Hetikiadás, 1931. január-december
1931-05-19 / 20 [1517]
st iö eve..., , Kivonultunk a vasúti állomásra ós beültünk a vonatba. oszmten, a részletekre nem emlékszem, mert Olivér annyi sört és bort homtott. hogy a negyedik, vagy talán az ötödik éjszaka kétségbeesetten rázott fel. - Meneküljünk!- Gyere, ugorjunk ki -z ablakon!... - Hat mi baj?... - Nem érzed te szerencsétlen?! Hallgasd csík!- 411 a vor^t és olyan a földrengés, hegy alig álluk a lábamon. Ami igaz, . igaz. - bort sokat ittalí- vágtam rá kedvetlenül. - Feküdjél lé. Aludd : "i • cognacot. , Már-már elaludtam, amikor ismét felzavart. ~ Kelj mar fel ha. mondom!- Hát nem érzed, hogycn inog az egész vonat?.. . v ° A . ° „ , n , -í 1 vagon sorkából feltápászkodott János gyógyszolga is ós odament a 40 embernek - "6 lónak : ' félig nyitott ajtajához. " Persze hegy inog, hiszen a'Dunán vagyunk - dörmögte. - Dunán?!- meredt ki Olivar szeme. . .... , - Azon uns tál lom. Itt Gombosnál hajóra fut rí-az egész v.nat és ugy erjuk el a tulsc^ partot, c ^ - Honnan tudod?- vallatta a taiuáskodó. is alattunk. " """"".MM*" járta,, orro. Tass* m*d, ho 9 M csillog a » iz - Nc ugye, nincs földrengés?- fölényeskedtem és aludtán, tovább t Dehat a mamer is elszállt olyan arányban, ahogyan közel az •olaszok fele, A tisztek is egyre többet mutatkoztak a legénység kör^ó. Erre már az állomásokon,kevesebbet idéztünk. Talán a nyolcadik esténket *ortéat, amikor váratlanul megalltunk a nyilt pályán. Néhány másodWenvi riadt csend után távolról morajlasszerüen # hallatszotL valami zaj. " -Agyú - állapitotta meg János,aki a mult év végén ott vitézkedett a második lembergi csatában. Otthon sokat hallottam arról,hogy ki mit érez az első "tűzben"? Magamat figyeltem. Mer. voltam sem ideges, sem megzavarodott.A szivverásem is rémes marsát,Cigarettára akartam gyujtani,ami kor Olivér intett,hogy nem szabad. • Kot perc,alatt üresek 1 ettek a kocsik.A tisztek - /akik akkor még nem vetlek be a tarsasagukba/ - elég hangosan parancsolgattak. -Senki se. gyújtson gyufát.mert idelát az ellenség! . , . , Megindultunk aszak felé. A fehér országúton, kepogtak-csoszegtak a nehéz bakancsok- Az első század egyik jótorku legénye rákezdett a Sugár-magas kezdetű notara,de az első sor után abbahagyta,mert senki sem segitett neki. Az is lehet,hogy a parancsnok intette le. - P • • ... . „. , Talán félórás szabályos menet után apró fényes villanásokra lettünk figyelmesek, , ' ,-kárÍ igaz,igaz. Ágyúznak a mieink.De lehet ám az még husz kilométernyire is.., hegen hallattam ilyent a szerb harctéren... , ,Ket órat mentünk s kaptunk negyedóra pihenőt.Közben a hold felballagott az egre es megtudtam figyelni az arookat.Nagyobb változást nem-tapasztaltam, csak csendesebbek lettek az emberek. A hold halovánnya meszelt mindent. Lehet,hogy az. arcok nélküle is elsárgultak vclna. Ki tudja? - én magam?- őszintén megmondó"* semmi szorongó érzés sem telepedett rám. Inkább arra voltam kiváncsi-alyan-e itt az élet,amilyennek az elbeszélések ós leiráask után elképzeltemé Amíg így nezegciódtem, Olivér az árok fenekéről rám szólt. -Gyere ide. Itt hasonfekve elszivhatsz egy cigarettát.Siess... -De hogyan gyújtjuk meg?-Van kanóccs öngyújtóm. Nem lángol,csak izzik. Gyere.Ami igaz. » 4>n Oda bújtam. Nem ízlett a dohány: üs i ./Hát mégis ideges vagyok?a S v falek? - Nem tudtam mogállapitani.Inkább azt hiszem,a parancs ösztönös megtartásának tudata oltatta el velem a cigarettát./ , Még egyszer pihentünk,ós ugy két óra kőiül megérkeztünk az ezredparancsneksagia. Felig a sziklába vágott deszkabarakk lehetett./Csak akkor éjszaka láttam./ Apro-felhők szaladgáltak az égen. Itt már erősen hallatszottak a dörrenés^k,es a felvillanások is világosabbak lettek, /plvt köv /
