Hetikiadás, 1930. január-december
1930-12-16 / 50 [1516]
iyou.aec.io. Karácso ny a t a bor&üznal. Kszekció iaLbeszélifl.Irta: Igmándy Géza. Szegény páterünk éppen karácsony hetéao.. első napjaiban esett sárgaságba. . - Végtelen sainálom, hogy most kell itthagynom az ezredet.De az ezredorv«s azt mondta,okvetlen menjek haza... Elhallgatott. Nagy dióbarna szeme szomorúan meredt rám. - Ezt ugyan nem illik elmondanám -pironkodott akadozva - de te mindig ilyan nyilt és olyan jó voltál hozzám, hegy mégis megkérdezlek. • - Parancsolj főtisztelendő uram -"oátoritottam kíváncsian. - Bár te még csak segéd é-J, nem^nester vagy az orvosi tudományban, azért mégis nagy gyakorlatod van.Mit ajánlasz? Ugy nézett rám, *>lyanReménykedőén, hegy még a fedezék félhomályában is láttam sárga arcának lappangó pirosságát. - Ugy-e. azért még várhatnék egy hetet?7 törte meg a"csendet. Megvallom, nagy zavarban voltam. Beleláttam egyenes , tiszta lelkébe. Mit csináljak? - Megcáfoljam a gazdámat, a nagynevű egyetemi tanárt,aki fiaként szeretett és oktatott? - Ha te azt mondanád - szélalt meg csendesen - hogy itt is meggyógyulok, nem mennék el... - I-k az ezredorvos ur azt aj nlotta, csak menj haza* Itt a diéta miatt volnának a legnagyobb bajok. Megrázkódott,.Mellére / esett a feje.Azt hiszem,könnyes lehetett a szeme, mert ugy fordult, hogy ne lássam az arcát. - Tebenned, volt minden reménységem - búcsúzkodott, majd hozzátette Karácsonykor kell a pap a harctéren a legjobban,.. ,Hcgy pótolja, a szeretet...« Kikísértem a fedezék elé és hosszasan néztem utána? amint megindult viasza az ezredparancsnokság felé.A kígyózó gyalogúton a mindent belepő hótakaróbál szinte kirítt fekete sapkája. - Derék ember, ez a pap - mozdult meg a raj kályha mellett az öreg Patyi aki üres óráiban az ón fedezékemben húzta meg magát, és szorgalmasan rakta a tüzet.Néha-néha elszunditotturk mind a ketten és most szinte megijedtem dörmögő szavától, mert elfelejtettem, hogy itt van, Nem feleltom neki.Kis idő multán folytatta., - Én már másfél éve figyelem.Szeretné, ha jómaga is ugy harcolhatna, mint a •o.b 1 á i .átad.,. Meg húsvétkor kérdezte, hogy 06 éves r ej jel ^ogyan áll hattam be honvédnek? Mondám: A tisztelendő urnák se parancsolták, mégis idehozta a vére,., A székely csak székely, ha ifjú, ha deresedő fejü... Hát igy volt • . Többet nem is beszéltünk róla. Harmadnap reggel azután azzal állított be az öreg, hogy odaát volt a muszkánál, ' Hitetlenül néztem rá. Észrevette. - Tudtam, hogy"ír:még a doktor ur is hiszi el, pedig jó .emberem. • Hát-hoztam is valamit...,. / '-\\ t : , Nagybetűs orosz újságot kotort ki a zubbonya zsebéből, - En ugyan nem ismerem az effajta betűt, de tessék odaadni Jorgovjts hadnagy írnak... A muszka tábori Örs mellett hallgatóztam kicsinyég, azután beljebb kerültem a zászlóalipanincsnokoág felé. - Nem félt?- szaladt ki a számon. . - Amióta kétágú a bugyogom, nem emlékezem, hogy féltem volna.Instállom, tessék elolvasni* Azon talán eligazodhatunk, t . % Már megszoktuk, hegy a vén góbé ugy a maga feje szerint iarogat járőrbe, és mindig meglepő eredménnyel ter vissza, de a mostani vállalkozása még ezek között is hihetetlennek látszott. • Kisbéry őrnagy zászlóaljparancsnok órákig vallatta Patyi bá'-t, _ - A muszkáknál már nincs ugy. mint azelőtt, Kihallgattam a beszédjüket. - Hát kend tud rroszul?!- csapott rá az őrnagy, - Valamicskét. Hat esztendeig voltam erdőkerülő Uzsokban. Ott ramragadt valami. Olyan az a nyelv - istállóra - mint a testi féreg, akire egyszer rárxsadt, nem tud tőle szabadulni. Hát nem cifrázom tovább,A muszkáknak már nem fáj a fejtik, akácok meg a franciák miatt. Unják a háborut.Most az ünnepben sem lesz tááadás. folytatása következik. [jJ'V
