Hetikiadás, 1929. január-december

1929-11-19 / 46 [1515]

ZSUZSIKA. Gyurieza György,az egye tömet kitüntetéssel végzett tanár,állás hiányában kénytelen volt elfogadni az egyetlen elhelyezkedési lehetőséget s falura ment tanítónak.Igaz,hogy eleinte sokat szenvedett,nem tudott beletörődni a9 ba.hogy a jelesen végzett,ambícióval telt tanárnak apró paraszgyerekeket kell a betűvetés nemes mesterségére tanítania. A szükség törvényt bont, akarva,nem akarva bele kellett törődnie az egyelőre 'változhatatlanba. Nagyon komoly,magába zárkózott ember volt. Társaságba'nem járt,minden szabad idejét zongorája mellett töltő tte,melyen csodálatosan, mű vészi módra játszó tt. Szép , sudárnövésü gyerekember volt,bizony megakadt rajta csaknem az egész falu szeme. Szalánczy nyugalmazott főispán birtoka határos volt a faluval, amelyben Gyurieza tanitóskodott.A főispánok g3rakran megfordultak a faluban.Jó barátságot tartottak a fóbiróékkal, a patikussal és doktorokkal. Volt neki egy tizehét éves,tüneményes szépségű leánya,az örökké vidám, szőke Zsuzsika, aki félig-meddig ' jegyben járt a szolgabiróvál .Nem akarta apja kedvét szegni, az ő vágya volt,hogy belőlük egy pár 1egyen.Valahogy nem tudott rokonszenvezni á hirtelenszőke,mindig nyers, gőgös emberrel,akitől mindenki félt és reszketett.Azt hitte,hogy neki is félnie kell tőle.Cseppet sem volt Ínyére,hogy életét egy ilyen paragrafus faló emberhez kösse. Zsuzsika minderről mélységesen hallgatott apja előtt.Ismerte jól az édes apját.A^legjobb ember volt,csak tudni kellett vele bánni.Ha ellene mondtak, csak azért is körömszakadtáig védelmezte álláspont ját. Igenkor semmiféle érvvel nem lehetett meggyózni. Mert az ellentétek vonzzák egymást,azért a szöszke kis Zsuzsika is csak barna ideálról álmodozótt.Amikor először meglátta az uj tanítót,Gyurieza Györgyöt,nagyot dobbant a'szive. Vagy Ő,vagy senki! .. .határozta'el magát tüstént, de lelkesedése hamar lelphadt,nem sok jót hallott a fiúról.Nem jár sehová,nem akar senkivel sem ismerkedni,nem udvarol senkinek.Ez lett volna a legkisebb baj,ott volt még az édesapja.'Hogyan adja néki tudtára,hogy tetszik neki a fiu?Hiszen ebből szörnyű patália lett volna.A büszke,gentry Szalánczy famili ában nem fogadták volna szívesen az egyszerű falusi tanítót. zsuzsika ravasz kis fejében hamar megérlelődött a terv; Este,amikor beállított vőlegényjelöltje,épen zongorázott.Chopin egyik etűdjét játszó tta, szörnyű hamisan. - Ejnye, Zsuzsika! - szólalt meg apja. - Mi van veled? - Miért apuskám? - kérdezte Zsuzsika ártatlanul. - Hiszen rémesen játszol! - Hát bizony meglátszik rajtam,hog3r sohasem szerettem gyakorolni .Ha volna valaki, akitől tenulhatnék, szivesén kezdeném elölről,mert belátom,hogy'nagyon rosszul játszom. A zeneértő szclgabiró tüstént közbeszólt: - Azt mondják,hogy az uj tanitó nagyon jól zongorázik.A patikusoknál is ő ad órákat.Ha akarj a,lehet neki szólni. - Egy tani tó?! - szólalt meg lebiggyesztett szájjal Zsuzsika. - Annyit én is tudok! - Nem hinném, - magyarázta a szolgabíró, - hallottam egynéhányszor játszani,amikor arra mentem kocsival. - Ha komolyan akarsz tanulni,'üzenek érte. - mondta erre Szalánczy. Igy került Gyurieza György a'Szalánczy kúriára, Gjprgy nagyon szigorúan,komolyan vette a tanítást.Zsuzsikának bizony majdnem egész napokat kellett a zongora mellett el töltenie ,hogy a feladó tt ^leckék ket lelkiismeretesen begyakorolja.Mihelyt a gyakorlás nem ment,a tani tó azonnal megfenyegette,hogy többé nem Jön,mert látja.hogy a tanulást nem veszi komolyan. Zsuzsika a legmegigézobb mosolyát pazarolta rá,keze minduntalan a fiúéhoz ért,virágot tűzött a gomblyukába,bókolt neki,minden eredmény nélkül. György egyszerűen elnézett a feje felett,nem látta,hogy ^Zsuzsika ^nem egyszer milyen közel van a síráshoz. Gyurieza Gjrörgy sokkal keményebb dió volt Zsuzsikának,mint az édesapja.Néha'egészen elkeseredett,már-már felhagyott a küzdelemmel,de aztán meggondolva,hogy a boldogságáról van szó, belátta,hogy ezért érdemes egy keveset szenvedni. jW^