Hetikiadás, 1929. január-december

1929-10-22 / 42 [1515]

-A- k— « kJ Í-J « >*r •/ • V4k VV IWVX WW • • W •ÍVVA.'-* • Az álmodozók ereje. Elhalasztani dolgokat, várni & holnapra, eltolni a holnap'ot, biztosra venni,hogy a holnap előbb-utóbb megérkezik s mégis érezni,hogy a holnap elérhetetlen - az a módja az álmodózásnak,mennyire emberi! Mennyire emberi azt hinni,hogy érdemes várni s mennyire szomorú,mennyire kiábrándítóan fanyar elérkezni oda: hogy semmire sem érdemes várni. Múltkor egy verset olvastunk,amelynek költője azt fájlalja, hogy a modern kor embere immúnis a lelkesedéssel szemben. Nem tud lelkesedni, csak fanyar lenni,végül közönyös.S a költő ezt a könyvet a "bölcsek békéjének" neve zi. Vájjon csakugyan a "bölcsek békéje" a közöny? Aligha! Aki közönyös,az megszűnt élnirAki közönyös,az a legjobb esetben csak fölényeskedni tud,de nem tud megérteni,nem is akar,képtelen rá. S élet az,amely a közönyt minden filozófia végcéljának tekinti? Bizony nem élet! Nagyon érdekes megfigyelni az úgynevezett közönyösöket Bendesen félmüveitek,meg nem emésztett tapasztalataik vannak,mindenről holt bizonyos véleményük van,mindenhez értenek,mindenhez hozzászólnak, de semmihez sem tudnak igazán hozzászólt. ^ Jaj,de fájdalmas?" a sorsukl ;Ha közönyük bizonyos római filozófusok stoikus világnézete volna,még hagyján.Ám ahhoz,hogy stoikus világnézetre tegyünk szert,sok mindenféle kell. Először is tisztában kell lenni azzal,hogy mi a világnézet.Tisztában kell lenni azzal,hogy mi a reláció,amelyet az ember embertársaival s általában az univerzummal megteremthet. Tisztában kell lenni azzal,hogy mi a jelentősége annak a gondolatnak, amely értelaet és tartalmat alar adni az életnek. S a közöny cinikus lovagjai vájjon ismerik-e ezeket a fogalmakat? Persze,hogy nem ismerik,vagy ha ismerik,akkor félreismerik. S elképednek az olyan emberen,aki még álmodni tud,akiben nem szűnt meg teljesen a naivság, akibén még él olyan gyermeteg hit,hogy hátha van holnap,amely sohasem jön,de érdemes rágondolni,._iert szép a messzeségbe küldeni a képzeletet. Viszont vannak,akik azt hiszik,hogy a közöny egyértelmű az Üet humoros elviselésével. Hát rendben van. Néha a közöny csakugyan főlényes huaor. De a legfőlényesebb humor sem erősébe annál az egészségnél,amelynek az élet végeredményben mégis a szinboluma. Meg aztán: humor!Sok a vicces ember,de ez nem azt jelenti, hogy nekik van humorjuk. Ök humorosak.Ugy élnek,ugy beszélnek. Ugy viselkednek. Humorosak,de humormentesek.S ez lényeges különbség. Gnadhi,a hindu apóstul /lélek,akinek nincsenek viziói,lélek, akinek nincs szüksége Istenre,mint hirdetési ügynökre!/ azt mondja: a jó élet százszor különb a zsenialitást hangoztató ravasz életnél. Mennyire igaza van! Milyen silányok a zsurlóvágok! Gyors az észjárásuk,de felsZines. Nem okosak,csak okoskodók.Nem bölcsek,csak ugy tesznek,mintha azok volnának.Bohócai r-2 értelemnek,de nem bölcsei az észnek. Mert bizony az is lényeges különbség. Mennyivel tiszteletreméltóbbak és mennyivel szeretetreméltóbbak azok,akik még tudnak áldomozni,messzire nézni,naivul csodálkozni,naivul elálmélkodni. Szivük gyöngéd,értelmük harmonikus,vágyuk rajongó,álmuk szép. Jó őket szeretni,jó velük együtt lenni,jó megoszatni velük az élet misztikusnak látszó költői elérhetetlenségét,jó érezni,jó tudni,hogy ilyen emberek is vannak. Még a legszófisztikusabb"elme" sem tudja megszüntetni azt a természetű élet és emberpoézist. Ez az egészség bosszúja a nyavalyával szemben. ^'<nt