Hetikiadás, 1929. január-december
1929-10-29 / 43 [1515]
Az Atlanti Óceán északi részének átrepülése azért nehéz és veszedelmes feladat, mert a repülőgépeknek Európa ás Amerika között legalább is 3400 kilóméter hosszú utat leszállás nélkül kell megtenniük. Sehol egyetlen sziget, ahol kiköthetnének. Felvetődik az a gondolat, hogy az Egyesült Államokból az Azori szigetek érintésével történjék Európa felé a légi közlekedés. De ezek a szigetek a fővonaltól messze délre feküsznek, á rajtuk keresztül a légi ut, mintegy 50 /o-kal hosszabb volna, mintha egyenesen '• "«* keleti partjától Irland keleti partjáig történnék a repülés. Neu-Foundland/ New Foumdland St. Johns városától az irlandi Cap Ciearing 3400 km. . a távolság légvonalban mérve. E két pont között az Óceán általában 3-4000 méter mély, de Cap Cleartól 1400 km-nyire a tengerben egy fenékhát húzódik és ennek legmagasabb pontjai, mintegy 1400 m. mélységben vannak a tenger szine alatt. S fenékhát neve Faraday Hills, hossza nyugat-keleti irányban 40 km. és 1882-ben fedezték fel. Ez a fnnékhát kinálkozik arra, hogy rajta repülőgépek kikötés., céljából óriási pontont horgonyozzanak le. A gondolat William Howgard angol mérnök agyában született meg, aki tervét az Engineering cimü angol mérnöki közlönyben ismerteti. Az ö számításai mindenekelőtt megállapítják a ponton méreteit. Hosszúsága a viz színében 317 m., fedélzethossza 350 méter, fedélzet szélessége 53 m. vizszinében, 40 m. a szélessége, a fedélzet magassága a viz szine felett 16.5 méter, vízkiszorítása 55.000 tonna, merülése elől 7.3 m.,hátsórészén valamivel kisebb. Miután ez a ponton időnként átfestésre, javításra is szorul, méretei nem lehetnek nagyobbck, mint aminő pontonokat a havrei, vagy souhamptoni legnagyobb doekok befogadhatnak. Az esetleges javítás céljából a pontont el kell látni motorokkal, hajtócsav&rokkal, hogy szükség esetén a saját erejével is kikötőbe mehessen. A repülőgépek kikötésére szolgáló fedélzeti tér teljesen szabad, "~ négyszögletű, a két végén gyenge lejtéssel, ami a leszállást és felemelkedést megkönnyíti, A nagyméretű ponton, melynek tonnatere akkora, mint az Óceánjáró Leviathané, hosszanti irányban teljesen állékony ós oldalingúsai is legcsekélyebbek. A nagyviharok hullámai a nyílt Oceánon 150-160 méteresek szoktak lenni . A magasságuk, mintegy 10 méter, tehát a ponton a viharban kéthárom hullámhegyet fog át, úgyhogy bólintó mozgást alig végez. A legnehezebb feladat volt a kihorgonyzás kérdésének megoldásai .A pontos mélység, mely fölé a ponton kerül 1340 méter, s a hajósok azt tartják, hogy biztos kihorgonyzáshoz háromszor olyan hosszú lánc szükséges, mint amekkora mélység. Jelen esetben tehát, mintegy 4000 méter hosszú lánc. Egy • ilyen hosszú lánc pedig a saját súlya alatt elszakadna. Ezért Howgard lánc helyett egy 125 milliméter átmérőjű hármasfonásu acélsodronyt alkalmaz,amely 15 tonnányi vasmacskát hord. A kötél hosszát 6 800 a.-re veszi, s a kötél a horgonyhoz egy 4-500 m.-es lánccal kapcsol-ódik. A horgonynak s e roppant kötélnek a helyszínre való szállítása, lebocsátása és kiemelése olyan munkálat, melyhez fogható még nem fordult elő a tengerészet történetében, de amelyet a technika mai fejlettsége mellett meg lehet valósítani. A repülőgépek e nagy szállodáját mármost ugy kell felszerelni, hogy céljának a legtökéletesebben megfelelhessen. Fedélzetének hossza és szélessége megengedi a gépek biztos fel és leszállását. A fedélzet alatt a repülőgépek számára hangárok létesülnének, ahonnan azokat emelőgépek szállítanák ki a fedélzetre. A legfőbb feladat lesz a köd és sötétség elleni küzdelem, mivégből fel kell majd szerelni a pontont elektromos hullámokat kibocsátó toronnyal, melynek jelzéseiből, valamint már ismert parti állomások elektromos hullám jelzéseiből rádiogoniometeres uton repülőgép megtalálhatja a légi kikötőhöz a helyes irányt.
