Hetikiadás, 1930. január-december
1930-08-12 / 32 [1516]
xrxa : ígnanay u-ezs. u" 0 """'"' - Virrassz virrasztó!- Rackctó Hosszan, vontctottan verődött vissza az őr erős kiáltása a mártonhegyi klastrom széles fali i között és* körben a bástyán egymásután,felelgettek rá a vitézek. A nap fáradt piros szeme utolsőt pislantott az Écshegy iharfái között és a Duna mess ze • ingó ványainak, sasos tükrében egyszerre kivilágosodott a hold morev ábrázata. Szél vitéz belefújt hosszú ökörszarvkürt j ébo, mire megcsikordult a lánc r. felvonóhíd rozsdás korokcin. Valahol lent az árokban felcsattant n, madárdal* A falakon az őrök lépise kopogott és villogott a sápadt fény a kópják acél-hegyén. ^ - Húzódjál, be a mélyedésbe. Bújjatok ol valamennyien - súgta a Szól & falak nontén árnyókként elsuhanó alakoknak. - Szavatokat no haliján. Ha rátok támadnak, csak a tárkátl Dc ne feledjétek, ki a Kisur? Hines tojással se bánhatná tok máskép. Ha köt. tős rigófüttyöt hallotok, fussatok hozzám, Nyék, meg Tard/ - a hidon legyen a szene d. Buj Játok!. x .. Az öreg Mike fujtott szavára szétrebbentek a fiatalok és osak az árokbeli madárdal verte el a nyári éjszaka osendjót. Az öreg odaállt Szél mellé és lehúzta a szemébe a süvegét .Hallgattak. Denevér surrant ol fölöttük. A föltámadó szél olhozta a párját hívogató gurlioo bugását is, - Szél öcsém,hiszai to Krisztusban? - szólalt meg váratlanul az öreg. - Hiszok-o? sóhajtott az ifju. - István uyleöntötto a fejomot Krisztus vizével. ' - Idejönnek? - fordított a szón az örog. - Ide. A Kisur itt szokott megállni épen. Innen szemlélődik. - Mit to? - Hát a hogy okot. Mog a tüzet. - Tüzot? - Azt - Mifajta a tanítója? - Azt tartom,német. De jól érteni a szavát. - Mit szoktak beszélni? - Talán Krisztus hitéről. Latinul mondják. Félszemmel a már közepén komorkodó klastromot kémlelte. - Már jönnek is - súgta az öregnek, azután hangosan kiáltott.Virrassz virrasztó! Mire körbe járt a felelet, az öreg is behúzódott az egyik lőrésbo és az éjjeli sétálók is odaértek. - Frátor Hilarius sok földet megjárt. Krisztus urunk igaz hite moghóditja a lelkeket. Itt-ott akad egy kis . oppüzitio, de a szeretet elnémítja azt. - Vajk fia Emro hallod-o? - Vár a néped... A jaj ongo-bizakodó kiáltás elmosódó ereje belefojtotta a szót a német fráterbe. A Kisur melle meg-meg hullámzott és a feje előrebillent. - Vajk, Vajk - gúnyolódott a fráter és idegesen kacagott. Hol vagyon már. "Veji? ... Az ifjúra tekintett, akinek széles válla és göndör szőke haja ragyogott a holdfényben. Es most már az Écshegy oldalában felcsillanó tüzeket nézte. - A lengyelek és ti magyarok hajítottatok legnehezebben térdet Krisztus előtt. István ur erős karja ós bölcs szava azonban •» - Látod a tüzeket? - swaladt ki az. if Jut száján, anivel elárulta, hogy nem figyelt a fráterre. - Egy, kettő, három, - amarra is kettő, - látod? , Szél vitéz, milyen tüzek azok? / - Jószágot őriznek Kisuram.A szugyog ollen gyújtják. - Köszöntlok Kisur\-szólalt meg Mike, előlépett a homályból és levette a süvegét. - Ki vagy?! - kiáltott rá az ifju és övéhez kapott. - Mike, a magyar Isten utolsó altosa áll olötted, Ki aura m. Lökd vissza a tört tokjába. Fogatlan vén ordas ifju párduc előtt. - Mit kivánsz tőlem? - Hallgass mog Kisuram.Én még azok körül maradtam, akik látták a magyarbnagynak és hatalmasnak.
