Hetikiadás, 1929. január-december
1929-11-05 / 44 [1515]
Szultán Szolimán khán gázi büszke csapatai festői rendetlenségben vonultak keresztül a kis falu utcáján. Ahány férfi,asszony és gyerek volt a faluban,az mind ott ácsorgott az országút két oldalán és*száj tátva bámulta a marcona hadfiakat. A^ szpáhik "táncoltatták lovaikat, hogy minél nagyobb tekintélyt öntsenek a legyőzött gyaurokba, akik szorongva várták sorsuk fordulását. A gyerekek lassan elunták a folyton megismétlődő látványosságot,felbomlott köztük a félénkségszülte rend, ez is,az is futkosni kezdett.kergetőztek, játszadoztak, ki-kimerészkedtek a sáros útra és nem ág$r8zer kis hija volt, hogy a lovak "patái alá nem kerültek.A zordarcu szpáhiR akárhányszor csak ügygyel-bajjal tudták kikerülni a lábatlankodó apróságokat. A^kis négy éves Komjáti Peti épen átfutott az ut másik oldalára s nem vette észre,hogy megint egy csapat lovas közeledik.Már az ut közepén tartott, amikor a szpáhik oda értek.Az élükön vágtató Szinán aga lova egyszerre vissza^ torpant az ^útjába került akadály előtt, felvetette két első lábát az ég felé, hogy lovasát majdnem levetette.Az aga nem vesztette el lélekjelenlétét,rövidre fogva a kantárszárat.félrerántotta a lovat,lehajolt,ruhájánál fogva felemelte a pehelykönnyű gyereket,hogy az utána vágtató vitézek el ne tapossák. A lovat a szokatlan és váratlan eset teljesen kihozta Sodrából,tajtékozva dobálta fejét le és fel.Szinán aga dühbe gurult,vesszőjéveinagyőt csapott a ló farára. - "A dzsinnek szálltak meg,hogy ilyen bolond módra kapkcdod a fejed? dörmögte bosszúsan. A lónak^sem kellett több,az ütés csipésétől fájdalmasan felnyeritett s mintha szélvész kezdett rohanni.Az ut két oldalán állók ereiben megfagyott a vér és rémülten kiáltoztak: - Jaj, a szegény Peti!...Mi lesz ezzel é szerencsétlen gyerekkel?1... Agyontapossák a lovak!..."•' A gyereknek nem történt semmi baj a. Szinán aga szorosan tartotta maga előtt a nyeregben és vigyázott,hogy el ne veszitse egyensúlyát.A ló csak vágtatott, az utmenti fák egymás után tűntek el mellettük,egyik falut a másik után hagyták el,mig végre lassúdni kezdett az iram. Peti keservesen sirt félelmében és anyját hivta.Az aga belsejében valami megmozdult,régi gyermekkori emlékek ébredeztek lelkében.Csititctta,amennyire tudta,elfeledve,hogy nem értik meg egymás beszédét.Megsimogatta könnyáztatott, maszatos ^kis arcát, szeliden szólt hozzá ja,mig végül a sirás osenu.es szepegéss.e enyhült és Peti elaludt a török kezében.Amikor felébredt,ismeretlen,félelmet * gerjesztő arcok vették körül,oly tájon,ahol még sohasem járt. Dsemál,az alajbég,emberséges parancsnok volt,de vasfegyelmet tartott a szpáhik között.Érdeklődéssel hallgatta meg Szinán "jelentését a gyermekről. - Tudod,hogy magadnál nem tarthatod! - szólt - Mi a szándékod vele? ' - Az uton nem hagyhatom,hisz éhen pusztulna...Kár volna érte,ha valami baja történne...A hadjárat végéig majd csak gondoskodom róla,aztán haza viszem ós felnevelem.Nekem is vannak gyermekeim.Ugy fogom tekinteni,mintha Allah még eggyel megajándékozott volna... Az alajbég elgondolkozott és jóváhygyóan bólintott. - Rendben van! Legyen a tiéd,mig felneveled,de tizenötödik évében be kell adnod a jeni-cseribe.Legyen belőle az Izlám hü harcosa! - Legyen ugy,mint kivánod! Elviszem Anadoliba.ugy tekintem,mint zsákmányolt gyereket es "ugy fogom nevelni,mint saját gyermekeimet,akikből vitéz harcosok lesznek.. .Legyen adsem oglán.akit rám bizott a nagjfur és híres vitézt nevelek belőle.. ."Mától fogva Piále a neve! ... Tiz esztendő telt el azóta,amióta Komjáti Peti,aki már «sak a Piále névre hallgat,Kisázsia földjére lépett.Lelke azc'ta nagy változáson ment keresztül v Izmai megerősödtek,nagy fiúvá fejlődött és sokat tanult.Ismeri a próféta minden törvényét, a Korán minden szuráját kivülről tudj a, csak egyet nem ert: miért kell neki rövid idő múlva elhagynia a drága otthont,melyről nem is tudja,hogy nem szülői otthona. ' , * Testvérei folyton arról beszélnek,hogy.az ősi ziámet az övek lesz,ok fogják örökölni,de ebben néki nincs része. r K c \V
