Hetikiadás, 1930. január-december
1930-01-21 / 3 [1516]
Mezőgazdaság és kereskedelem Irta: Dr. Bud János magy.kir. kereskedelemügyi miniszter. Az értékesítés krízise nemcsak a mezőgazdaságnak,hanem az iparnak, kereskedelemnek éo a magyar nemzetnek életkérdése is. Két vagy három év."el ezel-tt senki sem ae j tet te, hogy ily nehéz viszonyok közé kerüljünk.Ki merte volna gondolni,hogy a búza értékesítése a világpiacon ekkora nehézségekbe fog ütközni,mint amilyenekbe most ütközik,vagy,hogy olyan áralakulás következzék be, amely nincs összhangba a különböző piacokkal. Ezek a jelenségek,azonban,rnegmuta tják a kivezető utat is. Meg kell találnunk az útját annak,hogy a jövőben a mezőgazdasági terményeknek ilyen bizonytalan, majdnem végzetes áralakulása be ne következzék. Ezt a 2-cérdést a kereskedelemmel együtu *aíl megoldanunk, a kivezető utat a kereskedelemre támaszkodva kell megtalálnunk. Csak ezt az utat látom olyannak, a melyen haladva sikerre juthatunk. Amikor közgazdasági miniszter lettem,azt mondottam,hogy az élettel együtt akarok dolgozni.Sha elértem bizonyos eredményt-jmert hiszen , valóban, elértem, - ha megjavult kereskedelmi mérlegünk, akkor ez nem csak az én érdemem és a kormányé .hanem annak is tulaj doni tható, • hogy együtt tudtunk dolgozni az érdekeltségekkel.. A gazdasági érdekképviseletek nyilatkozhatnak leginkább arról,hogy hozzá tudtunk nyúlni sok olyan kérdéshez, mely eddig noli me tangere volt és áldozatokat hoz.va, sok kérdést előbbre tudtunk vinni. A vasúti tarifa reformja sokáig csak kívánalom volt, s nehéz viták során tudtuk csak meghozni az áldozatokat,mert egyetérte ttunk,mert egy gondolat lebegett szemünk előtt,hogy a vasút eszköz és nem cél. A vasúti tarifapolitika t ós a postai tarifapolitikát is gazdasági életünk egyetemes érdekeihez kell szabni,mert az ilymódon meghozott áldozatoknak bőséges ellenértékét kapjuk meg a másik oldalog 'őszintén megvallva ,itt látom 2. magyar kereskedelem jövőjét.Ha a fejlődés útját nézem, a m e zőgazdaságból kiindulva látom a kereskedelem megerősíté sének lehetőséget is .Minél erŐ3ebben fejlődik a mezőgazdasági termelés,minél jobb piacokat tudunk számára találni és minél fokozatosabban tudjuk a belső fogyasztást növelni,annál nagyobb tere nyilik a-magyar kereskedelemnek. A gazdatársadalom is ezt tartsa szeme előtt és összes erőit a termelés érdekébe állítsa. Ne az államtól vár ja,hogy megteremtse azt a tőkeerőt, amely kell,hogy őt előbbre vigye* Az nem baj,ha itt-ott verseny támad,mert azokban az államokban egészséges a mezőgazdaság és a kereskedelem helyzete,ahol így oldódnak meg a kérdések. A szabad erők összejátszása, minden beleszólás $élkül az,aminek a mi gazdasági életünket is át kell hatnia* Hasonló terrénum nyílik a fejlődésre az ipar terén is.Ma már mindenki átérzi,hogy az ország gazdasági jövője az e rősebb iparosodásban rejlik. Számolni kell más országok gazdasági életének fejlődésével és minél kisebb mennyiségeket lehet kivinni a világpiacra,annál inkább kell n bolső fogyasztóképességet fokozni. Életképes ipart akarok és az életképes ipar támogatását. Kern a régi szubvenciós rendszert,erre szükség nincs ,ez túlhaladja az ország áldozatképességét. A termelésre támaszkodva kell az ipart fejleszteni; azt kell támogatni, aki többet termel s. akit ezen a réven életképessé tudunk tenni. 'Nem lehet mindig csak abból a gondolatból kiindulni, hogy fejlesszük a kivitelt,. A kivitelt fejleszteni kell,de a másik oldaloa: csökkenteni a behozatalt,mert e kettőnek szerves őss zeta lálkozása ho^za meg az eredményt. Azt az ipart kell támogatni,melyről tudjuk,hogy létjogosultsága van és tekintélyes részét ellátja a fogyasztásnak.
