Hetikiadás, 1931. január-december

1931-04-21 / 16 [1517]

A eredeti tárcája. Ebéd utáni pihenés közben olvasgattam,amikor halkan,szinte bocsánat: 'r >en benyitott hozzám a viciné.Ahogy ránézek átírástól és bánattá el/Orzulú arc'J.Y3.,csa^cnein telkiáltottam a megdob jenestől. - Mi történt már megint, jó asszony?' - dh,nem történt senai, csak kérni szeretném valamire. - i.aj. '.íi megint a rosszcsont xia csiníüt vaiam-tT . ~~ Kérdeztem csaicneni" étlen őszinteséggel.Hiszen köztudomású,zegy a gyerek milyen megátalkodott ,gonosz kölyök.Alig tizenöt éves,de máris kötetekét lehetnie összeírni viselt dolgairól.Legutóbb az anyját verte össze,hogy rendőrnek kel.et-t kiszabadítania az asszonyt szorongatott helyzetéből. - Kérni szeretném valamire... - Beszéljen csak!...Ha lehet,szívesen ségitek magán!... - Bíróság elé kerül a fiam...Holnap lesz a tárgyalás... „o.e j e , hogy j avi t o int esetbe utalj ak! .. . ^ ^ _ _ - Npen emiatt jöttem. . .Nem akarom,hogy elv egy ik t ./lem! . . . - De miért nem,ha ez hasznára van a gyereknek?...hiszen igy pokollá zi macának az 'letet!... . J_ _ - Nem olyan rossz, mint ahogy mondják!... - mentegetodzik, de én - Sőt még sokkalta komiszabb!TT. Egy gyerek, aki kez'et mer emelni . - i.Iar regen elfelejtettem! . • . — mosolyog felem. — Az anyának meg Dóiénak kell lennie'!... Nekem ő a lelkem fele, minden érzésem az övé... Jelepusztulok, ha elveszik- tőlem! . ... _ ^ ^ Ugy látszik, az anyai sziv jósága tényleg megmérhetetlen... Vajjon mi szeretnivalót talál ez az asszony ezen az Isten ostorán?... - Hogy képzeli el, hogy -ebben az ügyben %. segítségére lehetnék?..* - Ismeri a bírót! - Jó, jó, de' ez semmit sem változtat a dolgon. A bírót nem lehet la „yásolni. A bíró nem olyan ember, mint más, az csak.egy csomó paragrafus! ie% is tudnám benne győzni az embert, de a bírót?...Azt hiszem,erre lég nem is volt példa soha...Higyje el, hogy lehetetlent kivan tőlem... íyu^odj^lr bele a sors rendelésébe!... SOkáig töprengtem, mit kellene, vagy mit lehetne tennem? Azzal tisz;ában voltam,hogy nem tudom befolyásolni a bírót. Amint igy törtem a fejem, eszembe jutott, a bíróval . s annak Rózsa, meg Pista testvérével eltöl;ött — bizony elé" viharos múltú — gyermekkorom. Annakidején a mi házunk-* laktak. Az apjuk tanító volt, nagyon derék, rokonszenves úriember, de i felesége szörnyűséges hárpia-, aki örökké perelt -és patvarkodott. Ilyen körülmények között bizony a gyerekek nem valami prima nevelésben részesülhettek. Az- anyám sokat szenvedett miattuk. Legjobban az fájt neki, 10 y ÍZ a három imposztor minden rosszba belevi11 engem is. Ázunk földszintjén egy sörcsarnok volt, mi pedig az emeleten lakiunk.Mi gyerekek az emeleti folyosó ablakából mindenfélét beledobáltunk iz udvaron át -szaladgál-' pincérek sörébe. Amelyikünk beletalált, az nyert. ,z volt aztán a nap hőse. A végén már annyira gyakorlottak voltunk,hogy ssaknem mindig nyertünk. g^g á ' L bajból a kapitánv úr rossz tanuló fia húzott ki bennünket, aki a mi tani-* :hoz járt az iskolába, természetesen mi oktattuk ki őkelmét, figyelmez. rt lli .'.var, a sokát t c ít r'• i j; vilá;b

Ua a S erekck kSzott »v

é