Hetikiadás, 1930. január-december
1930-09-30 / 39 [1516]
- Ha, és a neuraszténián kívül még mi bajod? - Felvágtak a magyar kárházban a nyakamat s most igazolnom kell, jogosan maradtam-e otthon két hétig?... - Mindjárt meglátjuk!.. .'Kötést levenni!.. .Hiszen már egészen rendben vagy ...Még.egy pár nap és már nyoma sem lesz! Karcsin végigfutott a hideg. Nem a következményektol félt, hanem csak az hántotta, hogy a gyűlölt adjutánsnak sikerül a terve és szégyenben marad a bajtársak előtt. Ezalatt Suhanek doktor szakszerűen újra bekötözte a nyakát. Szakértő szemmel vizsgálta a jól sikerült müvet, aztán megszólalt: - Hány napig akarsz még otthon maradni? Karcsi a meglepetéstol majd', leesett a székről. Egy pillanatig nem jutott szóhoz, annyira csodálkozott a nem várt kérdésen. -•Ameddig az ezredorvos ur szükségesnek tartja!... - nyögte keservesen, a kellő óvatosság szemelöttartásával. - Elég lesz két hét? - Nekem elég! - vágta ki Karcsi boldogan. Szive csaknem kiugrott a boriból. Nem a szabadságnak örült, hanem annak, hogy Opitz hogyan fog pukkadozni a méregtol. - Gyere az irodába, adok szolgálati jegyet! - hivta a doktor s elindultak az épület másik végébe.' Selley Karcsi elgyötört, szenvedő arcot erőltetett magára, ugy állított be a századirodába. Opitz hadnagy már várta, mint a pók a háló'sarkában. Gőgösen és a biztos győzelem tudatában fordult feléje. - Kérem a szolgálati jegyet! - Tessék! - adta át a lezárt levelet az adjutánsnak. Opitz kaján szemforgatással, lassú megfontoltsággal kezdte bontogatni a borítékot, hogy kellő alapossággal -"' ' üritse ki a diadalserieget, az utolsó osöppig: Lassan bontogatta a levelet, hogy még azalatt a rövid idö alatt is kínozza'gyűlölt áldozatát. Lelke mélyén ugy remélte, hogy legalább is haditörvényszék elé viheti. Hivatalos nagyképűséggel feltette még a cvikkerjét is és osak azután méltatta az iratot nagyobb figyelemre. Karcsi azt hitte; az erek megszakadnak aTejében, annyira erőlködött, hear megőrizze komolyságát,- amig az adjutáns végére ért az-érdekes olvasmánynak. Opitz olyan vörös lett a méregtől, mint a nemes szegedi paprika. Legalább két perc telt el addig, amig meg tudott szólalni. - Tehát még ket hétig otthon marad? - hebegte kinos-kesérvesen. - Egy nappal sem tovább, mint amennyit a doktor előirt!...Kivan még valamit?.., -'Köszönöm, semmit!...- nyögte bosszúsan Opitz és erőtlenül lerogyott a székébe. • - En is köszönöm, hogy lehetővé tette nekem ezt a két heti pihenést!... - szélhámoskodott Karcsi. - Ha nem küld ki a kórházba, az orvosfőnökhöz felülvizsgálatra, akkor már ma szolgálatra jelentkeztem volna!... Viszontlátásra... két hét múlva!... Nem várta-meg, hogy Opitz válaszoljon, felemelt fejjel távozott. A folyosón még néhány percig beszélgetett a bajtársakkal s már épen indulni'akart, amikor az egyik rohanó küldöno majdnaem feldöntötte. - Nem tud jobban vigyázni!?...- szólt rá szemrehányóan. A küldöno feszesen haptákba vágta magát. - Alássan bocsánatot kérek, hadnagy U3.;.A sietségben nem vettem észre... A hadnagy ur Opitz sürgősen egy-pohár vizet'kért, mert rosszul érzi magát..;'* ' (í$T) v " • Közlekedési bal e setek. v kz utóbbi években szinte népUe tegeeg, vagy járványos ^nyavlya mód jé? ra terjed az országutakon és az utcákon a közlekedési baleset. Hár-nár alig marunk automobilén, vagy lófogaton kissé ftagy>bb útnak nekivágni, a házak között pedl& még a kapualjban sem lehetünk nyugodtak, beit a gépek, a rohanó szörnyetegek állsndóan veszélyeztetik testi épségünket. A közrendészeti j. hatóságok eleinte szép szóval, majd amikor ennek nem lett foganatja, dicséretre nettó szigorúsággal láttak hozzá az orvosláshoz, amit egyaránt sóvárogtunk valamennyi en, uert a gépek vezetőit annyira ftataadaátalmdba keriti a rohanás mámora, hogy nen törődnek sen magukkal,m sen n ásókkal. Megbízható adatok szerint a közlekedési baleseteket igen kis részben okozzák a gyalogosok, vagy állati jármüvek, a legtöbb esetben a gépet irányító ember nemtörődömsége, virtuskodás a a kiinduló pont. N G n lehet azon sem csodál- kőzni, hogy a gép járnüvekkel szemben olyan ellenszenv fejlődött ki,ani nem egyszer kincs jeleneteket és bűntetteket szült. Botor ember mondhatja csak azt, hegy nem kell autó, mert a gépkocsi valóságos áldás az emberiségnek , ^ melyek megkSnnyitik az életet, azonban a vezetőnek is, meg a közönségnek is ÍJg&'l&nifí ífcll a rendre, ési, aszabályokra, akk:r negs zennek a balesetek is,meg fr^yP^fn nyomon tapasztalható ellens és-pq ki f yir^fl?<?ov ÍQ - -, ,1 • áldássá a gépkocsi. eüeiib eges icii ^jcacusok is .Akkor válik maja igazi
