Hetikiadás, 1930. január-december

1930-05-13 / 19 [1516]

Csorba-tó* Ugyan kj emlékeznék már arra, h*gy valaha,talán nem is olyan nagyon régen,a kisantant a}lámák külügyrmLniszte:rei néha nagy fontoskodva összeültök. Ilyenkor rendesen megaípjádtak ab-ban,hogy külpolitikai törekvéseik mindenben fedik egymást és ami még ftntQ&abb, ilyenkor megvizsgálták,hogy a Magyarországra rakott guzsok^és bilincsek nem lazultak-e m^ egy kissé,sőt ha szükségesnek találták, néha-néha szoritQttak is rajtuk egyet. Ezek a kisantant konferenciák, azután ,az idők folyamán lassan,kimenlek a divatból,mert az emberednem értek rá foglalkozni ezekkel, vegüj már általános rószvótíenségbe fúltak ós nem törődött velük senki,legfeljebb maguk a kisantant külügyminiszterek találták érdekesnek ós talán különösnek,hiky ime újból összeültek. Nos, az idén újból találkozni óhajtanak a kisantantWulügyminisztorei ós pedig ez alkalommal találkozásuk szinholyát szokott finjm tapintatosságukkal épen a Csorba-tó mellé tűzték ki. Nagyonnolycs is,hjgy Tgy tőrtónt, legalább lesz alkalmuk gyönyörködni a, Tátra csodálatos s*zó£s!geben. Másban, ugyanis,aligha gyönyörködhetnek manapsát,amikor,ugy lftszik,megis csak kozd mognob.ezoa.ni az idők járása a kisantant felett is. A felvidéki

#

lakosság pedig.szintén,aligha gyönyörködik majd bennük. A Tátra, nagy szerű ' pompájában ,bizonyos?,n csodálkozva fogja nézni lábainál azokat;a porban játszó gyenge kis toremtméryeket,akik a természeti erők megcsúfolására vállalkoztak és $2ot merték szakitani darabokra azt a hatalmas földrajzi és gazdasági ogysógoj ,amelyeket a természeti erők elválaszthatatlanul összekovácsoltak és amolyrak darabjai most is visszasírnak .egymáshoz, minda.ddig,pjriig újra össze nem kerülnok. Ezek a kis külügyminiszterek,most beszámolóra készülnek ós összeigazitják,hogy ki mit csikarhatott ki tőlünk Hágában ós Parisban ós valószínűleg tanácskozni fognak arról.hogy milyen helyzet alakult^rószükre azzal,hogy fegyar ország visszanyorte pénzügyi függetlenségét és felszabadult minden ellenőrzés alól. Tartunk attól.nogy ezek a Doszámolok nem lesznek túlságosan örvendetesek,mert bármennyit sikerült is elharácsolni főiünk ^mégis nagyon bánatos dolog lohot az,amikor bcjelentik»hogy a harácsolásnak vége, - befellegzett,egyszersmind önkorra. Ennek a megbeszélése végett jönnek most Csorbatóra a kisantant külügyminiszterei ós ezeken fognak csendesen elmélázni néhány nap ig a. Magas Tatra árnyékában, a csodalatosán szép magyar tengerszem mollott, /ki Nohogy azonban túlságosan egyhangúvá ós egyoldalúvá váljék ez az elmorongés a barátságos csorbatói összejövotolen, - a római képviselőházban Grandi t

olasz külügyminiszter mondott néhány olyan tartalmas gondolatot,ami mindon valószínűség szerint igen alkalmas arra,hogy ugyancsak gondolkodóba ojtso a Csorbatón üdülő kisantant külügyminiszterokot. Grandi külügyminisztor nagy beszédében nyíltan szint vallott aáagyarok mollett ós különösen fhango^atTá^ztjJhogy a világháború következtében még az olaszoknál is többet szenvedett"nemzetek felé fordult az olasz fasiszta-kormány,mert meggyőzed*, az,hogy a tartós béke biztosítéka nem a népeknek leigázásában van.hanem épen azok megsegítése és életbevágó fontosságú jogos törekvéseik támogatása mellett érhető el. Mondott még ^Grandi más súlyos szavakat is az olasz-magyar baráti viszony dokumentálás ár a, de azok- a szavak, melyeket fentebbf déztünk, a maguk egyszerűségében,hivatalosan bojelentik a trianoni béke revíziójára irányuló törekvés óink támogatását. Soha jobbkor nem ülhetnek össze a kisantant külügyminiszterei,mint épen most,mikor alkalmuk nyílik megbeszélni a -jelentékenyen megváltozott külpolitikai helyzetet ós erőviszonyokat, :3 egyúttal mindjárt megállapíthatják azt a nagy utat is, amit a trianoni béke revíziójának gondolata a világ köztudatában az utóbbi idobban megtett.