Hetikiadás, 1929. január-december

1929-12-17 / 50 [1515]

K&zekiá /Békesség a jda aratu embernek , II.folyt./ Amint eszéből jutott küldetése,megremegett.Ezeket az ártatlan, jó lelkű embereket bánts"? -^rrc még az ő vadsághoz,vérontáshoz szokott természete Is fellázadtcNem! Innen ő ereamény nélkül megy haz"-. IHogyan is énekelték a gyerekek? "Békesség földön az embernek!..." Ezek a hangok élete végéig a fülébe fognak csongeni! Lehajtott fej jel,szokatlan érzéssel eltelve indult innen vissza csapatéhoz. Fele uton lehetett,amikor lódobogást hallott.Ki lehet ez ily énkor, éj j el, ebben a szokatlan időben? Visszatért előbbi megfigyelő helyére és várta a történendőket. A megérkezett lovas kíméletlenül megdöngette az ajtót.- Kinyitni! Hét Mi leszi... Igy fogadjátok itt a dicső császári tiszteket?!... A belső cseléd beengedte.A tiszt meg sem tisztitva sáros csizmáját, egyenesen berontott az ünneplők közé.- Durva,kiélt arcában villogó gonosz szeme gúnyosan tekintet körül. -Ugy látom épen legjobbkor érkeztem,hogy kedélyes családi összejövetelben vehessek részt!... Ebben az átkozott országban eddig ugy is csak folyton asszonyi siránkozást hallottam,meg néha messziről egy kis fegyvercsörgést Az ellenséget csak,mint rabot lehet itt látni.Ha ugyan ezek az átkozott magyarok nem nagyobb ellenségünk,mint a pogány török.... Sándor apó ökölbe szoritott kézzel ült a helyén,,de nem vekszolt .Behunyta a szemét,hogy no lássa az ünneprontót. Hadd higyje egy pillanatig, hogy csak rosszat álmodik. A néma csend sehogy sem Ízlett a németnek.-ui az?...Hol marad a fogadj Isten?... Vagy annyira megilletődtek kegyelme tok,hogy sz örömtől hirtelen megnémultak?... -Amilyen ajónapot,olyan a fogadj x

stenl- válaszolt kimérten Boffay.- kijáratban van kegyelmed nálnnk? -Csak átutazóba vagyoki AÍ

eggel innen indulok,ha lehet álruhában,hogy a palotai bég állásait kikémleljem,mert állítólag valamit terveznek... Na,majd íi ellátjuk a baját!... - Sok szerencsét a vállalkozáshoz! - gúnyolódott Botfay,aki előre látta az eredménytelenséget. Ilyen ember nem való hírszerzőnek, aki első szóra elárulja terveit... Az ablakban leselkedő bégnek nem kellett több..Szeretett vol*' na nagyot kurjantani,ahogy néha a magyaroktól hallótta.Utja még sem lesz teljesen hiábavaló.Futólépésben iparkodott embereihez,osendben kiadta rendeleteit,körülvették a házat.hogy abból észrevétlenül egy macska sem surranhatott ki.A telihold bevonta ezüst sugaraival a havas tájat,ugy,hogy majdnem nappali világossába vonta a vidéket« Illedelmesen zörgetett. -Ne ijedjetek meg tőlün,nem járunk rosszban! - nyugtatta mer a halálra rémült cselédet .-Hol a gazdád? - Be-be-bent ül a ... a.... nagy... te-te-teremben!- dadogta elakadt lélekzettel. -Vezess hozzá! - parancsolta. Beérk.... a kellemetlen érzésekkel eltelt családhoz,mélyen meghajtva magát az öreg Botfay előtt,udvariasan kö szönt. -Allah legyen veletek! Ne féljetek,nem akarlak benneteket bántani! Mivel szolgálhatunk? - kérdezte Sándor apó. Régóta figyeltem ablakodon át a szeretet ünnepét és láttam, hogy farkas tévedt a bárányok közé-..Ezt a farkast akarom innen elvinni,hogy zavartalanul szerethessétek egymást!... Rámutatott a német tisztre.Ez halálsápadtan kapott kardjához.A rémület összeszorította a torkát,hogy egy hang sanfért ki rajta, csak ugy kapkodott levegő után. -Hiába minden ellenkezés,kegyelmed velünk jön! Intésére bejött két spahicmegfogták c németet s ráncigálták kifeié.Olaf bég bucsuzásul még odaforult Sándor apóhoz: -Mondd meg annak a kisfiúnak,hogy Olaf bég hazahozza neki az" ap át,mert emberséges ember és nem engedte rabjainkat bántani.. .Egyet pedig soha se feledjetek; a török is ember,talán jobb ember,mint fogyvertérsaitok közül sokan.Nagyon megkapott ünnepetek s még most is fülembe cseng: "Békesség a jóakaratú embereknek!..." Legyen hát köztünk békesség,szeressük egymást,mint emberek,ha már a kizmet egymás ellenfelévé tett! ... Sőlem nom kell többé tartanotok!... Békesség és Allah veletek...