Hetikiadás, 1930. január-december

1930-06-03 / 22 [1516]

Háromszor lattan... Irta: T gmándy Géza. Először a Monté Tombán láttam." Két vöröskeresztes honvéd félig hason csúszva cipelte a segélyhely­re.A hordágy piszkos vásznáról csepegett a'ver* Feje körül valami ingdarab piroso­dott. Arcából semmit sem láttam,csak a hangját,rekedtes,recsegő,kísérteties ordí­tozását hallottam. -Rajtaaa!... ; Leszorítottam a vállát.mert kiugrott volna a hordágyból. -Csendesedjél pajtás - kérleltem szelíd szóval .Nem hallotta, . -Rajtaaa!­A sebesültvivőkre néztem. -A.Z egész uton igy kiabált - súgta az egyik.- Nincs észnél szegény főhadnagy ur. Óvatosan lefejtettem róla a kötést.A bal halántékát csontig felhasí­totta valami éles gránátszilánk. Bekötöztem. Közben állandóan kiabált.Ugy mellbe­vágott,hogy hanyattostem tórpedlő helyzetemből. -Főhadnagy ur,alássan kérem - hajolt főlójo egy sebesült.- En . agyoft itt.. .Gulyás szakaszvezető.. .Főhadnagy uram... ' Tálos főhadnagy rá som hederített. -Utánam fiuk! - No ijodj mog!- Csak utánam! - Engem nem fog a gránát! - Raj taaa!•,. / t Tétován néztünk összo. A legényem a műszeres dobozban kotorászott. Már kozébon volt az injokciós fecskendő,amikor intottom neki,hogy togye vissza. A főhadna^ fölé haj oltam. Kigomboltam a köpenyét.A zubbonyán ujjnyi vastagságban alvadt mog a vér. Megtaláltam azt az apró korok lyukat is,melyen átsurrant az olasz golyó. t ^ -Engem nem fog a gránát, raj taaaa! - hördült fel Tálos Vilmos honvéd­főhadnagy ós a szája két szöglotóből piros csík kanyargott végig az állán. -A jobb mellét is átlőttek - csóválta a fejét Gulyás szakaszvezető. -S-zogóny jó főhadnagy ur.... Jó századra való sebesült lohotott körjLüttem. Az örog harctéri rókák közül nom egy törülgette a szomót. -Ilyen parancsnokunk so akad hamarosan - sóhajtotta gulyás szakasz­vezető es iotolepodett a földre,mert már igen sajgott a srapnollérto válla. A főhadnagy is el csöndeséé 1 ott.Szaporám horpadt ós emelkedett a íolle. Fönt a hegyen bömböltök a gránát ok. Olyan füst ós porfelhő,lepett el min­dent, hogy, sommit som láttunk. Csak a sebesültek botorkáltak lefelé ós a szanitá­cok hordták verejtékezve,a tohetotlonokot. 1 Veszprémy zászlós egy' honvéd vállára támaszkodva bicegett be a szük kav ornába. -Elvérzett az utolsó tartalék is - súgta a fülembe,amikor nyomókö­tést ,tekertem a combjára,.-Krasznay őrnagy ur a telofonistákat,utászokat .lovászo­kat és tisztÍ3Zolgákat szodi összo,hogy mogállitsa az olaszt. A Gábriellé ehhez kismiska volt..• í Körülnézett.Megakadt a szomo a hordágyon. -Szontségos Atyám!- jajdult fol- meghalt?!... -Dehogy halt - nyugtattam mog. Bár nagyon nohozóro osett,odasántikált hozzá ós föléje hajolva fi­gyelte. Amikor nagysokára visszaült a helyérő ós nekem sem akadt sürgősebb dolgom, mogoldódott a nyelve, -Te csak most kerültél hozzánk,nem ismorted Vilit.Tálos Vilmos főhadnagy volt az ezred büszkosógo. Amilyon kitüntetést csak kigondoltak Bécsben, az mind,eljutott Vili mellére. Iyl4 nyarán vonult be,azóta kint van. Minden_jár­őrbon, támadásba/l,ós vállalkozásban rósztvott,do sohaaom sebesült meg.Emberei rajongnak érto,Láttam,amikor visszavert négy rohamot.Az ötödikbe belesodródtam ón is... Az ' . áldóját, de zsibbad a lábam... ^ Ujabb csoport érkezett. Vermes századosnak mind a két kozót össze­vérez to a gránát. / 1 -Megállítottuk az olaszt - mondta kötözés közben.- Adjatok ciga­rettát. ..Köszönöm.Krasznai őrnagy ur ? Isten nyugtassa szegényt,ott esett el mel­lettem.Egy gránát,oltotta ki az életét ós roncsolta szét az ón kezeimét.Vodd csak ki iiam a számból a cigarettát,már égőt. • Ketten is nyúltak feléje. •/Folyt.köv./ /^J

Next

/
Oldalképek
Tartalom