Hetikiadás, 1930. január-december
1930-04-01 / 13 [1516]
Irta: Sz.Torna Mária. A ; eredeti tárcája. A férfi hátradőlt a kényelmes karosszékben és elgondolkodva szemlélte a cigaretta felszálló füstjét. Sehogy sem tudta az asszony felfogását magáévá tenni. - Higyje el, hogy a hűtlenségnek mindig a férfi az oka!...- folytatta az asszony. Szomorúan keserű mosoly vibrált az ajkán. - Az asszonynak, ha megszerezte a zsákmányt, meg is kell azt tudni tartania. Ha erre gyenge, ha nem tud érzelmein uralkodni, akkor arra sincs joga, hogy panaszkodjék, ha szúrja a tövis...A féltékenységi scénáknak nincs semmi értelme...A féltékenység különben is csak rut, gyógyíthatatlan betegség, melyben leginkább a lelkileg szegény emberek szenvednek. . .Ha nincs rá okunk, őrültség vele gyötörni magunkat, ha meg van, akkor nem érdemli meg az illető',hogy féltsük. Az okos _ asszony könnyen visszahódítja az urát...De ha a sértettet adja,ha duzzog, ha nem tud és nem akar megbocsátani, akkor vesztett ügye van. . .'Ilyenkor-könynyen megvadul a férfi s most már csupa dacból is azt teszi, amiről tudja,ho«y fájdalmat okozhat a párjának... - Hogy meggyőzzem szavaim "igazságáról, elmondok egy esetet, mely nem is olyan régen, alig néhány évvel ezelőtt történt...Ismertem egy igen kedves, okos kis asszonykát, akinek az ura nálunk volt "alkalmazásban. Férje javíthatatlan, megrögzött szoknyavadász volt. Mindenkivel kikezdett és barátnőket tartott. Az sisszonyka os.ak türt és - hallgatott. Soha senki egy panaszos szavát nem hallótta...Egyszer az egyik irodakisasszony, - azt hiszem szivbelileg szintén érdekelve volt nála, - alighanem bosszúból, meglehetős kíméletlen hangú névtelen levelet küldött az asszonynak, melyben körülbelül ez ait? , • "Az irodába az urához bejár egy ilyen és ilyen kinézésű no, akivel az ura rútul megcsalja...Látták Öt többen is, többek között e levél irója, hogy a folyosó homályában ölelkeztek és csókolództak..." - Az asszonyka válaszolt a levélre és a választ az uram cimére küldte el. Az uram abban az időben fontos ügyekben kfilföldön járt s minden postáját én'bontottam fel. Az érdekes levélnek ez volt a tartalma: " El sem tudom képzelni, ki lehet ez a névtelenség kétes homályába burkolódzó jóakaróm, igy kénytelen vagyok válaszomat férjem főnökéhez intézni, abban a reményben, hogy a névtelen levél iróját az Írásról meg tudja állapítani. Ha e-z sikerül, kérem vele a következőket közölni: Köszönöm ezt'& nem várt's éppen ezért ^meglepő figyelmet, mellyel, ismeretlenül is megajándékozni kegyeskedett...Az élet bizony sokszor megtréfálja az embert, mert most szégyenkeznem kell olyan dolgok miatt, melyeket egészen rendjénvalóknak találtam...A szóbanforgó hölgy tudniillik én magam voltam s most ugy érzem, bocsánatot kell kérnem, hogy viselkedésemmel akaratlanul bárkit is megbotránkoztattam, ígérem, hogy a jövőben figyelmesebb ós óvatosabb leszek, mert most már tudom,' hogy hites asszonyi mivoltom nincs a hátamra irva. . .Egyébként-köszönöm, azokat a vidám perceket, melyeket a névtelen levél szerzett..." - Gondolkodtam, mi tővo legyek. Ismerve az uram szigorú felfogását az ilyen ügyekbon, elhatároztan, hogy neki nem szólok róla s a két levelet, ugy, amint van, minden rnegjegyzős 'nélkül átadom a csapodár férjnek.. .Intézzék el " intim családi ügyeiket egymás között...Higy az erkölcsi igazságszolgáltatásnak is eleget tegyek, kinyomoztam a névtelen levél iróját.é.s haladéktalanul kitettem a szűrét. - Mikor a csapodár férjnek átadtam a két levelet, láttam rajta, mennyire meglepődött. A cipője sarkáig elpirult. Ez az emher ettől a perctől'csodálatos változáson ment keresztül.. .Nem udvarolt többé senkinek...Mintha csak kicserélték volna. A változás teljes volt, mert az eddig meglehetősen felületes, hanyag ember az iroda leghasználhatóbb munkaerejévé vált... Sehogy sem tudtam megérteni a dolgot s csak nagy sokára jöttem nyitjára.."."'' - Valamel3rik közös ismerősnél találkoztam az asszonykával. Előhozakodtam a levelekkel, mire az asszonyka épp ügy elpirult, mint annakidején az ura. Roppant bájos volt igy, a zavar kigyújtott pírjával az arcán. "- Tudja, hogy mindkét levelet átadtam az urának?...- kérdeztem. "- Akkor már értem, miért változott meg egyszerre'annyira! - kiáltott fel megpetten az asszonyka. ' '«_ Ugy?...Hát megváltozott?. ..- faggattam ravaszul. - S legalább el/ónyáre?
