Hetikiadás, 1929. január-december

1929-03-12 / 10 [1515]

nemzetes uram felteszi a turoant. . Irta: Szilárd Róbert. A eredeti tárcája. Nemzetes Pallagi Mátyás uram nagyot nyújtózkodott a bőséges ebéd után. -HejIUram Isten!.. - sóhajtott..Milyen unalmas,egyhangú az élet: Hol vannak azok a jó idők,amikor hol én mentem át a szomszédba egy kis italra,hol meg a szomszédok jöttek ide egy pohár borra...Amióta nálunk,Baranyában megvetette lábát a kontyos,azóta gaz veri fel a küszöböt... Felállt a székről és lassú léptekkel járkált fel-alá a tágas szobában. Néha meg-megálltmorgott valamit a foga között,meg-megcsóválta nemtetszően a fejótíVslami motoszkált a fejében,teste és lelke is kivánt valamit,sóvárgott a cselekvés után. Egyszerre határozott léptekkel az öreg almáriumhoz ment,leemelte a boros kancsót,nagyot húzott belőle. Nem esett jól az ital. -Az ördög bujt a borba is,olyan savanyu,mint az ecet...Vagy azért nem izlik,mert csak az ökör iszik magába? dörmögte. Hátán összekulcsolt kezekkel járkált megint a szobában.Sok minden eszébe jutott. Szomszédai elmenekültek a török elől,mert féltették asszonyaikat,gyerekeiket. . .Csak ő maradt vissza egyedül...Neki nincs családja,ő maradhat,mondta a veszprémi főkapitány. Valakinek itt kell maradnia,hogy lássa,mit csinál az uj gazda.Ha mindenki elmegy,ki vigyáz Sz. ittmaradottakra? Ercsey főkapitány uram nagyon biztatta,ne féljen semmitől, - ő és félni! - ha valami baja lészen,boszszut áll érte! Hát ő itt maradt. Dolga nem sok volt.Néha bejárogatott Pécsre, kissé körülnézett,meghallgatta mit beszélnek az emberek,aztán megint hazament. Nagy ritkán átjött hozzá Veszprémből a főkapitány stafétája,annak elmesélte,mit látott,mit hallott.Ilyenkor ünnepnapja volt. Ha néhanapján valami fontosabb dolog akadt,titkos utakon,a hegyekon keresztül átküldte a legényét ékesen kicirkalmozott epistóIával az első végházbru Igy teltek egyhangúan a hetek,hónapok.Egyszer-egyszer betévedt hozzá a Szigetre átránduló Halaf bég,a pécsi pasa bizalmas barátja,akkor aztán elbeszélgettek mindenféléről. -legalább a bég kerülne erre,- dörmögte rosszkedvűen, - hiszen ebben a magányban egészen elbutul az emberi... Kitekintett az ablakon.A kanyarodónál porfelhő emelkedett a kék égnek. A porfelhő lassan hömpölygött a kiszáradt utón. -Lupus in fabula...Csak emlegetni kell,már megjelenik!... Jön a bég. Pallagi uram a pitvarba sietett. -Jutka néne! - kiáltotta.- Vendég jön! Almos,bosszús hang feljit a konyha felől. --Miien? Csizmás,vagy bugyogós? -Ne beszéljen annyit,Jutka néne! Hogyan kerülne mostanában erre csizmás vendég? A bég jön a szokásos kisérettell -Hát,ha gyün,m.jd el is mén...Maradhatott volna ahun vót... -Szaporán készitsen valami har ?.pnivalót, aztán friss vizet húzasson, a kutbó 1. . .Ezek nem isznak bort!- tette hozzá megvetően.Olyanok,mint a récéi? , mindig vizbe mártják az orrukat,hogy az Isten akárhova tegye őket.. A sunyi képű Halaf bég mellék keresztbe tett kézzel,mérsékelt,meghajlással lépett be a szobába,két agatói kisérve. -ázallam! -köszönt. Pallagi uram szívélyes magyarsággal megrázta kezét. -Isten hozott, aga uram! Hogy szolgál az egészséges.? -Allahé legyen a hála is dicsőség,- ájtatoskodott a török, - nem érzem semmi bajom-t.Szigetben v:n egy kis elrendezni valóm s nem akartam kegyelmed házát elkerülni. 3zivesén látlak benneteket.üljetek le nálam,pihenjétek ki a fáradalmakat. Jutka néne már nyársra húzta a tiszteletetekre hizlalt kappant... Halaf bég és az agák kényelmesen letelepedtek az asztal körül.Megbeszélték a világ sorát,aztán Jutka néne feltálalta a rppogós sültet./Folyt.köv./ Ék:;-' 1