Hetikiadás, 1929. január-december
1929-02-19 / 7 [1515]
Mire jó a nagy lárma. Legutóbb több természettudós sok mindenféléről diskurált. Többek között vadállatokról. A vadállatok életmódjáról, szokásairól és igy tovább. Egyszerre csak az egyikük felvetitt« (tzt .. kérdést: - Ki tudná megmondani, miért bőg az oroszlán? Többféle vélemény hangzott el. Mint ahogy a tudósok között általában igen sokféle véleaény van forgalomban arra vonatkozólag, hogy miért bőg a-a oroszlán? Hogy teljesen pontosak legyünk, a vélemények nem arra vonatkozólag térnek el, hogy általában miért bőg az oroszlán, hanem miért bődül el, mikcr megtámadja az ellenfelét, vagy ráveti magát az áld.zatára. A kérdés igy hirtelen talán egyszerűnek látszik és azt hinné az ember, hogy nagyon könnyű megfelelni ráia. Valóban pedig nem igy van. Vessünk egy pillantást az őserdő mélyébe. Lássuk az antilopot, mikor lassan, hihetetlen óvatossággal letipeg a patakhoz, hogy a szomjúságát enyhitse Óvatosabban, hangtalanabbul már nem is lehet járni, mint ahogy^ a szegény, félénk, minden lombrezzenéstől félő antilop jár. De az óvatos járása még sem kerüli ki az oroszlán figyelmét. Az oroszlán ott leselkedik a bokruk megett. Az antilop lehajol inni. S egyszerre csak a nagy, sárga afrikai holdat egy sötét árnyék takarja el. Ez a nagy,sötét árnyék az oroszláné. Elsötétíti a holdat, amint ráugrik az antilopra. És, mikor ugrás közten fent van a levegőben, egyszerre csak hallatja azt a mélyről jövő borzalmas bőgést, amely olyannyira nevezetessé teszi Őt s ami már annyi kérdésnek volt a tárgya. Valóban: mért bődül el ekkor az oroszlán? Lehet, hogy Örömében. A kitörő örömtől, hogy sikerült megkaparitania az áldozatát. Vagy talán azért, hogy megijessze az antilopot? De hiszen erre nincsen szükéége. Az oroszlán, tapasztalatból ós öröklött tapasztalatból nagyon jól tudja, hogy az antiloptól egyáltalán nincsen mit tartania. Az antilop egyáltalán nem ellenfél. az oroszlánnak.. El akarja talán kábitani? Hogy teljesen megdermesszo félelemmel, mintegy, hogy ájulttá tegye? Ki tudná megmondani. Ellenben mindenesetre nagyon érdekes lenne, ha egyszor az antilop - visszabődülne. Ha éppen olyan mélyről jövő , gurturális hangot adna, mintáz oroszlán. Mit szólna ahaoz az oroszlán? Megállna ijedtében és meglepetésében? Es elég volna vájjon az antilop részéről, hogy egyet bődüljön, hoz, hogy m^gállitar, az oroszlánt? Lehet, hegy az oroszlán csak bluffol ezzel a szörnyű orditással. Megcsalja az egész világot maga körül, hogy ő milyen bátor, milyen erős és vérszomjas és kegyetlen. Igen, mindenesetre nagyon érdekes lenne, hí* egyszor az antilop mögéje nézne ennek n bluffnak és ő is élne vele, Es erről logikusan az jut az eszünkbe, hogy az emberek között is vannak oroszlánterméaaBtíiek, f Akik éppen olyan nagyot orditanak, midőn az áldozatukra vetik magukat. Az ember azonban civilizáltabb, mint a vadállat, ennek következtében nem egyszer előfordul, hogy az antilop igenis visszabődül és az oroszlán nem ugrik rája. Az élet tele van küzdelemmel. Akár civilizált ez az élet, akár nem. Csak az eszközök változnak. A küzdelemhez okvetlenül hozzátarotik a ravaszság, a különböző harci eszközök fogása. Enélkül nem megy. A régi időkben, mikor kis és meglehetősen naiv hadseregek ütköztek meg egymással, egyike volt a harci fogásoknak, hogy valamelyik ellenfél őrült nagy lármát csapett, orditottfek, csapkodták a fegyvereket, általában igen nagy zajt csaptak. * cél az volt, hogy becsapják az ellenfelet - nagy lármát csaptak , hogy azt a látszatot kéltség, hogy sokkal többen vannak, mint amennyien igazában vannak. r a
