Hetikiadás, 1930. január-december
1930-12-16 / 50 [1516]
/:Ibn Abdullah megtérése. 2 . folytatás .: / KARÁ CSONYI SZAMíOZ! - Nem segithet'ek rajtad,hiszen mer vagyok kötözve.Nem mehetek el inneni - Megkérem apámat,oldja fel kötelékeidet'. . .Hegteszek mindent,amit csal: kérsz,csak gyógyitsd meg kicsi fiamat!... Meghatott ez a szivből jövő könyörgés.Nem tudtam ellentállni. - Ha a sejk megszábadit bilincseimtől,elmegyek fiadhoz és megnézem,segithetek-e*rajta! . . . Rövid ido múlva előttem állt Ibn Abdallah.Már nem az a nagyhangú,fanatikus mohamoedán,hanem a nagyapa,akinek drága az^egyetlen unoka élete. - Igaz,amit a lányom mondott? - kérdezte habozva. - Igaz!...Ha szabad emberként mehetek .sátorodba,megpróbálom meggyógyítani unokádat,ha tudok rajta segiteni!... - Szabaddá nem tehetlek a törzs i>élete nejeikül! De ha. megigéred ,hogy nem fogsz megszökni,szabadon mozoghatsz a duárban! Örömnél egyeztem bele ebbe a feltételbe és szótlanul mentünk a sejk sátorába. Puha szőnyegen feküdt mozdulatlanul a halotthalvány gyermek.Alig 4-5 éves iehetett.Szakgatottan lélekzett.Látszott,hogy szervezete.küzd a gyilkos kór ellen.Hegrémültem'a gyermek testéből felém áradó forróságtól.A =!zive már alig vert.Egy pillanat alatt megvizsgáltam.Karja Kémesen meg volt agadva s majdnem könyökig sötéten színeződött.A keze fején kemény daganat éktelenkedett',melynek közepén alig látható kis tüskét találtam.Valamilyen mérges növénynek lehetett a szálkája,az idézte elő a vérmérgezést.Ha még lehetett ,azonnal kellett segiteni! Sürgető hangon kértem vissza éles vadászkésemet és habozás nélkül felvágtam a sötétedni kezdő részt.Bőségesen ömlött belőle a fekete,beteg vér.A daganat szemlátomást apadt.Aztán lekötöttem a gyermek karját és hidegvizes borogatásba raktam a lázas testet.A kis beteg^ magánkivül volt, hát nem sokat érzett ebből a laikus operációból.A bádeg^ viz nagyon jót tett neki.A ( gyérnek iholle kezdett szabályosan emelkedni.Jlfehér arcba visszatért az élet rózsás szine. * Ibn Abdullah és leánya kővé keményedett arccal figyelték harcomat a halállal.Bár nem szóltak,éreztem,hogy titkos énjük forró imát küld Allahhoz, segitse a megvetett idegent életmentő munkajában.Ebben az erős zakós f rablásban gyilkosságban megöregedett emberben megmozdult valami. • » Reggelig ültem a kis beteg Omár mellett, akkor láttam,hogy meg van mentve.Ezt meg is mondtam a velem virrasztó sejknek és lányának.Ekkor ez a megátalkodott öreg bűnös,hálakönnyel a szemében,odajött hozzám. - Bocsáss meg, cfrendim!... - szólt csendesen. - Ezt az éjszakát nem felejtem el halálomig!...Nem adhatok mást,mint magamat és él etemet...Tegy elem,amit akarsz-1.. . .Hegsértett élek,megrúgtalak. .. Ezt csak a vérem mosnat ja le...De szivesen halok meg,mert negnentetted a törzs reményét , életem büszkeségét . ..az unokámat!... Meghatva nyújtottam feléje kezemet. - Nincs mit megbocsátanom! Te néped szokásai és törvényei szerint cselekedtél. Csal: egyről nc feledkezz meg,hogy ni "hitetlenek" ugyanazt az Istent imád juk, akinek fia, Isa ben Haryan, akit' ti is prófétaként t isztelf SoV-íofc évvel ezelőtt, ezen a napon szülétett... Ez adta meg az erőt testi és lelki kinjaim elviselésérc... Ibn Abdullah lehajtotta főjét.Mélyen elgondolkodott a hallottakon. - Isa ben.Maryam,aki na született... — mormogta csendesen, - akit ni is prófétaként tiszt elünk...Ti keresztények né^is jobbak vagytok,mint mi...Maradj nálunk, effendi, - kérlelt - beszélj rola, hogy megismerhessük!... Két hónapig maradtan náluk a törzs vendégeként. Ezalatt alkalmam volt látni ,mj^ n t változhat neg egy kegyetlen, erőszakos kényúr törzsének igazságos emberséges vezérévé...Amikor elmenten* tőlük, Ibn Abdullah és a törzs, válogatott harcosai háromnapi járóföldre elkísértek.Elválásunk után a sejk még ott maradt állva,karján a kis .Omárral.jobbján a lányával, Nézett utánam szoborszerű merevséggel, szivében a tisztább elet utáni vággyal...lelkében az elhintett maggal... - Ez jutott eszembe a 'betlehemi csillag láttán és beléje tekintve láttam ismét azt a három boldog emberfejét: Ibn Abdullahét, a lányáét és az unokájáét... - LfH
