Hetikiadás, 1930. január-december
1930-05-20 / 20 [1516]
Irta: Szilárd R<ft>*»t. gó's pSISat!* 7 ^ Ya36 wfU^tá* utin a faihos csapta a peee-, - Elég-Tolt! ..fakadt ki rekedten és belerustytt a lábai elé hulló ÜV*A. cserepekbe, melyeken megtört az ablakon Át**ü*e4«keAQ haitidfci rózsás naP**Gá£T Levay-Alan, a fáradhatatlan, hűséges kisérö, helyeslően D&i»*o*** - ugy van, elég volt! - hagyta helyben. De a****t *»lfcL*A-fcj-o** saé* a poharasán gyöngyözd aranjrwelnü nedűt. - Gyerünk Jfeaaal -Mit?? Haza?... Mit csinálnál ilyenkfcr otthon?.. .Hát nem látod, hogy most kel a nap és ragyogó sugaraival megaranya&aa es-t a sájro* földet?... Levay meghökkenve nézett Vass fistara. - Mi történt veled egyszerre? - Miért? - csodálkozott Pista. - Hopp! Megvan!.. .Pista, te szerelmes vagy! - Ugyan, ereggy-a csudába!Abból, hogy jól esik látnom az ébredő hajnali, még nem következik, hogy szerelmes vagyok... - Hát akkor mi bajod? - Semmi!...Unom ezt a folytonos léháskodást, a sok dáridót...Unom az örökös korhelykedést!.. .Levegőt akarok! Tiszta, friss, tavaszi levegőt,mert megfulladok!... • • Vass Pista homlokát elöntötte a buru. Ez a Jobb, tisztább élet utáni sóvárgás nem volt komédia. A mai éjszaka sorsdöntő volt elkövetkező életére, mert valahogy arra eszmélt, hogy vannak nemesebb ideálok is, melyekért lel- ' kesedni lehet, mint az ital mámora... Mint az imádság,, ugy szakadt fel lelke mélyéről a vágyódás: - Tiszta, éltető, friss levegőt akarokj nem ezt az undoritó, bóditó borgoztl .. .Menj , -pajtás, nyergeltesd meg a lovakat, rohanjunk szembe a széllel, a nagy világba! Alán fejosdválva, szótlanul ment ki. Nem fért fejébe ez a hirtelen vál'tozás. Azt hitte t hogy Pista - szeliden szólva - egy k^ssé megbolondult: De megtette, amit,k±vánt és néhány pero múlva már ott ficánkolt a ket megnyergelt ló- a vendéglő ajtaja előtt. , , _ • M „..^„'4. « V á + A hajlani Izeiig meglobogtatta a vágtató mének selymes/ó renyet. AJcet meghitt barát bámult bele a vöröslő keleti egbe. A friss, meg kissé ggJMg ragyogó színeid. • t Észrevétlenül elmaradoztak mellettük a hazak, rétek, kertek, nem / nézték az utat, amerre mentek, osak vágtatták, rohantak előre, mindig előre... A lovak patája alatt osak ugy szikrázott a'kemény kő... ' ( Nem lehet tudni, meddig |phantak volna céltalanul'a világba, ^ha útjukat hirtelen el nem zárja egy kis, nyárfáktól> szegélyezett tanya. A fak között csinos urilak fehérre meszelt-fala villogott ki. A lovak nagyokat fujya alltak meg. gazdáik pedig csodálkozva nézték az előttük kibontakozó kepét, A szépén gondozott kert, az Ízlésesen elrendezett virágagyak, a szemrevaló ház láttára ugy érezték magukat, mintha a paradiosomba osöppentek volna. Vass Pista egy ideig némán szemlélődött, de Alánt is megihlette a csodás látvány. Egymásra tekintettek és önkéntelenül, egyszerre hangzott fel ajkukon a nóta: "Ki tanyája ez a nyárfás?... » . Ebben a pillanatban megnyilt a ház ajtaja és egy patriarchális külsejű öreg ur lépett eléjük. Kitárta előttük a kaput. Barátsages szóval invitálta okét: ' . ' , , - Parancsoljanak a főhadnagy urak!.. .Isten hozta nálunk! ... Vass Pista nem sokáig kérette magát,-'Leugrott a lóról és'határozott léptekkel állt a házigazda elé. Alán követte. - Vass főhadnagy! ...Lévay főhadnagy!;..- mutatkoztak be. - Maár József a nevem. Örülök a szerencsének! ...Faradjának beljebo az A házigazda előre sietett és mutatta az utat a váratlan vendégeknek. Árnyas, virágos tornác alatt fehéren teritett asztal telO«Ucozott etvagyger^eezt °' e- -Legyenek a vendégeink és ne vessék meg szerény reggelinket! - Jérte okét a fehér hajú gazda és bekiáltott az ajtón keresztül. - Siess, kis lányom, hc«* még két tériteket, vendéget kaptunk!... 1 />~ ifaMifeatinuffl ás 'tette hezzá: * ' A b iv
