Hetikiadás, 1931. január-december

1931-06-02 / 22 [1517]

Alighogy átestünk a viszontlátás örömein,Margitból kipattant jövetelének célja. - Házat veszünk! - Hol? - Itt, Pest környékén. ( | j - Ha van pénzed, akkor a házvétel nem prubléma! - feleltem gyanútlanul* - Tudtán,hogy hozzád bizalommal fordulhatok!...Biztosan lesz valami okos ötleted!... \ , »ci — Na,hallod !.. .Annyi itt az ingatlanforgalmi iroda,hogy Dunát lenetne velük rekeszteni! Egy nap aíatt annyi cimet kapsz,hogy csak győzd bejárni! - Hát,akkor, gyárunk!... ~r.. Találomra beállítottunk az első,utunkba akadt irodába.A tulaj úr nagy leereszkedéssel fogadott. - Házat tetszenek parancsolni? Pesten? Bérházat,vagy kellemes családi villát? Igen nagy választékunk van mindenféle objektumban: béházakban,üzletházakban, villákban,nyaralókban,Pesten és vidéken!...Olcsók és legolcsóbbak, készpénzre és amortizációs hitelre... Nem tudom,meddig folytatta volna még ezt a mindent elöntéssel fenyegető szóáradatot,ha Margit közbe nem vágott volna: - Pest környékén keresek családi házat,nagy kerttel,gyümölcsfákkal,készPénz r e ! Tud ilyet ajánlani? A tulaj úr felelet helyett megigazította orrán óriási,szarúkeretes pápaszemet , felüt ött egy nagy' könyvet,nagyképűen lapozni kezdett benne,végül fontoskodva megszólalt: - Ez az! Ez kell kegyednek! Ilyen ntég nem volt soha! Gyönyörű, tomyo:; villa,manzárddal,paradicsomi terrasszal! Pehér ajtók,fehér ablakuk! Mesés park,óriási gyümölcsössel! Közel van a Dunához... - Milyen a szomszédság? - Óh, kérem,roppant intelligens emberek laknak ott...Nem megy oda lakni akárki, az egy nyaralóhely!... -Vízvezeték van? - Szivattyús kút van,elsőrendü vizzel.Olyan,mint a kristály! -Messze van a forgalmi úttól? - Dehogy,kérem! Alig 2-3 percnyire a vasúti állomástól,mondhatnám egy kőhajításnyira! Összenéztünk Margittal.Ha csak a fele is igaz annak,amit hallottunk,akkor talán a szerencse váratlanul rávezetett az első csapásra az igazira. - Mikor lehet megnézni? ^^^^.^^^ - Akár azonnal is! Alig negyedórányira van ide vonattal! Néhány perccel később vonaton ültünk hárman,mert az ingatlan ugynok ei nem maradt volna tőlümk semmi áron.Igazán "ragaszkodott" hozzánk,el nem engedje volna,hogy ezt a mesébe illő "objektumot" személyesen mutassa meg.Már több,mint félórája robogott velünk a vonat. - Messze vagyunk meg? - kérdeztem türelmetlenül,mert mé-g a fülemben csengett,hogy alig negyedórányira van vonattal. . - Mindjárt ftt leszünk! - nyugtatott meg az ügynök és ujabb íelora múlva, reakenő hőségben tényleg meg is érkeztünk. ^ - Erre tessék! - mutatta aS utat,maga elé intve.Sárga homokter • ger terült el előttünk. Vigasztalan kép. , .. . , _

r

,.n - Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben! - idéztem onmwiemi , amiárt lesújtó pillantással büntetett buzgó vezetőnk. Belegázoltunk a puna, forró homokba és elindultunk,hogy megnézzük az "objektumot .Lihegtünk a ion. ságtól. Az ügynökről egymásután vándorolt le kalap, gallér , kabát. MI pedig ,s zenvedő alanyok,mentünk,mendegéltünk,hűséges kutyuskák módjára,vezetőnk ujaj. Egyik negyedóra a másikat követte,de ki tudja a végtelen idok paranyait felmérni? ... Végre , talán másfélórás kemény gyaloglás után,feltűnt előttünk egy - Ikko?

!

c?.a:. orr, volnék kíváncsi,ki tud olyan messzire hajítani egy kö-