Hetikiadás, 1930. január-december
1930-08-12 / 32 [1516]
Hetikiadás. Ksttkció 32.az .1930. augusztus 12. 6.oldal. /A Kisuram. III. folytatás./ Látod a hajamat? Három barkó csba fontam, akár csak-eleid. Az én számból kérő azót még senki sem hallott. Te vagy az első. Hallgasd meg. - Meghallgatlak bátyám... - Arra kérlek, vigyázz a tűzre.A magyar tűzre.Ezok a fiatalok eddig rám hallgattak.Kost már utánad mennek.. .Vezesd őket olyan akarással, mint én... Mutasd nekik az utat... a te utadat... Krisztus útját... a szeretet útját... Csak vigyázz a tftzre, a magyar tűzre... Utolsó sza-v&i már majdnem belevesztek a zokogásba. Százráncu araán folydogált a könnye ós belotévodt hosszú varjuszárny bajuszába. A klastrom felől mormolva szállt szorte a fráterek zsoltára: Vonite adcrenus Domlnun. Et jubilemus salutari nostro...' A Kiaur kiegyenesedőtt és meggz ólait; - Én is tüzeket gyújtok, étt. is élesztgetem az uj lángoka t. Hal Íjatok a frátereket? Ebben a 'klastromban az ifjak már mind magyarok.Ezek a magyar fráterek járják majd bo a szállásokat, a váraki t ós az országot* Mindenütt égnek a tüzek. Arra a síkságon, ahol a Duna és a Rába összefolyik, láthatjátok most is a fényt. Ott is magyarok imádják Krisztust. Erre délnek a fák közül is kiregyog a láng. En még az éneket is hallom... Azután amerre északnak » ti talán nem lat játok sok-sok apró láng pislákol, amara keletnek meg - Erdély fái, hegyei között ugyancsak látom a fényt. Ezt őrzőm, ezt a magyar tüzet élesztgetem... En látom, >- belelátok a jövőbe. Hagynak, hatalmasnak látom a fajomat. Ellenségoi tisz/tclikkrrja erejét. Szánt, vot, arat a nép... Ha ellenség támad rá, kard lesz a k szabói és kopja a nyeléből... Rend,béke és nyugalom... Krisztus kőházainak csúcsán ragyog a kereszt... - Virrassz virrasztó! - csendült fol Szól érces h-ngja és anig körbejárt rá a felelet a falak orrnón, az öreg táltos felemelte a kezét és imádkozott. - Te harcos, kemény magyar Isten flalld meg utolsó táltosod szavát! "kldd meg, oltalmazd fiainkat, leányainkat ós asszonyainkat. Növeld jószágaidat .Déri ts termésünkre meleg napot, gyöngyös harmatot. EhoiaaónkJ Ihatnánk! Te vagy a mindonségnek ős életfája, kiből erőd mindent alkotott, kitol ármány éjjele retteg, kihoz tér meg a világon minden. Segíts meg! Hallgass meg öreg Isten, magyar Isten!... Lohgsnyatlott a karja. Zokogott fuldokló elcsuklással. - Megyek... Nem fáj a pusztulás... Uj világ támadt... Megyek ... - Ne menj bátyám'- kórlelte Emre és feléje nyújtotta kezét. - Eressz Kisuram. H óm fáj a halál. Én most bolafurom magamat az erdőbe. Nem lát többé senki... Gazdátlan vén eb lett a magyar Isten utolsó táltosa... Megyek... Nyugodtan halok mog, mert fajom fiataljait . te vezotod... Megakadt. Feltette süvogét. - Eresztősd lo a hidat. Emre intett és megcsikordult a láno. - Igaz ember voltam... Legyőzött Krisztus... ^em félek, mert fajunk magyar tüzét te gyújtogatod - nagyot nyelt, amire kimondta azt az "idegen" nevet István ur fia Emro... Szemébe nyomta a báránybőr süveget és mogindult a Bakony erdeje felé. fent az árokban köröskörül osattogott a dal. És Szél belekiáltott az éjszakába: - Virrassz virrasztó... • ' /wr?
