Hetikiadás, 1930. január-december
1930-02-11 / 6 [1516]
Gondoljunk a jövőre is. A gazdasági^talpraállitás ügye mellett nem lehet közömbös kórdós még^a legkisebb iparos előtt sem,hogy vájjon milyen lesz az a generáció,amel nek kezébe le lesz téve a magyar kisipar sorsa^és^tovább fejlesztése. Sőt a kisipar legfontosabb kérdésének egyike ez,mert életképei ségének létalapját rejti magában. Ha megfigyéljük azokat' az < egyéneket,pártokat, vagy szervezeteket,amelyek igazán fontos célok'megvalósitását tüztók maguk elé, azt tapasztaljuk,hogy céljuk keresztülvitelénél sokkal nagyobb súlyt helyeznek a jövő emberére,az ifjúságra,annak helyes és okos nevelésére,mint például a mai emberre. Hisz ez természetes. De épen.ezért,mert ilyen nagy súlyt helyeznek az ifjú nemzedékre,kénytelenek a ma emberének is a mainál Jobb viszonyokat biztosítani ,életképesebb helyzetbe hozni,hogy módi a és lehetősége 1egyen^arra,.hogy a gondjaira bizott ijfu szakképzett és becsületes munkása legyen iparának és hasznos tagja az egész f társadalómnak. A régi jó időkben,mikor a kisiparos nem ismerte a maihoz hasonló gondokat,a^olog nem volt problematikus. Magához fogadta azt az ifjút, akit tudásának részesévé akart tenni,gondoskodott róla ós jóformán családtagjának tekintette,szeretettel és büszkeseggel vezette be a mesterség titkaiba. Az ifjú tisztelte mesterét ^s ragaszkodott hozzá és a szülő is tudta,hogy ha valahova inasnak adja a fiát,akkor egy másik otthonba került. Ma a súlyos gondok elterelik az iparos figyelmét erről a kérdésről. Az iparos megcsappant jövedelme sokszor nem birja el agy harmadikkal való megterhelést. A mester nem tud az inasról megfelelően gondoskodni.A fiu sok esetben nem lakik nála,hanem otthon,vagy idegen helyen Uszik. Nincs állandó felügyelet alatt s a nagy szabadság,a külvilággal való gyakori érintkezése bizony nem múlik el nyomtalanul a fiu lelkivilága felett. Sokszor csupán erőltetett kötelezettségnek tekinti ^zt,hogy műhelybe kell mennie,mert hisz nézete szerint, ^gyárban, vagy mint'kifutó,talántöbb pénzt keresne s mesterséget káros sietséggel csupán a középszerűségig igyekszik elsajátítani,hogy mielőbb előbb több pénzt keressen. Maga a szülő pedig sokszor szivesebben adja gyermekét olyan helyre,ahol keres valamit,mert ezzel is námikópen könnyíteni tűd helyzeten. Igy látjuk azt,hegy az egészséges testű és lelkű falusi gyere vagy pedig a városi embernek intelligensebb gyermeke gyárba jár,ahol a zakatoló gépek^egészségtelen levegője / először kiöli belőle az egyéni ambíciónak utolsó sz ikráját, ma j^d fizikumát ^teszi tönkre. j| kisipar pedig mindjobban elveszti az egészséges erőtartalékot és ha igy megy tovább,előbb-utóbb o téren is súlyos válságba kerül Amig a kisiparosság jóformán a mindennapi botovő falatért küzd,amg keresetének igen nagy részét közkiadásokra,"kell fordítani,addig,sajnos, gyökeres változást ezen a téren^nem remélhetünk. Pedig a kérdés ? amilyon fontos, épen olyan sürgős is. A régi jó iparosgárdánk kiveszőben van; a háborús generációnak pedig nem állott módjában", hogy az ipart tökéletesítse.Hivatását betöltötte azzal,hogy az ipart felszínen tartotta s amennyire tőle tellett,egy-egy lépéssel előre vitte. A jövőben a fejlettebb Ízlésnek megfelelően alkotni ; tudó kózmüiparosságra van•szükség,amelynek termelvónyoi a világpiacon versenyképesek, ázt^ugy tudjuk elérni,ha nemcsak tökéletesebb gyakorlati,hanem magasabb szellem"' kiképzést is tudunk nyújtani az ipari pályára menő ifjúnak,hogy minden téren versenytársa tudjon lenni ^külföldi kollegájának. I'agyarország agrárailam,de fenntartásához az ipar nagy mértékben hozzájárul. TehátTna van kisiparunk,legyen az tökéletes és mintaszerű,ne végezzen tömogmunkát. „ . , ^iimikor az állam nemzetientartó munkát végez azzal,hogy megfol ló intelligens középosztályt termel,semmiképen sem végez kevésbbé^fontos feladatot,ha a műveltebb es szakképzettebb iparosgencrációnak a neveipsét is elősegíti. Ha céltudatos iparpolitikát akarunk folytatni,akkor feltétlenül igon^nogy súlyt kell helyezni a helyes ás a kornaJk megfelelő tanoncif juság kitermelésére,mert egyik a másik nélkül nem lehet meg. Ez nemzeti kérdés,mert mikor az iparos egy iijut / magához fogad azzal,hogy becsületes iparost csinál belőle,akkor már nemzeti hivatást tölt be,mert a leendő önálló egzisztenciának a csiráit hinti el. Karoljuk fel szeretettel e kérdést,mert a nevelés hosszú idő J igenyel.De adjuk meg a módot is hozzá,hogy egészséges iparosgoneráció keletkezhessek. Kezdj ük meg az ópitő munkát,inkábo ma,mint holnap,mert talán sokkal hamarabb jöhet el-az az idő,mintsem gondolják,mikor igen na^^zuk^ógiűnk^gyá.
