Hetikiadás, 1930. január-december
1930-06-24 / 25 [1516]
JSSS. falust PQsta^l^a^sagtjjjra.ajDi^ J A , eredeti tárcája. Irta: Sz;Torna Mária. 1910.április 10. ^ Amikor idejöttem,elődöm azzal fogadott,hogy nagyon jó helyem lesz itt, halat adhatok a jó Istennek, hogy idevezérelt .Ma, miután már egy éve,hogy itt vagyok,azon tűnődöm,mit találhatott a kollégám itt jónak és miért is kéne hálát adnom a jó Istennek? Fizetésem csodálatosan kevés,de principálisom azzal vigasztal,hogy 0 ennyi idos postás korában örült,hogy ingyen megtűrték.A szolgálat bizony igen terhes,mar t.i.annyiból,hogy egyedül dolgozom. A munka'folyton, söt osaknem egesz éjjel leköt,mert éjjel tizenkét órakor inditásom és érkezésem van.Ezt rendszerint megvárom.Mire végzek,fél kettő.Reggel hétig még valahogy kialszom magam,azaz kialudnám'magam,ha nem zavarnának folyton. Igy megy ez,csekély kivételiel,nap-nap után. Alig virrad;..Künn még borong a szürke ég,midőn hajnali mély álmomat az ablakom alá lopódzott oigány zenéje zavarja meg.Bár rajongok a zenéért,de ette a percben annyira fáradtnak,álmosnak érzem magam,hogy képtelen vagyok a falu ifjabbik pennájának a "Csak-egy kis lány"-ét végig elvezni. Alig alszom el,éktelen dörömbölésre újra felriadok.Nézem az órát.Négy óra.. .Uram, Isten, mi 'baj lehet? Ugy,ahogy vagyok, szaladok az ablakhoz.' "4 Ki az? - kérdem, nem epen a-legbarátságosabban. - Dicsérjük az Urat! .. .Én vagyok la, Kis Pete Estványl Adjék Isten jó röggelt! Egészségére váljék'az éccakai nyugodalom! . .-.Hát mondok,megkérdöm. mielőtt a munkába mönnék,ho^y nem gyütt-é a jányomtul.Emerikábul levél? Ez valósággal üldöz'ezért a levélért.Már éppen hatodik napja,hogy legédesebb ^álmomból zavar fel...Alig végzek vele,jön egy másik,Ez is fél óráig litániázik előbb,mig végre'a dologra tér. Egy "kuperte ,meg egy stempli kéne neki ugyanis.Ha összeszidom,még neki áll feljebb.Példálódzik a koldussal„aki ilyen• kor már'a harmadik faluban koldulja a tizedik forintot. A negyedik...Ez meg épp akkorra ér ide,amikorra üjra elszunnyadokÍNÓ,erre haragszom a legjobban,mert még csak nem is pörölhetek vele.Ez azt kérdi, nem akarok-e valamit a városból hozatni,mert ö bemegy. Mielőtt^ujra lefeküdnék,kinézek egy pillanatra a'nyitott ablakon.Ch! ... Künn mily szépen,szomorúan zug-bug a szél...Csendről,nyugalomról beszél!.;;' Már akinek! .... • • 1910; április 20. Na tessék!'.. .Igy összeszidni engem! ... Szegény principálisom, £ akarja nekem mondani,hogy legyek erélyes és senkinek se tegyek szivességet.Hiszen 0 volt az,aki'elrontotta a pasasokat.A sok Juli nene,me§ Kati néne szinte megköveteli ,hogy ügyes-bajos dolgaikat elintézzem.Nó,de 'szo,ami szó,vannak néha esetek,'amikor nem tud az ember keményszivü lenni. Ma reggel például "beállít hozzám egy kis tizenkét éves parasztlány,a kötényében hozott egy fél kenyeret,három almát,meg egy darab fahajas kalácsot.Elém rakta. a Ml történjék ezzel? - kérdem türelmetlenül. - Hát lögyön szives a kisasszony és küldje el # a Nádi Kovács Andrisnak, Pécsre! - 'Ejnye! Hát miért njan csomagoltad be? - förmedtem rá indulatosan. - Azért,mert féltem Wz édesanyámtul.hogy mögláti.oszt mögver érte; - Megver? Hát kicsodád neked ez a Nadi Kovács Andris? - Hát...izé... tetszik tunnyi...a...szeretöm!... Elnevettem magam.Dehogy is tudtam volna elzavarni ezt a kis szégyenkező gyereklányt. Sot! Hogy'nagyobb legyen az öröme, hozzáosentem a főnököm éléskamrájából több ehető apróságot.Hadd örüljön az a szegény katona,hogy a Julika gondol rája. „. ' ,'' ' Mikor készen voltam a csomagolással,a szállitasi dijat kertem tole.Szegény Julika elrémül,elkezd pityeregni,mert hát pénze,az nincs...Végül mégis felderül az arca.Munkától eldurvult keze végigsimít rajtam s Jóságosan belemosolyog az arcomba,miközben ezt mondja: t - Tudja mit,kisasszony? Kimosom érte a réklijét... Jo?... Amikor elment,még meg is irigyeltem a boldogságáért.Bizony,te boldogabb vagy,mint én, jóVmadár!... ' ' •Közvetlenül, a Julika'után berontott a szomszédék Kataja.Kérdl tőlem, nem irt-e az ö katonája? - Melyik? - kérdem én. , - Nó ne tréfáljon a kisasszony,hiszen tudj a, hogy csak egy van, a Nadi
