Hetikiadás, 1929. január-december
1929-04-16 / 15 [1515]
A hazatért rab. v/ ' Irta: Szilárd Róbert. A ....... eredeti tárcája. -Miért szomorodtál el igy,Rózsaszál,mikor most vignak szeretnélek látni? - Kérdezte Michaele Bratutti,a palotai vallon kapitány menyasszonyától, a szépséges Herendy Máriától,aki Dukay Farkas,veszprémi kapitánynak volt a bus özvegye, -Eszembe jutott jó uram,akiről még ma sem vagyok biztos,meghalt-e. vagy talán valahol a töröknél raboskodik... -Ke gq-Jdolj rá szivem t kezedben vagyon az irás.hogy Dukay Farkas a moóri csatában életét vesztette. Sokan vannak,akik látták elesni s mind hitet tettek szavuk igazságára..« -.-Mégsem tudom elhinni ma sem. . .Igaz,hét éve annak már,hogy elveszet" de furcsa világot élünk.Sokan visszajöttek Törökországból,akiknek halálát költötték...Mi lesz,ha egy szép napon hazajön szegény és hűségesnek hitt asszonyát idegen karjában találja?. •« A kapitány kelletlenül szivta a fogát.Erre már ő is sokszor gondolt de megvigasztalta az a meggyőződése,hogy akit halottnak hisznek,csakugyan nem él már.Sietett kijátszani utolsó ütőkártyáját. -Hogy végső aggodalmaidat is eleszlassam,irtam a sztambuli követnek kutasson urad után a törökországi rabok között. Ma reggel érkezett meg a staféta,elhozta a portai követ válaszát: Dukay Farkas nincs és nem ís volt soha a rabok között... Itfca levél! A szép asszony szeme szögletében titkos könnyel olvasta az irást. Szive húzódott ugyan a délceg termetű vallonhoz, de lelke mélyén még most is várta szerelmetes urát...Mintha jégfátyolt boritottak volna a lelkére,ugy olvasta a szomorú sorokat. Bratutti kapitány szelíden megsimogatta az... asszony fejét,. -Ugye, most Már belenyugszol a változhatatlanba.. .Ha • te is ugy szeretnél,mint én téged,mér rég oltár előtt álltunk voIna...Holnapra mindent előkészítettem,a vendégek már gyülekeznek,a pap javában tanulja beszédét,melylyel minket összead,s holnapra alkonyatkor már az én feleségem leszel!... Herendy Mária fájdalmas mosollyal tekintett vőlegényére,fejével igent intett s csendes léptekkel elhagyta a szobát... Toprongyos, kuszált hajú vándor ténfergett, sántikált szomorúan a jalotai uton.Kimerülten vonszolta fáradt tagjait,mintha kezére,lábéra mázsányi suly nehezednék. Jártában csendesen bandukoló paraszttal találkozott, -Adjon Isten földi! - köszöntötte. -Fogadj Isten} Merről? -Messzirőlvilág túlsó végéről. Mi hir járja felétek? Lesz-e megint háború? -Isten a megmondható ja, meg a török császár. A mieink mostanában nagy békességet tartanak,amióta a palotai kapitány házasodni készül. -Ki most a palotai kapitány? Még mindig a vitéz Sárközy Menyhárt? -Díem az. Szegény már jó néhány éve otthagyta fogát valamelyik portyán. Most valami idegen fajta van itt,nem tudom mi néven nevezik,mi csak Barkutinak hi juk. ••Veszprémben ismerős vagy-e? -annyira,amennyire. Kiről szeretne kelmed hirt hallani? -Ösméred-e a szépséges Herendy Máriát? -Hogyne ösmerném,mikor már évek óta itt lakik ősz atyjával együtt a palotai várban. ; Szép,derék asszony,boldog lesz az,aki elveszi... A vándor nyugtalanul vágott szavába; -Aki elveszi? De hiszen asszony az már? -Asszony ám,csakhogy megözvegyült,mive 1 hogy az ura hét esztendővel ezelőtt elesett a moóri csatában. Gyászolta tisztességesen egészen a mai napig*.. -Siess,mondd tovább! - sürgette aggodalmasan a topgongyos vándor. -Ma napszállat előtt leteszi az özvegyi fátyolt és neje lesz az idegen kapitánynajc., .Hallod a harangok zúgását? Most indul a násznép a templomba!,., /Folyt.köv./ JUV"
