Hetikiadás, 1931. január-december
1931-10-13 / 41 [1517]
Heti kiadás 41. itt. 1931.okt .13. 3. oldal. A vagyonszerző- fánk. A eredeti tárcája. - ...Isten tartsa sokáig városunk nagy szülöttjét,a szeretett János bácsit aki szülővárosáról olyan "bőkezűen gondoskodott!... - fejezte be a polgármester• o felköszöntőt. - Éljen! ÉlJeni - zúgták a lelkes vendégek és az ünnepelt felé emelték poharukat. Jáncs bácsi szerényen hajlongott jobbra-balra. -• Halljuk János bácsit! - kiáltotta egyszerre egy érdes hang. - Halljuk! Halljuk! - duplázott rá a vendégsereg. János bácsi segélytkérően nézett körül. Látszott,hogy nincs hozzászokva a sok beszédhez és szeretett volna Beftekülniaá reá várd nehéz feladat elől.A polgármester ós a főjegyző biztatóan integetett feléje.Nem maradt más hátra,mint teljesiteni a sisere had kivámágct. - Halljuk1 Halljuk János bácsit! - Hangzott szünet nélkül.Az agyonünnepelt amerikás magyar, John Kertes,vagy a mai naptól annyira népszerű Kertész János bácsi sürü szabadkor.ások közepette felemelkedett üléséből. - Please!...Please!,.. - mondogatta mentegetőzve. - Én már nem jól beszélni szép magyar nyelv...Huszonöt esztendő...Amerika...mindig angol szó...yes!... Nagyon erülek és ke -..köszönök!... Sietve ült le az öreg,nehogy további is kinozzák szónoklatért, ami igazán nes kenyere neki. A polgármester közelebb húzódott hozzá. - Mondj a. Jáncs bácsi, igazán olyan könnyű ott kint meggazdagodni? - Dehogy könnyű! Nagyon is nehéz! Ott künn keményen meg kell dolgozni a dollárért, hát még a sok dollárért! - Mégis, mondja el, hogyan tett szert ilyen nagy vagyonra? János bácsi egy ideig üres szemmel meredt maga elé.Gondolkodott,elmondj a-e élete szenvedéseit,mig a nagy ismeretlenségben helyet,még pedig megbecsült helyet tudott kivivni magának abban az országban,ahol a szerencsevadászok és kalandorok tömege visel elkeseredett harcot a koncért.Nagyon nehéz a becsületes embernek ott, a bussines hazájában zöld ágra vergődnie. János bácsi még habozott egy darabig,de aztán látva a körülötte ülök kérő tekintetét,lássa::, vontatottan beszélni kezdett.Amit mondott,telve volt tősgyökeres amerikai kifejezósekkel,a magyar inkább csak törte,de a vendégek mégi' megértették. Körülbelül ezeket mesélte el: - Huszonöt évvel ezelőtt nehéz sor jött ránk. A termést elvitte az árviz. .Egyik adósságot a másik után kellett csinálni,hegy a gyereknek, a családnak kenyeret adhassak és újra vethessek.A sok adósságot nem tudtam visszafizetni.Kis földem dobra került s csak annyink maradt meg, hogy megfizethettem az útiköltséget Amerikáta.Fiatal voltam, munkaképes és akartam dolgozni.Azt hittem,hogy . Amerikában a földön fekszik a pénz,csak le kell érte haj ölni...Most persze már tudom,hogy máskép van,de akkor velem együtt sok ezren ezt a hitet vallották. - Megpróbáltam mindent.Voltam zsákhordó a Hudson partján,napi husz centértMeg kenyérre sem veit elég!Kis lányom napról-napra soványodott az elégtelen eleiem miatt,ae ner segithettem rajta...Vérzett a szivem ós fogcsikorgatva hordtam a nehéz zsákokat.,.Nagyon keményen köszöntött "be a tél,a folyó befagyott Egyik napról a másikra kenyér nélkül maradtam.Valóságos csoda,hogy akkor meg nem fagytunk mind a hárman. - Bekor egyik honfitársam tüzilegénynek ajánlott be egy nagy vendéglőbe. Ezt is megpróbáltam.Két hétig nagyon jól éltünk az ételmaradékokból.Kezdtem visszakapni elvesztett életkedvemet ós hitemet. Két hét után megszűnt a nendeglo, mert^a gazda valami nagy komiszságot követett el, amiért bezárták. Megint az utcára kerültünk. Elkezdtem kilincselni az ottani magyaroknál, helyezzenek el valahol, mert^éhenhalok. Irtózatos nélkülözések után bejutottam egy gyárba napszámosnak., Hónapokig dolgoztam,naponta 16-18 órát. Ez alatt az idő Ktfí ^ eltunlc ' m i Kt a T cldi Miklós lova.Naponta megkerestem egy dollárt, m£í JSS e í f^f^ttem.mert nagycn féltem a Jövőtől.Nyolc nónap alatt ^SLS S megtakarítottam harminc dollárt. Ugy örültem neki, mint egy kis S£? A J 3 g *2TÍ°Í1 a 2 öröm ' mert egy szé P reggelen nem tudtam felkelni. A túlságos megerőltetéstől beteg lettem. Ugy éreztem, hogy most már mindennek vege, hogy most mar meghalok. Odaadtam a megspórolt pénzt az asszonynak, hogy legalább .egyen, mivel eltemessenek. Majd' kiesett a szeme a feleségemnek amikor meglátta a fehéren csillogó ezüstöket.
