Hetikiadás, 1929. január-december
1929-12-17 / 50 [1515]
Irta: Hindy Zoltán , az Országos Pázmány Egyesület alelnöke. Tiz esztendős munkát ünnepelt a Társalaimi Egyesületek Szövetsége.Az ilyenfajta ünneplés ugy szokott megesni,hogy a vezetők nagy Szerényen leszólják az elért eredményeket ós ha ezek valamit mutatnak,minden érdemet másokra hárítanak .Ezúttal a dolog természete szerint az első rész forditva történt. A vezetők dicsérték az eredményt.Az átharitási rész megmaradt. Az érdem a megértő magyar társadalomé. Ehhez volna néhány sz vam. A közgyűlés,mely szép,összhangzatos,ünnepélyes volt,nem lett volna alkalma hely s bírálatra .Annál is kevésbbé,mert nem tudott volna a kérdésben végrehajtható határozatot hozni.De hogy most szóhoz jutok. ,az alkalmat a bírálatra megrigadűm.Hátha lesz val uni foganatja. A TESz vezetőségének a magállapitása téves. Ha jól . a;a látok a vezetők lelkébe, észreveszem,hogy nekem adnak igazat.Az ereumény nem elég.Ami pedig von,annak minden érdeme a vezetőségé. Hogy az eredmény gyenge, onn"k minden felelőssége : társadalomé. Ha a TESz munkájába tizeurész annyi erőt fektet ,mint amennyit ráforditott,a társadalomban pedig csak egy szemernyi céltudatosság volna,százszor akkora eredményben gyönyörködhetnénk,mint amekkora elénk saruit. Az úgynevezett tanácsköztársaság förtelmes,de annál tanulságosabb korszakát követő időnek lelkes felbuzdulása zűrzavaros gondolatokat szült, mely éknek megvalósítása inkább a kapkodást mutatta. Az igazság megállapítása ás a jelszó mindig ugyanaz -voltosak a végrehajtás akart százféle lenni. Az igazság ugy szólt,hogy a veszedelem szervezetlenségünk miatt szaki dt ránk. A jelszó ugy h ongzott ,hogy a társadalom szervezkedjék. A kivi tol ugy festett,hogy mindenki okosabb volt a másiknál ós jobban tudta<mit kell csinálni.. Ebből a zürzav- rból emelkedett ki a TESz,moly számolt a sokfelé ágazó törekvéssel és megtalálta az "e pluribus unum" magyar talajba ültotott lehetőségét. Megtalálta,do a talajt keserves küzdelemmel tudja csak felszántani. Romélem,semki sem fogja erkölcs te lennek tartani a jó cselekeu.tnek azt a rugóját,hogy az 2Z% gyakorlónál tudatban van,vagy tudat alatt a maga esetleges rászorultságának gondolata. Hiszen ez magyarázza meg,hogy a nyomorúságot csak az tudja ig zán megérteni,akinek volt része benne.Vagy talán ez sem igaz? Ha a magyar társadalom magatartását figyelem,hát bizony meginog bennem a hit,hogy igy lenne. Ezen a társadalmon ugyan nehéz estre venni, hogy a nyomorúságban része volt. Ugy tesz,mintha mindent elfelejtett volna. Az a hihetetlen monnyiségü erő, csudálatos nagyságú akarat, ami az eredoti elgondolás végrohajtá3énak akarásában megnyilvánul,képtelen a gondtalanság szikláját megmozdítani.Az emberek,ugy látszik,azt képzelik, hogy a TESz célját elérte,ha minél több társadalmi egyesületet a tagjai sorába beléptetett és az eredmény végső összegét az egyesületekbe tartozó tagok számának összeadásával kimutatja. Szer mese, hogy a TESz aidsfeló is fordítja a tekintetét és a rólnnk terjesztett hazugságok leleplezésével,meg a tudatlanok folvilágositásávr.l is foglalkozik.líert,h egyedül a társddulom komlly szervezésére fordítaná minden munkáját,a vozotők régen elkeseredtek volna a lényeget óvatosan elkerülő felfogás miatt. A h ing,amit megütöttem,tálén kissé keserü,Bizom benne,hogy az igazságon tul szaladtam ós a TESz ünnepségein lelkesedő sokaság osak a végeláthatatlan tömegek szorény képviselője volt. Elhiszem,hogy ami nem is olyan "ragon volt,még egyszer nom -shetik meg velünk.De mégis,szebb és helyesebb voln ,ha azt állandóan és jobban mutatnánk s ha a nemzeti társadalom lópóseinok a dobbanását a lugsükotabb fül is mindig hallaná. Érezzük át,hogy nemcsak egy kis helyi a lakulásnak, hanem a valamennyit összefoglaló nagy egésznek is fogy almozott katonái vagyunk és egyformán fontos,akár porszemet,akár követ hordunk az egységcsen szervezett nemzeti társadalom valamennyiünk szamára készülő épületéhez A TESz legközelebbi évforduló ját,-romélam, mindenütt, a legtávolabb fakvő magyarlakta helyen is mindnyájan egységesen ünnep aljuk. Akkor majd nem szállok perbo a vezetőségnek a társadalmat elárasztó dicséretével. 1 i i
