Hetikiadás, 1930. január-december
1930-01-14 / 2 [1516]
Az emberi gyarlóság örökemlékü szimbóluma,az emberi törekvései:.^, meddőségének tragikus jelképe: Hága, vagy ahogyan a franciák irják La Haye és kiejtik ugy,mint valami sóhajtást: La "Hej' 1 . Most újra a világ népei érdeklődésének középpontjába került Hága és a kisantant államok kormányai most ott akarnak újra megnyomorítani minket* Valamikor alig negyedszázad előtt II. tflklósna£aminden oroszok oarjának indítványára a világbéke megteremtése érdekében ott állították fel a nemzetközi viták elintézésére hivatott törvényszék épületét,a békepalotát. Akkor aligha sedthette még valaki,hogy a rákövetkező évtizedben újra összecsapnak a világ népei és a történelem lapjalr^ráfestik újra a katalaunumi csata véres árnyait még eddig soha nem látott borzalma a arányokban. A cár pedig a békecár,mint a sors játékszere hányódva,végül családjával együtt elveszett a saját kezétől felidézett véres fergetegben. Hágából indult ki negyedszázadiai ezelőtt a világ békéjének biztosítására meginditott nemzetközi mozgalom és most negyedszázad múlva a világháború véres zivatarján és a páriskörnyéki békék borzalmas kegyetlenségén át újra Hágába érkezett vissza ugyanaz a mozgalom ^cioly szabályozni készül;;*?-- újra a világ népoi együttélésének ujabb rendjet.j*l'milyen kételkedéssel tekintettek sokan a mindenható nagy cár békére törekvő"és mindenesetre jó akaratra valló gesztusára,épen olyan kételkedéssel várják most ""működésbe hozott hágai értekezhet kétes értékű és baljóslatúnak látszó döntéseit. A békecár huszonöt év előtt jót akart és mégis ő volt az,aki rászabadította a világ népeire a háború öldöklő szellemét,melynek végül maga is,egész családjával együtt,áldozatul esett. Senki sem láthatja előre sorsát és még a pokol tornáca is jó szándékkal van kikövezve. A hágai értekezlet döntéseitől függetlenül halad előre a világ népeinek sorsa és az értekezletek jelentősége semmivel sem több,mint a megtörtént események irásbafoglalásáé,mert hiszen mindig a meglévő erőviszonyokhoz igazodik és az erőviszonyoktól függ a döntésuKár önmagában véve az,hogy erre az ujabb értekezletre sor-/ kerüitfazt mutat ja,hogy a népek erőviszonyai az utolsé évtized alatt megváltoztak és a páriskörnyéki békediktátumok több vonatkozásban elvesztették erejüket és már pótlásra szorulnak. líagyon is érzik ennek a súlyát a kisantant államok is és minden erejük megfeszítésével azon vannak,hogy még egyszer kicsikarhassák felettünk azt a pirrhusi győzelmet,amit Parisban arattak felettünk egyszer és s melynek súlya alatt görnyedünk még mindig és vesztükre,görnyednek ők maguk is. Pedig nagyon is hiábavaló erőfeszítést végeznek* Ennek beismerésétől azonban még mindig vonakodnak. Ilinél jobban agyarkodmak ellenünk,minél jobban igyekeznek kifosztani és elsorvasztani erőinket,annál mélyebbre sülyeonek ők maguk is saját bwlsö bakikba és önmagukba rejlő tehetetlenségükbe,mely végül is csak teljes fölbomlásukhoz vezethet. Bármennyire is törnek ellenünk,mégis vezető államuk vagyunk, voltunk és leszünk,mert rajtunk keresztül vezet az ut a nyugati művelődés felé és rajtunk keresztül hatolt és hatol el hozzájuk a művelődés,kultúra,ipar,kekorsskedolem,közművelődés,könyvnyomtatás és mindezt-a századok folyamán tőlünk kapták és a természet rendje szerint csak tőlünk k:phat ják.Sa ját maguk alatt vágják a fát,ha elvakultságukban, ahelyett,hogy barátságunkat keresnék, állandóan ellenünk fenekednek és megrontásunkra tőrnok. Minden értekezlet,minden paktum,minden szerződés értéke csak viszonylagos és a változott viszonyokhoz képest ujabb szabályozás révén módosul.Huszonöt évvel ezelőtt Hágában sejteni sem lehetett,hogy milyen körülmények között és miről fognak tárgyalni negyedszázáé múlva és az eljövendő huszonöt esztendő végén bizonyára ép olyan csodálkozással tekintenek vissza a népek a most folyó értekezlet tárgyalásaira,mint ahogy tesszük most,annyi borzalom elszenvedése után a békecár eredménytelen alkotására,melyet -z idő és a bekövetkezett események annyira megcsúfoltak. A sóhaj városában alighanem most is csak meddő tárgyalások folytak.
