Hetikiadás, 1930. január-december
1930-11-11 / 45 [1516]
• '„ ' Jlsorvad a magyar népviselet. .jmkor móg nem voltak autók, gyorsvonatok,\repülógépek, expreaszhajók ós Zeppelinek, amikor az újságok nem hordták világgá az eseményeket papirosra nyomva, t ami kor a h ng még nem surranhatott lath-.tatl-.nul ,át a levegőn sokezer kilométerre, amikor a mozik vásznán még,nem pergett, még nem beszólt a film, bizony nemcsak egyik ország, demóg a távolabb lakó községek sem igen tudtak egymás ügyes-bajos dolgairól. Csak a fölösleg, : közös öröm, vagy fájdalom járta akkor a népek országutját. lóg a mult szazad derekán is ilyen volt a helyzet és csak a'huszadik szazad hajnalán tünt el a ''tér" fogalma a közlekedésben. jbben a hagy elzártságban önállóan fejlődött és alakult ki minden,mert hiányzott a gyakori érintkezés lehetősége.' jbből a korból maradt meg a ruházkodás is, x amit ma divatnak neveznek, akkor a divat mindig az illető hely lakóinak lelkivilágát fejezte ki ós ez a magyarázat., ennek is, hogy ini ért- nem változott évszázadok alatt sem. A ruházkodás alkalmazkodott az éghajlathoz .is,meg - ép foglalkozásához is, mert .- üpja a célszerűség és használhatóság volt. r > divatnak megfelelően dakultak fcj., a ruházati cikkeket előállitő egyes iparágak is, melyek-nyugodt megélhetési forrásul szolgáltak egész társadalma, rétegeknek,A huszadik: század azután felforg.tott mindent.iía mar o.t tartunk,hogy. a művelt világrészeden csak hajszálnyi" különbség található az általános divatformák között, lyárszerüen tercelik a ruhát nőnek,férfinak egyaránt "es ezzel meghalt a mult'romantikája ós sok kedves iellegzetessóge.Bégeute a ruhájáról mag lehetett mondani mindenkinek a nemzetségét,sőt még a vármegyéjét is.mig'ma már az angol lord ó*pen ugy öltözködik .mint például a törölj bankhivatalnok. Ha valaki ősei szokása szerint szabott .uhában jár. megcsodálják ós megszóljak Mó ( örülhet,ha nem tartják bolondnak. Pedig mkabb lehetne bolondnak tartani azt,aki minden meggondolás nélkül elfogadja és viseli azt a .nihát,'arait idegenek találtak ki ós móg nekik sem elegiti ki az igényeiket. Mert nem egy esetben ez az .igazság. ; A modernnek nevezett kor gyermeke azzal áltatja magát,hogy felvilágosodott ós egyéni meggyőződésének követője,móg sem mer eltérni attól az egyenruháiéi,amit külföldiek szabnak számára. Akkor nem lehetne kifogás a mai divat el len.ha megfedi ne a követelményeknek ós semmi kivan ni valót sem^hggyna maga Után, De nem ig}' van. A magyar falu egyszerű népe például irtózik az ősi magyar csizmától ós cipőben jár Aegálabbis a nők/holott a rossz utakon minduntalan érzi sok-sok hátrányát. De nemzetgazdasági szempontból is káros a nemzetközi aivat,melynek anyagát jó részben, aprólékos kellékeit majdnem téliesen külföldről k 11 behozni,mert nálunk nem tudják előallitani. igy szűnt meg sok magyar ip.rág. /Takács,szűrsz, bo stb./ es lett szegény egy jómódú társadalmi otzUíly. I közlekedés meggyorsuiása elsl._if-frtjr a nemzetek külsőre annyira jellemző ruiiázkodását es eziel meghamisították a világ leikét, mert a ruha a léleknek, a jellemnek is hü tükre. Ha megváltozik a fülső, megérzi az alatta levő benső is v &gyon jól tudjuk,hogy nem lehet visszavarázsolni a letűnt szazaaok divatját es már'annyira megszoktuk jelenlegi "ogyenruhánkat", hogy ettél nagyobb zökkenő n.-dkúl nem fordulhatunk el,de legalább arra kellene ügy élnünk, hogy az a magyar 7 nép ne legyen hűtlen elődei hagyományaihoz es öltözködéséhez, amely a sok kisórtes kö.zött is hűen kit.rtott a festői, művészi es minden öltésében, minden szál foncIában magyar népviselet mellett. Ia olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy év ezredes ösztönünk ós művészetünk .nemcsak a szépet,hanem a kellemeset és hasznosat egyesitette öltözködésében es divatjában, tehát semmi sem kényszeríthet bennünket arra,hogy fussunk a külföld mesterkélt, művészietlen és h ö nyag formái uocja.
