Hetikiadás, 1930. január-december
1930-09-30 / 39 [1516]
II e t i k i a d á s . < * ,HC46ao . íj,oldal 39.sz. 1920.szeptember 30. Pro d o a o : Kérjük a t. Szerkesztőséget, hogy az alábbi közleményt feltétlenü leközölni szíveskedjék! Csonkanagy arország Sajtója cinen- ez év végén jelenik neg Y/ünScher Frigyes dr. saj tó össze állit ás án;.k IV.kiaddsa. A szerző a, IV. kiadást sajtóalnanacchá kivánja kibővíteni és igy ilfe&osak a Magyarországon megjelenő összes újságokra, folyóiratokra és azok lapokra vonatkozó adatokat közli., de összeállítja az összes lapok szerkesztőségi tagjainak névsorát is, azok lakjegyzékével együtt. A szerző felkéri a Magyarországon megjelenő lapokat, hogy adataikat a mii teljessége kedvéért meg akkor is küldjék be dr. Wünscher Frigyes, VIII. Sándor u.7 cinre, ha r. vonatkozó kérdőívet tévedésből esetleg nen kapták neg. A lspokra és azok munkatársaira vonatkozó adatok közlése teljesen díjtalan. . —. Atlétáink legyőzték a franciákat. Nem meglepetés, bár csak titkon reméltük, hogy atlétáink a saját otthonukbal is legyőzik a franciákat, ck ik a verseny előtt a tőlük megszokott öntudattal hivtak fel a világ figyelmét a "gall kakas"-os atléták várhatódiadalára. N e m igy történt. A nagy beharangozás után azt kellett látniok, hogy a nyolc milliónyi, Trianonban halálraítélt ország fiai nemes küzdelemben - 14 versenyszári közül 9-ben! - legyőzték a 30 milliós hatalmas francia • nemzet legjobbjait. Hogyan i s hirdetik a franciák? "Minden nemzet műveltségének, erejének és életrevalóságának a sportban elért gyözelnek a legmegbízhatóbb fokmérői." A magyar atléták épen Parisban bizonyították be, 15.000 n Sző előtt. Ezen a Szajna partján is illik egy kicsit gondolkodni. . —. Gr y ász. Ennek a szónak az értelme egy nemzet lelkébe sem marta bele magát annyira, mint a magyaréba. Ezer és néhány száz éves történelmünk lapjain mindig találkozunk vele. Kard, vér könny és gyász I... Ha fellobbantak a diadalok és győzelmek örömtüzei, ha felcsendült nóta, vagy csilingelt a kacagás, utána okvetlen feljajdult a világba a magyar panasz és ráfeletélett a gyász. A titokzatos Magyar Sors szeszélyes játéka ugy ráfekszik a lelkünkre, hogy már-már vigadozni sem merünk, n . igaz, hogy okunk sincs rá. A népek nagy rengetegének közepén egyedül, rokotalanul álljuk a harcot,amely osak nagyritkán szolgálja a mi érdekeinket. Mindig idegen célok jármát húzzuk és idegenek élvezik kardunk eredményeit. Az apró nemzetek végzete sorvaszt bennünket ós világ csodájára mégis élünk, mégis van szavunk! Hányszor néztünk már bele a megásott sir nyirkos gödrébe, hányszor áoaolták már számunkra a koporsót, hányszor ültek fölöttünk halotti tortl De a legsötétebb gyás z napjaiban - valami varázsütésre, amit a faj elpuazti thatatlanságának mondhatunk • megrázkódott, felhördült, ökölbe ránditotta a kezét, felszegte a fejét és tovább élt a magyar. Minél nagyobbat esett, annál magasabbra küzdötte fel magát . Ha beletemetkezünk a mult kőibe vesző emlékeibe, ha kutatjuk & magyarsag" megmaradásának okait, azt látjuk, hogy a vitézség ,becsület esség, okjaság,alkalmazkodó- képesség, a faji öntudat és az ősök átörökölt, hiven őrzött szelleme mentett meg bennünket. Kard, vér,könny és gyász & mi végzetünk de néha-napján ránkmosolyog a szerencsé is. Ne lógassuk a fejünket, ne tompuljon el a lelkünk. Bizzunk a kegyetlen Magyar Sorsban, amely ezer és néhány száz. esztendeje mindig össze-ős szetört s azután felemelt bennünket HasztajLan lázadozunk: az Őrőmtüzek árnyékában is ott settenkedik a magyar gyász, de a diadalmas ének harsogásának anyja: a világbakialtő fajdalon, a kara., a vér... • <2 0.^
