Hetikiadás, 1930. január-december

1930-04-15 / 15 [1516]

1930.április 15. tt , Húsvéti harangok. A példabeszéd szavai szerint husvókkor a,harangok Rómába mennek. A magyar harangok az idén Rómában jártak ós velük járt Magyarország egész közvéleménye,a magyar nemzet minden figyelme,mert magukkal vitték a nemzet egész szivét ós minden reménységét. Aggódva, de nagy nyugalommal fi­gyelte a magyar nemzet a Rómából.érkező,híreket. Mikor Rómában az utcákon hangosan éljenezték a magyar nemzet hivatalos képviselőjét, Bethlen István grof miniszterelnököt, ez az egyszeri spontán tüntetés,melyben az olasz nép lelke szólalt,meg,többet jelen­tett minden más szavaknál,mert ebben benne volt minden, a látogatás égisz jelentősége,minden súlyával együtt. A tárgyalások anyagától függőt len/az olasz nép átérezte és tudta méltányolni, hogy mit jelent a,magyar miniszter elnök ^ül római látogatása ós ez adta meg az ott folyt tárgyalások legfőbb jellemző vonását. Az olasz nép lelkétől teljóson idogen a zárkózottság ós,ezért nem csodálható az, hogy az utcákon nyíltan kitört a lelkesedés és ováció Bethlen István gróf megjelenése nyomán. Ennek a lelkesedésnek ós ovációnak jolontősógo az,hogy ma' már az egyik nagyhatalom polgárai bocsülik meg annyira a magyar nomzet, barátságát,hogy többé már non leoreszkodő ós pártfogó figyelmüFot fordítják felénk,hanem felfokozott elismeréssel,sőt kitörő lolkosoaossel, kösz öntik, szók varosukban,az örök Rómában, a mogcsonkitottságában is immár imponáló ma­gyar nemzőt kópvisolőj ét. Ennok a gondolatnak az elismorésót fejezte ki Mussolini, a nemes olasz nemzőt zseniális vezére,mikor néhány nappal Bethlen István gróf Rómába érkezése előtt kijelentette egy magyar vasutas küldőttsógnek,hogy Olaszország mindig barátja marad az orős Magyarországnak ós ezt a barátságát kész tettekbon is bizonyítani. Alig hogy elhangzottak ezok a szavak,mogjeIont Rómában a magyar,nomzet képviselője ós napokon át folytak a tárgyalások az egósz világ Közvéleményének feszült figyelme között. A tárgyalások anyaga természetszerűen mindvégig titok­ba^ maradt. „Mindössze annyi Került napvilágra .hogy a tárgyalások anyag gazda­sági jelentőségű volt ós azok során alkalmat találtak arra,hogy a kpt országot közösen érdeklő valamennyi ügyet is megvitassák. Mivel pedig a két országot a gazdasági ügyeken kívül valószínűleg móg más, esetleg kulturális ós egyéb vonatkozású ügyek is érdekelhetik,nagyon valószínűleg mindezek szintén bele­korülhettek a tárgyalások anyagába. • ; A tárgyalások csattanója azonban az a rövid és sablo­nos,ki jelentós volt,melyet a nyilvánosság számara közzétettek ós amelyben megállapító tták, hogy a két állam politikusainak f elfogása minden toron teljesen f edi. egymást.Ebben a kijelentésben a lényeges ós az uj elem nem a szavakban reiliK,hanem abban,hogy kiknek a szájából hangzott el. Eddig ugyan­is ugyanezt ajfrázist épen eleget hallottuk a kisantant konferenciái végén, amikot egy időbon egyre-másra tartottak meg nogyed/évenként, mig végre az utóbbi időben,ugylátszik,kissé ellanyhult a buzgóság, mert már kezdik abbahagyni ozokot a hiábavaló konferenciákat,amik lassankint már a multak lom/táraba kerülnek. " E helyett most először hangzik fol Róma folől ugyanez a,kijolentós ós kissé szokatlan hévvel csöndül bele a világpolitika orkeszteróbe, hogy Olaszország ós Magyarorsnág vezető államfórfiai megálla­pítottak,hogy a külpolitika terén felfogásuk mindenben teljesen fedi ogymást. A nagyheti várakozás csendjébe egyszerre felfigyel a magyar nemzőt,ezekre a szavakra ós feszült figyelemmel hallgat ja, hogy talán már megszólaltak a magyar harangok, amik az idén is,szokás szerint,el­mentek Rómába ós amiknek zugó hangja majd világgp, hirdeti annakidején a magyar feltámadás fönséges zsolozsmáját. Á&O jj

Next

/
Oldalképek
Tartalom