Hetikiadás, 1930. január-december

1930-01-21 / 3 [1516]

Mezőgazdaság és kereskedelem Irta: Dr< Bud János magy.kir. keresketteTe'mügyi miniszter. Az értékesítés krízise nemcsak a mezőgazdaságnak:,hanem az iparnak, kereskedelemnek és a magyar nemzetnek életkérdése is. Két vagy három évvel ezel-tt senki sem sejtet te, hogy ily nehéz viszonyok közé kerüljiink.Ki merte volna gondolni,hogy a búza értékesítése a világpiacon ekkora nehézségekbe fog ütközni,mint amilyenekbe most ütközik, vagy ,hogy olyan áralakulás következzék be, amely nincs összhangba a különböző piacokkal. Ezek a jelenségek,azonban,megmutatják a kivezető utat is. Meg kell találnunk az utjai annak,hogy a jövőben a mezőgazdasági terményeknek ilyen bizonytalan, majdnem végzetes áralakulása be ne következzék. Ezt a kérdést a kereskedelemmel együtu jveíl xiegoldanunK, a kivezető utat a kereskedelemre támaszkodva kell megtalálnunk. Csak ezt az utat látom olyannak, a melyen haladva sikerre juthatunk. Amikor közgazdasági miniszter lettera,azt mondottam,hogy az élettel együtt akarok dolgozni.Süa elértem bizonyos eredményt-jmert .hiszen , valóban, elértem, - ha megjavult kereskedelmi mérlegünk, akkor ez nem csak az éh érdemem és a kormányé, hanem annak is tulaj donitható, hogy együtt tudtunk dolgozni az érdekeltségekkel. A gazdasági érdekképviseletek nyilatkozhatnak leginkább arról,hogy hozzá, tudtunk nyúlni sok olyan kérdéshez, mely eddig noli me tangere volt és áldozatokat hoz.va,sok kérdést előbbre tudtunk vinni. A vasúti tarifa reformja sokáig csak kívánalom volt, s nehéz viták során tudtuk csak meghozni az áldozatokat,mert egyetértő ttunk,mert egy gondolat lebegett szemünk előtt,hogy a vasút eszköz és nem cél. A vasúti tarifapolitika t és a postai tarifapolitikát is gazdasági életünk egyetemes érdekeihez kell szabni, mert az ilymódon meghozott áldozatoknak bőséges ellenértékét kapjuk meg a másik oldalog. 'őszintén megvallva ,itt látom a magyar kereskedelem jövőjét.Ha a fejlődés útját nézem, a mező

gazdaságból ki ina alva látom a kereskedelem megerősíté sének lehet öségét~Ts

. Minél erő sebben fejlődik a mezőgazdasági termeles, minél jobb piacokat tudunk számára találni és minél fokozatosabban tudjuk a belső fogyasztást növelni,annál nagyobb tere nyílik a magyar kereskedelemnek. A gazdatársadalom is ezt tartsa szeme előtt és összes erőit a termelés érdekébe állitsa. Ne az államtól vár ja,hogy megteremtse azt a tőkeerőt, amely kell,hogy őt előbbre vigye. Az nem baj,ha itt-ott verseny támad,mert azokban az államokban egészséges a mezőgazdaság és a kereskedelem helyzete,ahol igy oldódnak meg a kérdések. A szabad erők összejátszása, minden beleszólás #élkül az,aminek a mi gazdasági életünket is át kell hatnia. Hasonló terrénum nyílik a fejlődésre az ipar terén is.Ma már mindenki átérzi,hogy az ország gazdasági jövője az e

rősebb iparosodásban rejlik. Számolni kell más országok gazdasági életének fejlődésével és minél kisebb mennyiségeket lehet kivinni a világpiacra,annál inkább kell a bel3ő fogyasztóképességet fokozni. Életképes ipart akarok és az életképes ipar támogatását. Nem a régi szubvenciós rendszert,erre szükség nincs ,ez túlhaladja az ország áldozatképességét. A termelésre támaszkodva kell az ipart fejleszteni} azt kell támogatni, aki többet termel s.nkit ezen a réven életképessé tudunk tenni. 'Nem lehet mindig csak abból a gondolatból kiindulni, hogy fejlesszük a kivitelt* A kivitelt fejleszteni kell,de a másik oldaloa" csökkenteni a behozatalt,mert e kettőnek szerves öss zeta lálkozása hozza meg az eredményt. Azt az ipart kell támogat ni, melyről tudjuk,hogy létjogosultsága van és tekintélyes részét ellátja a fogyasztásnak.