Hetikiadás, 1930. január-december
1930-09-02 / 35 [1516]
/:Báhli bég bosszúja, a.folytatás.:/ - Mi ez?...Vérnyomok!... Mindannyian^odasiettek és elindultak a nyomon visszafelé.Minden két-három lépes távolságban egy-egy megalvadt vércsomó mutatta a pontos útirányt < Rövid ut^utan valami fényes tárgy csillogott feléjük: a bég atyjának drágaköves forgója. - Itt valami nincs rendben! - maradt állva a bég. - De menjünk tovább' A nyomok egyenest Morello házához vezettek.Antonio nyugtalanul szemlélte' a visszatérő törököket,Elcsitította felébredő lelkiismeretét és dacos arccal fogadta az érkezőket. • - Újra kórdelek; - szólt Í 1 bég szigorúan, - nem lát'tál trre egy kis csapatot .melynek vezetője égy osszakálu török volt?... - Nem!-fel lto Antonio durcásan felvetett fejjel, - Hát eztismered-e? - kérdezte Báhli bég és felmutatta a drágaköves forgót. Antonio arca hímuszinüé vált. • - Sohasem láttam! - nyögte keservesen, de szeme meghazudtolta.Tekintete rémülten tapadt az áruló ékszerre. - Pedig a vérnyomok egyenesen idevezetnek!... - Miféle vér? - Amelyik atyám sebéből a fehér hóra cseppent,hogy elvezessen a gyilkoshoz! ... , • •-•Nem én vagyon a gyilkos!...- dadogta elfeerült szájjal a gallon. - Amikor idejött, mar alig volt benne elet!... - Tehát be vallod, hogjr itt volt?!.;. * Moreno zavartan harapdálta ajkát,-hogy elárulta magát.Nem talált szavadat védelmére.Mielőtt azonban a törökök lefoghatták volna, egy ugrással átvetette magát a paláikon és futásnak eredt. , - Utána! - orditotta a bég, - Élve fogjátok el,mert a dzsehenna kínjait már iífet^a földön r.eg kell k-stolnia! . . . Ahányan voltak, utána rohantak,csak *a bég maradt ott és figyelte az üldözést. Amint ott állt; egyszerre odatipegett egy öklömnyi kis emberke.Antonio haróm eves fiacskája. - Törő)? bácsi, jiért bántod apukámat?. Hisz n^aj csinált neked semmit!... A bég sötét tekintettel nézte a gyerek tágranyilt szemé t. Valami megnioz-' dult szive táj ár.Arra gondolt,hogy lesz ido,amikor neki is örömet szerez egy ilyen csöppnyi emberigeret. Nem tudott neki-iájdalmát okozni. -Ha jóvá teszi apád,amit tetteákkor nem bántom! - felelte elfogódottan. - Akkor szeretni foglak! - igerte a gyorek és megcsókolta e bég kezét, • - Ne félj semmit! Apád élete ettől fogva a kezemben van! . ; Diadalordítás volt a válasz.Az üldözők heves kiáltozás között hurcoltak Morellot a bég elé.A gyerek ijedtében sírni kezdett,odafutott apjához,akiben ekkor felébredt a szunnyadó lelkiismeret.Antonio kiszakította magát orei közül ,hogy fiát megvédje.Magához szorította a gyereket es vadul csókolta. • A bég félretette bosszúvágyát. - Fiadra,akit szeretsz, mondd.-meg, te ölted-e meg atyámat!" - Nem ném én öltem .eg! - felelte hevesen a vallon.Nem tudott ebben a_ nercben hazudni.Életösztöne vezette,hogy az igazságot mondja el.Elmondott mindent sorjában,megmutatta ai ellopott drágaságokat es mindent visszaadott.Mi+ kor befejezte.elszorult szívvel tette hozzá: Isten iátlo lelke.net,hogy igazat moridtam! Tegy velem,amit akarsz,eleten kezedben van,de a gyereket ne bántsd! Az ártatlan! Annak az-én bűnömben nincs reSZe BáhÍi bég egy ideig szótlanul maga elé meredt,aztán a gyerek kezét apja tenyerébe tette pereknek arra az Istenre,akit ti hitetlenek imádtok hogy mától flgv^becsületben fogsz élni,hogy gyerekednek tisztességes neVet ' a Srió-Moíai SX í ?5^^firi^ előtt.Egyik kezével fiának felelte: InloSo^róiio ezt az esküt életágéig becsületesen megtartottá.
