Hetikiadás, 1930. január-december
1930-03-25 / 12 [1516]
Irta: Vasadi Balogh György országgy .képvis elő. A Magyarország feldarabolását kimondó trianoni békeszerződés "bölcsei" javarészbon már r régen belátták,hogy rettenetes igaztalanságot követtok el velünk ós az életképtelenségig tönkrenyomoritották szerencsétlen hazánkat. A világsajtó is felhívta a nagyhatalmak figyelmét arra,hogy reparálni koll a tudatlanságban elkövetett szörnyű hibákat,olasz ós angol részről történtek is bizonyos biztató kijelentések,mégis hiába várjuk a komoly lépést,amely közelebb vinne a békorovizióhoz. Mikor fogják végro b el át ni a világ hatalmasai, hogy cz igy nem maradhat? Nom maradhat,mert a második rettenetes igazságtalanságot követik el velünk akkor,amikor a helyzet felismerése után is engedik tovább pusztulni a nincstelenségben szerencsétion népünket. Néhány pillantást vessenek csak a világ urai a szomorú magyar föld népének életerő és be kell látni ok,hogy ez igy tovább nom maradhat.'»* Ha elfog,a gazda,az iparos,a koros kodé', a tisztviselő,a munkás és, vogetérni nem akaró áradatban zúdítja felém a jogos olkosoredás panasztengerét, befejezésül valamennyinél visszatér a kétségbeesett kérdés: "Van-e kilátás,hogy ez jobbra, fordul' 1 .,. Keserűen gondolok vissza gyermekkoromra, mi kor Poe Edgár hiros vorsét a ''Holló-t szavaltuk s ennok volt visszatérő rofrainje: "Szólt a holló sohasem!" • f t ;Jiooi a m.ij folyton rosszabbra forduló kos orvos világnak ugy játszit ez a rof rain a j ellomzőic.llndig nohozobb,mindig küzdelmesebb lesz a megélhetés, minden jót remélő várakozása csalódásba fullad,mintha minden leleményesség, minden kezdőmén!/ező erő,minden tenni akarás,minden alkotnivágyás ,már eleve kudarcra lenne ítélve. Tavaszodik! Uj igérotck,uj remények „vet és ónok idejét éljük. A frissen szántott barázdába,ugy érzem,nemcsak a vetőmag hullik a magyar gazda kezéből,hanem a^kétségbeesés véres verejtéke is s a verejtékkel együtt a gond,a gyötrelem,kétségbeesés is. Vájjon melyik érleli az aratást? Vájjon melyik termi meg a dúsán fizető kalászt? A vetőmag-o, avagy a gond,a gyötrelem? G-ileád balzsama tercm-o mog ezernyi-ezer. vérző sebünkre az ekével hasogatott széles földokon,meghozva a megváltást gazdasági életünkre,vagy megsokasodva . tárnok vissza a mindennapi megélhetés gondjai!: Szeretném, há ozokro a gyötrő kérdésokre felelnének s felölni tud* nánaktf azok, akik ott tartják a közüket a magyar közgazdasági élet ütőorónjia oz a felelet megnyugtató lenne. Jaj, mert nagyon nehéz mindig csak a remény sovány kenyerén tengődni. A termelőnek nincs lbovételo,a kereskedőnek nincs forgalma, az iparosnak nincs megrendel éso, a munkásnak nincs munkája. Zszeretném A magyar köz^ zdasági élet olyan kiszikkadtjkiszáradt,kiaszott, mint a;szahara sivatagja. Minden,termelési ág várja a' termékenyítő erőt,melypénz,pénz, és megint ponz formájában hulljon rája,hogy az. el asz ott hírekben u j, friss vérkeringés indulhasson meg. Nincs értéke a terményeknek,nincs értéke a drága anyaföldnek,nincs értéke a munkáskéznek. Nom lehet aladni a termést, a földet, ná még olyan olcsó is,nem lehet megfizetni, a munkáskéz^munka nélkül, tétlenségre van kárhoztatva. Minden,ami nemzeti értéket jelent,értéktolenné válik,mint a mesebeli Bldorádóban az ..rany. Tavaszodik! Új remények,uj igérotok kora közeledik és milliók, neg milliók várják a megváltó tettekot,sürgető,kétségbeesett kérdésükre a választ: ;, Van-o balzsam Gfileádban? ,i-az ő tengernyi bajukra és ha van, megtaláljuk-o mi még azt?! . Feleljenek ezekre a kétségbeejtő kérdésekre a világ hatalmasai.
