Hetikiadás, 1930. január-december

1930-04-15 / 15 [1516]

Az utolsó piUaaafci A eredeti tárcája. • - • A queretaroi tragédia utolsó aktusa is lezajlott... • Ami azután következett, amit a mexieoi köztársaság'vérebei a császárpárt megmaradt néhány tisztjével'szemben elkövetett, az már csak a nemtelen bosszú tobzódása volt. Aki csak tehette; idegen hatalmak oltalma alá menekült... Néhány órányira Vera-Cruztól terült el Szereday Miklós .volt honvédcímagy farmja. Amikor Miksa császár Mexioo földjére lépett, Szereday azonnal otthagyta "birtokát s ^felajánlotta segítségét a császárnak, aki nem egy győzelmét köszönhette a vitéz katonának.Az utolsó pillanatig kitartott mellette s amikor Miksát a lelketlen forradalmárok kivégezték, farmjára vonult vissza. A vera-oruzi kikötő tele volt idogen hatalmak hajóival, hogy állampolgáraik épsége ^felett őrködjék. A

N "Rulo Britannia" parancsnoka, Allan C.Barber, Szeredaynak régi jó barátja több Ízben is azt tanácsolta az őrnagynak, "hagyja' el Mexicot, mielőtt késő nem lesz, a megtorlás során Őt Bem kerüli el"a végzet Szereday állhatatosan kitartott elhatározása mellett. - Engem innen senki el nem csábíthat! - mondogatta. - Feleségem és szerencsétlen kis lányom sírját semmiért el nem hagyom! .. .Ugyanebben a földben akarok én is pihenni!... '•' Barber kapitány rosszalóan osóválta a fejét. - Legalább arra az időre menjen el, mig ezek a zavaros idők el nem simulnak! ... - tanácsolta az angol, de'Szereday osak a vállát vonogatta... Egy este nagyobb felkelő osapat közeledett Szereday farmja felé. Az őrnagr összegyűjtötte hűséges embereit, felfegyverezte okét. Ö maga, mintha'csak érezte volna, hogy elérkezett a'Sorsdöntő óra, nyugtalanul Járt-kelt emberei között. Hatalmas porfelhő Jelezte a csapat érkezését. A felkelővezér durván megdöngette a kaput. Szereday maga sietett ki. - Ki ön és mit keres fegyvereseivel együtt az én birtokomon? - kérdezte. - ön sennor Szereday? - kérdezte a vezér válasz helyett. - Én vagyok! • - A köztársaság paranosára letartóztatom, mint hazaárulót! Szereday büszkén felvetette fejét. - Nom vagyok hazaáruló! - Fegyverrel harcolt a betolakodó mellett a köztársaság ellen!...Ha önszántából nem jön, erőszakkal vitetem el!... Az őrnagy végső elkeseredésében kikapta pisztolyát, rálőtt a spanyolra, visszaugrott a kapu mögé s onnan kiáltott ki: - Most már elfoghatsz!...Most már lesz rá okod!... A felkelők dermedten nézték egy darabig vezérük'elestét, aztán dühös ordítással megostromolták a farmot... • A harc kimenetele nem lehetett kétséges. A túlerő győzött. Szereday és néhány életben maradt hive, még az éjszaka beállta előtt, erős'fedezet alatt útban volt Vera-Cruz felé..'.A forradalmi bíróság kihallgatás nélkül Ítélte halálra. , Villámként járta* be^a várost a hir, hogy Miksa egyik legjobb vezérét el- ' fogták a köztársaságiak ós reggel kivégzik. A hir a liule Britanniára is eljutott". 'Barber kapitány megdöbbent. Sajnálta a vitéz katonát, de mit tehetett?...Izgatottan^járkált fel s alá a^fedelzeten, gondolkodva" azon, miképen menthetne meg? Jól ismerte Cabrera táborno«» kot, a városparancsnokot, szívesen közbenjárt volna nála Szereday érdekében-, de tudta, hogy nem érne el nála célt.. .Felemelte fejét a csillagos ég felé s ekkor meglátott valamit. . .Lement a kajütjébe, kabátja alá gyűrt valamit, aztán alarm*t fúvatott. összeállított egy kis csapatot legmegbizhatóbb matrózaiból s az 6% leple alatt kiszállította a partra. Elhelyezte az embereket a város különböző pontjain, kerülve minden feltűnést. Kiadta rendelkezéseit, hogy a csapat reggel hat órakor gyülekezzék a vesztöhely körül s amikor a foglyot kivezetik, álljanak azonnal rendbe. . , . . Dolgavégeztével 'visszatért a csatahajóra, mely épen a kormányzósági palota előtt horgonyzott, az ágyukat a város fontosabb pontjaira irányoztatta s várta a hajnalt... ' Án r>