutattak a fiataloknak. L mindig halálosan komoly öreg székely tisztességtudóen tisztelgett ás azután szép csendesen megtoldotta a régi köszöntéssel:^ - Adjon az Isten jó napot. Doktor urnák alázatosan jelentem, megérkeztem. - isten hozta Ari bár. „Levette a sapkáját ás gyűrögette, forgatta., mintha pörge kalap, vagy báránybőrsüveg lett volna a kezeben. Láttam, hegy mondanivalója van, csak no., meri elkezdeni. - Mi újság otthon? Egészséges a családja? - segitettem neki. -Köszönöm alássan. Abban nincs hiba. Mondtam nekik,hegy a tekintetes doktor ur "csak ugy" eresztett haza, mert most nincs szabadságolás.Alássan köszönöm... Elhallgatott. Lassan előrohuztaa kenyeres tarisznyáját, mert Úrfi, a kis foxtorrier leugrott az ágyról ós két lábra állva élénken szagolgatta .a tisztának ágin nem tisztelhető alkalmatosságot, amelyben ugyancsak mezgott v a ls mi. - Menj el te, - dörmögte a kutyának és ezzel visszatért a bátorsága is. - Ha mer nem sérteném vele a tekintetes doktor urat,hoztam volna valamit.. Ehelytt ni... No,huj már elő te cigányI,.. Úrfi szűkölve táncolt hátsó végtagjain, ón meg csodálkozva láttam, hogy mit huz ele a kenyeres zsákból. -Ne mekegj , itthon vagy - csillapította az öreg és azzal kivett egy kis csillogó fekete szörü allatot. -Ezt a kis gidát hoztam... Ha megtisztelne vele s elfogadná ajándékba... -Vette,Ari bá?; -Nem én, instállom, van otthon belőle épen tiz, -fiikor elfogadom. Köszönöm. Felneveljük. Legalább lesz pajtása Úrfinak is. Fülragyogott az öreg arca s letette elém ? földre. A kis fehér kut,ya azonnal szegi ,-szni kezdte és fólperc alatt összebantkoztak.Gábornak szirten tetszett az aprótestü,hosszúlábú fekete kecske es mivel (ifinek is ő adott nevet, ezt meg Bözsinek szólitotta. Az unalmas, dolcgtalan napok egyhangúságát egyszerre elűzte a két kölyökállat játszadozása. Mert hát Úrfit még november tizeaiken szedtük fel a visszafoglalt Gsikszereda véres-havas utcáján. Ott szűkölt,, nyöszörgött szegény állat a házak kapuj tban.Alig volt öklömnyi és Gábor egen ugy a kenyeres zsákjában melenget te,, mint Ari bá Bözsi t. Most már hárem állatunk,Lett: ürfi. Bözsi és Baba a sárga lé, mely a kecskét is bevette a társas igba ,es ,amig kettesben szaporán legeltek a hirtelen kizöldült hegy oldla kon, Úrfi hátsó lábaira ülve ós fülét hegyezve vigyázott rájuk./Folyt. kov . /
