Hetikiadás, 1930. január-december
1930-07-08 / 27 [1516]
K szekció 1930. július 8. PSLSZAB^IXILTriK. Tizenhárom évvel ezelőtt a nem remélt győzelem mámorában azt határozták Parisban, hogy diadaluk jeléül megszállják Németországnak azt a részét,amely érintkezik a francia határokkal és ezzel is kényszori+k a levort ellenséget a roá rótt terhek fizetésére. A 70 millió németség érzéseit mi magyarok jobban meg tudjuk érteni,mint mások,mert a mi ezerévé:; hazánkat is ugyanakkor lopték el az idegen hadak ós ugyanúgy sanyargatják most is,mint akkor. Csakhogy a nemesek tudták,meddig tart az idegen uralom, mi^meg riadtan számláljkk az évokot,már két közünk ujján sem férnek el a számok és a gyengébbek kozdenek összeroskadni a reménytelen rer.ény ólonsulya a In tt n A halál madarai tizenhárom esztendeig azt huhogták a fulünl:bo,hogs: összeroppant a németség,kikezdte a hazafias érzést a nenzotközi szollom és Bismarck óriás birodalma szemrebbenés nélkül türi,várja pusztulását. Ha 70 millió némot igy viselkedik,mit akarunk mi, szomorú magyarok, mi nyolcmillió koldusnép3Óg? - mondogatták a remegő tórdüok. A napi kenyér keserű ize,Trianon keresztje sok embert megingatott erre a hirre ós r.ast, amikor az utolsó franeia csapat is kitakarodott német földről,megdörzsöltök a szemüket,kétszer is elolvastak a hírlapokat,mert nem merték elhinni, amit láttak. Nem roppant össze a németség,nem veszett ki belől© a faji öntudat, • osak okosan türt,összoszoritotta a fogát ós dolgcaDtt tizenhárom esztendeig. .Amikor lehúzták a gyűlölt francia zászlót,amikor felszabadultak a hosszú lidércnyomás alól,örömében akkorát hördült Bismarck óriás bi ro da Ima, ho gy megremegő ti a győztesek térde. Fellángolt a mesterségesen elnyomott faji öntudat és felharsant a Deutschland über alles olyan félelmetes erővel,hogy nóg hetek múlva,is őrről beszélnek a Szajna partján. Érdemes kissé vizsgálgatni azt a sokmilliós tüntető mosolygó tömeget, amely ott hullámzik az ünnepléseken. Akad köztük előkelő ur,tudományokkal foglalkozó,csiszolt agyú tanár,nemzetközi bankár,tintáskörmü hivatalnok,örökké számoló kereskedő ,kérgoskezü iparos és földmivelő,agyonhajszol t gyárimunkás,hajléktalan dolgozó és vagyonából csendesen éldegélő,- nincs olyan társadalmi osztály,molynek tagjai ozerszámra ne örülnének. A fajiság láthatatlan szent köteléke tereli öfeszo mindnyáját,mert valamennyiök anp.iáról, Hémetorszagról beszélnek és azt ünneplik,hogy ismét egymásra talált a nyugatra szakadt német testvér a másix 60 millióval. A nemzetközi konkolyhintő]; pedig Jraknrjak a féjüket,'nort nom igy képzelték a helyzetet,?aanon azt hitték,* hogy a "kenyér" elriasztja a nemzeti érzést és a faj erősbödése nem dobogtatja UQ.-; a sziveket. A Ruhrvidék felszabadulása nagy lecke nekünk is. Nálunk négy "Huhrvidék" sajog és négy helyen szeretnék elhitetni a magyarral azt .hogy nem magyar. Errefelé talán még nagyobb a megélhetés gond ja,a Duna-Tisza mentén jobban rémit nyolcmilliós törpeségünk tudata és több a haiálmadár. De több a vértanú is.Az erőszakosan kihullajtott magyar vérből több erős fa 3udárzik az égre és ezekbe a tölgyekbe jobban meg lehet kapás zkodni, árnyékukban jobban fel lehet üdülni. Ha a nénetnek rettenetes tömegereje az éltetője,nekünk mog a tiszta mult ós az ozerévos együvé tartozás keményiti meg a lelkünket. Ne hallgassunk a kishitüekre,ne lógassuk r. f e jünkot, hanem várjuk mi is összeszorított foggal, dolgos kézzel, türelemmé 1 a virradatot. Ha ránk nevet az első szabad napsugár,ha magyar földön is l.huzzák az utolsó idegen lobogót,ne féljünk,itt is felhördülnek az embcrek,itt i3 egymásra találnak nindonrendü magyarok,az idegenné novait fiatalok is egyszerre megérzik,hogy közénk tartoznak és csak ellopták őket tőlünk.
